1/
A zsenialitás hálátlan dolog
Több kiadást követel, mint amennyit
bármely honorárium fedezni tudna
És kesernyés bosszúvággyal
neheztel a hírnévre
Ezen a tabletták, a púder enyhítenek egy darabig
Aztán belöknek egy helyre, ahol ellentétesek
a bolygó pólusai
Ahol az elektromosság mozgása áramlik
A tested mágnessé változik és reménytelenül
vonz magához romlott fogat
sajtszószt és fegyvereket
A tiéd, akinek a ravaszsága gyengéden alakul
Át gyönyörré
A végtelen ábrándozásban
2/
A gitárcsapkodások tovább feszültek, Azt hiszem,
a szívkamrádon.
A torzító, a rezgés hangjai
keresztülmentek
Lucifer bölcsességfogán, és nem szűntek meg
visszhangzani
A fejedben
És a színpadról
Minden arc olyan éhesnek látszott
Valami kibírhatatlanul természetes értetlenséggel
Onnan, ahol ültek, fent nagyon távolinak tűntél
Magasnak, élőnek, elmélyültnek
És te ahelyett, hogy a mocsárban kúsztál volna
Lefelé, mélyebbre
Inkább megízlelted a Föld önnön vérét
Csevegtél a zümmögő rovarokkal, amik
heroint termeltek
3/
Többet kellett volna beszélgetned a majommal
Mindig kész tárgyalni
Amíg fizetem…
Minél komolyabb a pénz, a siker
Annál lassabban ingázik a szerencse
Akarhattad volna jobban is…
De te egy repülőgépen hagytad
Mert nem ment volna át a vámhatóságiakon
és a bevándorlásiakon
4/
Szinkronizálom neked:
A kazettád a walkmanemben volt,
Amikor a legjobb haverom a nyári táborból
Hívott, hogy mi történt
Megtudtam.
Minden világos volt.
A zenéd a hang egyre mélyebb és mélyebb
völgyeibe hatolt
A fény egyre gyengébb és gyengébb lett
Amíg egy kemény sziklába nem ütköztél
A fúró megtört
és a völgy
Egy szűk hasadékká változott, lehetetlenül,
Ahogy az idő magától megáll.
És a falak pompás hangjegyek ketrecei lettek
Bezárva…
Elnyomva
Így készülnek a gyémántok
És néha ITT omlik össze minden
Mélyen benned
5/
És aztán lefordítottam az elmotyogott szövegeidet
És azok a furcsa frázisok
Mint: „libidó inkognitó”
Vagy: „Deformált Meszes Bőr”
A szavak egyre inkább törpültek
Mialatt
Leváltak a zenéjükről
Minden betű kipottyant egy töltényből
Ami csak elfér egy fegyver csövében
6/
És te gyűrted a fegyver csövét, amennyire csak bírtad
Mert onnan jött a fájdalom
Abban áskálódtak a démonok
A világ kint üres volt
Minden csak a fennmaradásért zajlott
Egy újabb feltáratlan eredményért
7/
De Kurt…
Nem gondoltam volna, hogy nem fogsz írni még egy dalt
Még egy dögös sort vagy egy riffet
Meggondoltad, kétszer is?
Ez az, amit nem értek
Mert engem ezt tartott életben, sebzetten is
8/
Ha csak Rómában nem hagytad volna emészteni magad
a kábulattól
Elmehettél volna Firenzébe
Belenézni Bellini vagy Raffaello portréinak
a szemébe
Bennük talán
Egy küszöbre lelhettél volna, ami visszavezet a gyönyör
karjaiba
Ahol minden kezdődött
Nem számít, hogy úgy érezted, elárultak
Ez az ára mindig,
Ahogy Frank is megmondta,
Egy fiatal művész könyörtelen szenvedélyének
Ami úgy indul, mint egy csók
És úgy folytatódik, mint egy átok
(1994)
Fordította: Vasas Tamás
