2022. május 27. péntek
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Kelényi Béla: KÉP-TEREK/TÉR-KÉPEK (Gustav Klimt, Paula Modersohn-Becker, Giorgio Morandi festményeiről)

2021-11-26
itt: Képzőművészet
Kezdőlap Képzőművészet

Csend a tavon

Gustav Klimt: Csendes tó (Az Egelsee Golling közelében, Salzburg), 1899. Olaj, vászon, 75,1 x 75,1 cm. Leopold Museum, Bécs.

Kevés olyan festményt láttam, amelynek megpillantásakor szerettem volna ott lenni, ahol a kép készült. Jobban mondva, magában a képben szerettem volna lenni. Amikor beléptem a Leopold Múzeum Klimt persönlich. Bilder – Briefe – Einblicke című kiállítására, lenyűgözött a falakat borító, felnagyított képeslapok, fényképek, személyes emlékek, remekbe készült használati tárgyak, bútorok, ruhák, ékszerek (Wiener Werkstätte) között kiállított festmények visszafogott kitárulkozása. Néha mintha tényleg abba a közegbe léphettem volna be, ahol nyaranta Klimt élt és dolgozott, a munka mellett kitöltötte a napokat sétával, evés-ivással, levélírással, evezéssel, és persze mindig és mindenekelőtt a szeme elé táruló látvány intenzív megfigyelésével. De csak akkor érkeztem meg, amikor az egyik terem sarkában megláttam a Stiller Weiher című képét. Nem tudom, hogy mi nyűgözött le jobban: a rajta ábrázolt tó mozdulatlansága, vagy a mozdulatlanságban lebegő fák és felhők vibráló körvonalai; a tavat szegélyező erdei táj képének és tükröződésének megbonthatatlansága, vagy egyszerűen csak az, ahogy valamiféle állandóság lebeg a megkettőződött táj felett.

Klimt azt írja a festménnyel kapcsolatban szeretőjéhez, Marie Zimmermannhoz címzett levelében, hogy az időjárási viszontagságok miatt nehezen tudja befejezni. Csakhogy amit a képen látunk, túl van bármiféle befejezettségen. Itt mindjárt újrakezdődik minden. A levegőt majd felborzolja a szellő, az erdőben zizegnek a fák levelei, a tóban kis hullámok fodrozódnak, a – festményen nem látható – égen felhők vonulnak és oszlanak szét; arra várnak, hogy esőcseppek törjék szét tükörképüket a tóban? Most még minden csak vár. Hogy a valóság újra valóság, a tükörkép újra tükröződés, az idő újra idő legyen? Vagy legyen minden csak álom?

„Légy, hogyha bírsz,

halott” – írja Rilke Rekviem egy halott barátnőmért című versének végén (Szabó Ede felülmúlhatatlan fordításában). A müncheni Neue Pinakothek-ban véletlenül bukkantam rá ennek a barátnőnek egy szerényen meghúzódó festményére. Nem volt véletlen. A képen ábrázolt figura tekintete valósággal megbabonázott. Első pillantásra azt hittem, hogy egy afrikai szobor, amit Nolde faragott festékbe, és csak a feliratot böngészve tudtam meg, hogy gyermeket ábrázol, és a festő neve Paula Modersohn-Becker. Addig még soha nem láttam eredeti képét, de aztán eszembe jutott, hogy Rilke portréját is megfestette; a különös, befelé tekintő, tompa szemek golyóit a haj-bajusz-szakállal összefoglaló ábrázolást, amelyhez az arc bőrének rózsaszínje és a fehér inggallér a tartó vázat biztosítja csupán. 

A tekintet, igen. A képen ábrázolt, tálcát tartó figura olyan, mint egy életre kelt bálvány, aki visszanéz valahová. Egyszerre odaadás és kitárulkozás, bizalmatlanság és gyanakvás van a szem két ónix-pontjába fókuszálva. Modersohn-Becker virágot tartó önarcképeit nézegetve döbbentem rá, hogy ez a növények között álló mezítelen gyermek önarckép is egyben. Nem önarckép, előérzet inkább. Élete utolsó évében festette, amikor maga is egy gyermeknek adott életet, majd a szülés után 18 nappal meghalt. A képen az egyedül álló gyermek két oldalán egy-egy növény, mögötte az akváriumban két aranyhal, a kezében tartott tálcán két citrom. Kinek szólnak ezek a készségesen felkínált dualitások? Mit jelentenek ezek a kettősségek a figura egységébe zárva?

Rilke Rekviemjét sok évvel ezelőtt, a saját életem elől menekülve, nagyapám volt présházában, egy petróleumlámpa pislákoló fényében kezdtem halott barátnőm emlékére felolvasni. Közben elfogott valami megmagyarázhatatlan szorongás, balsejtelem. Abbahagytam, nem tudtam tovább mondani a verset. Nem tudtam folytatni, nem tudtam befejezni: „Ne jőjj vissza. Légy, hogyha bírsz, halott / a holtak közt.”

Paula Modersohn-Becker: Gyermek aranyhalakkal, 1906–1907. Olaj, vászon, tempera, 105,5 x 54,5 cm, Neue Pinakothek, München.

A látványra zárult ablak

Giorgio Morandi: A via Fondazza udvara, 1956. Olaj, vászon, 43 x 48 cm. Milano, Galleria d’Arte Moderna.

Amikor a milánói Modern Képtárban megpillantottam Giorgio Morandi Cortile di via Fondazza című festményét, elemi erővel hatott rám a kép majdhogynem felét kitöltő sík felület és a mellette kitárult, házfalakkal zsúfolt tér különös viszonya. Pedig Morandi csak azt festette meg, amit bolognai lakásában nap mint nap látott: a hálószobája ablakából elé táruló kilátást. A festmény jobb oldalát a több képéről már jól ismert látvány foglalja el: egy fa koronája mögött magasra felnyúló sátortetős ház tűzfala, amellett pedig egy lapos tetejű ház az éppen nyitott vagy csukott ablakokkal. A milánói festmény azonban alapvetően különbözik a korábbi képektől. A baloldali részt kitöltő sima, sárgás rózsaszín felület ugyanis szinte kizárja, összetömöríti a másik oldalon a látványt. Ráadásul a szélén még két függőleges betoldás is felbukkan, amiről csak némi vizsgálódás után derül ki, hogy csukott zsalugáterek. Vagyis Morandi a kép egyik térfelét egy valós falfelülettel takarta ki, hogy csak a másik felén lehessen látni a többi képén már megszokott, teljes panorámát. De miért volt fontos ennek a végtelenül kifinomult festőnek a képmezőbe való ilyen brutális beavatkozás? Miért választotta a kép témájának a látvány – részleges – elfedését? Mit akart megmutatni ezzel?

Morandi a tér egy részének kitakarásával a tér egészét teszi síkszerűbbé. Így a sátortetős és a lapos tetős ház is éppen olyan szerepet kap, mint a vázák az egyre átszellemültebbé váló csendéleteken: a tárgyak lassan elveszítik formájukat és anyagukat, csak színek maradnak, de a festékpászmák síkjából mégis újra kibontakoznak a formák. Ez adja a látvány csendes, alig érzékelhető lüktetését. 

A legfurcsább, hogy ez az udvari látképet ábrázoló festmény egy valós történetet takar. 1953-ban új házat építettek Morandi hálószobájának ablaka elé, ami teljesen átalakította a számára már otthonos kilátást. Sokáig nem volt hajlandó megfesteni a látványt, majd úgy döntött, hogy a képbe illeszti az üres házfal tolakodó elemét. Végül is semmi sem más, mint egymásba torlódó síkok játéka, mielőtt véglegesen eltűnnének a térben.

MegosztásTweetMegosztás
Next Post
Nyitott Rezervátum / Kollár-Klemencz László zenés könyvbemutatója

Nyitott Rezervátum / Kollár-Klemencz László zenés könyvbemutatója

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (55)
  • Irodalom (704)
    • Irodalom & Co. (36)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (101)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (33)
  • Lapszámok (54)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (81)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Tarcsay Zoltán: Inzáj-nemzáj (regényrészlet)

Tarcsay Zoltán: Inzáj-nemzáj (regényrészlet)

2022-05-25
A töredék teljessége (Kohán Ferenc képeihez) – Jász Attila versei

A töredék teljessége (Kohán Ferenc képeihez) – Jász Attila versei

2022-05-21
Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

2022-05-20
Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

2022-05-18
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése