2022. május 27. péntek
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Kell-e nekünk Macbethről mesélni?

2015-11-30
itt: Film
Kezdőlap Film

Justin Kurzel Macbeth-je az 53. egész estés feldolgozás a Nemzetközi Internetes Filmadatbázis szerint. A rendező második nagyjátékfilmjének tehát olyan témát választott, amit már (mondhatjuk) elegen megrágtak előtte. Nem akart mellé nyúlni. S ha a mozinézők töretlen érdeklődését tekintjük, tulajdonképpen nem is nyúlt mellé.
A két főszereplő, két remek színművész a pálya csúcsán – biztonságos választás. A körítés, a vizuális varázslat, a skót táj, a köd, a Hebridák – mind emelik az alapmű fényét. Mégis kételyeket ébreszthet a nézőben az ötvenharmadik Macbeth: a biztonsági játékon túl van-e értelme az újradolgozásnak?

Macbeth1
Kurzel megpróbálja letisztázni a feladatot. A történet végig követi a mű cselekményét, persze jól meghúzva, két és fél órába sűrítve az öt felvonást. A szöveg meghagyva az eredeti shakespear-i sorokat igyekszik hű maradni a 17. századi nyelvezethez. Ebből következik az első összeférhetetlenség (amit akár meg is szokhattunk volna, a mérhetetlen mennyiségű Shakespeare-feldolgozás láttán): 21. századi színészek játszanak 17. századi nyelven egy 11. századi történetet. Hogyan is lehetne ez hiteles?
A 11. századot tökéletesen megidézi a látványvilág. Visszafogott fakó jelmezek, eszközök, egyszerű smink, még a férfiak haja is izgalmasan borzolódik a tarkónál: mintha csak az egyenruhák vagy a tisztálkodási szokások hajlítanák mindenkinek ugyanolyanra. A korona is: mintha csak a magyar Szentkorona külső koronáját hordaná a Macbeth – autentikus. Az emberek folyton mocskosak, harcolnak, folyik a vér. A sátrakban folyton ég a gyertya (gyertyafény és köd: ez a középkori Skócia).
Hiába veszi végig a konfliktusrendszert, hiába turbózza fel a vizualitást, a kísérlet (már amennyiben egy ilyen biztonsági feldolgozás annak minősül) megbukik. A rendező próbál a színház és a film határán mozogni: a hosszú beállításokban hosszú monológok hangzanak el. A táj, mint a színpad mögé vetített grandiózus díszletek. A felére húzott történet sajnos még így is unalmas. A filmes eszközöket „kihasználva” a rendező a csatajeleneteket (főleg az elsőt) karakteres lassított felvételekkel, a film sebességének váltakozásával kívánja érdekesebbé, érzékletesebbé tenni. Kérdés, hogy jó-e ez így.
Ezeken a ritmusra vágott csatákon, illetve a terek, térmélységek érzékeltetésén kívül nem is igazán indokolt a filmfeldolgozás – hacsaknem azért, hogy színészek játékát megőrizhessük az örökkévalóságnak, bár erre talán egy színházi felvétel is képes lehetne.
Másfelől pedig a film nem igazán színházi élmény, hiszen ami a színes-szagos, megáll-a-levegő-ha-elsírja-magát-féle színházi atmoszférát, emelkedettséget jellemzi, nem igazán teremthető meg a moziteremben. (Nyilván ez is vitatható, próbáljunk meg egyszer úgy végigülni egy Lars von Trier vetítést, hogy ne érezzünk a nyomasztásban közösséget a nézőtársakkal. Aligha fog menni).
És ehhez jön az ollózott (végül is követhető…) archaizáló szöveg – hasonló, mint Liv Ullmann Julie kisasszonyában, de ezúttal valahogy mégsem működik.

 macbeth3
Itt vannak ezek a zseniális színészek… Marion Cotillard született Lady Macbeth. Az utolsó nagymonológját úgy mondja föl egy szuszra, hogy a Globe-ban is megállná a helyét. Michael Fassbender is kihozza a maximumot a karakterből (még ha nem is értjük igazán, miért nem elég Macbethnek a hirtelen jött előléptetés), az utolsó csatajelenetben a körülményekhez képest ő is oda teszi magát.
De a legtöbb esetben a szószínház megöli a filmet. Nem hagyja „szóhoz jutni” a színészeket. A finom, feszültséggel átszőtt csöndek helyett —például amikor Macbeth bemegy a sátorba és megtörténik a „nagy” beszélgetés — csupán az eldarált szöveget kapjuk, a kényszert, hogy: ide még ennek a huszonöt sornak be kell férnie!
És itt el is érünk egy olyan kérdéssorhoz, ami inkább egy oktatáspolitikai problémakört érint, mint egy filmesztétikait: Kell-e nekünk (ilyen áron) ismerni ezt a művet? Pontosabban: ezt a művet kell-e megismernünk?
Mert ami belátható: az öt felvonásos Macbeth ma már szinte eljátszhatatlan. Shakespeare önmagában ma inkább irodalmi kuriózum, mint mainstream. Hát mit tegyünk – nem csúszik. Mit akarunk megismerni belőle? A kort? Az írót és nyelvezetét? A történetet? Hogyan hatalmazzuk fel magunkat arra, hogy azt mondjuk: ez a sor még jöhet tőle, de ezt már újraírom?
Nem lenne-e tisztességesebb azt mondani, hogy a mű finoman szólva is: avítt. Ha az alkotó úgy dönt, filmjét a hatalmovágy‒házastársi manupuláció‒ezotéria háromszögben kívánja felhúzni, nem tisztább-e írni valami „eredetit”, ahelyett, hogy az archaikus művet szétdarabolva, újraírva, megfelezve, a gyengébb tartású irodalomtanárok kezébe adva egy ilyen „feldolgozást”, alternatívát kínáljon a legújabb generációnak a mű „helyett”?

Macbeth
Új műveket kell-e választanunk az oktatáshoz? Elég-e egy jól válogatott szöveggyűjtemény és pár ajánló, hogy képet adjon egy-egy száz évnél idősebb műről? Érdemes-e létrehozni „hivatalos” Kötelezők Rövideneket, hogy a legfrissebb generációk legalább a történetekkel tisztában legyenek? Ezeket a kérdéseket nem ez az írás hivatott megválaszolni.
Pedig a válasz lehet, hogy nem is olyan bonyolult. Ha elég bátrak lennénk, azt is mondhatnánk, ha unjuk, nem tudjuk eredeti formájában befogadni a kicsit avíttas alapművet, akkor miért nem nézünk, olvasunk (írunk!) ugyanarról valami frissebbet. Hiszen csak a nyelv változik – a konfliktus marad.

(Macbeth; rendezte: Justin Kurzel; írta: Jacob Koskoff, Michael Lesslie, Todd Louiso, William Shakespeare; főszereplők: Michael Fassbender, Marion Cotillard, Elizabeth Debicki, Sean Harris, David Thewlis, Jack Reynor, Paddy Considine; fényképezte: Adam Arkapaw; vágó: Chris Dickens; látványtervező: Fiona Crombie; jelmeztervező: Jacqueline Durran; zeneszerző: Jed Kurzel)

Szabó Márton István

MegosztásTweetMegosztás
Next Post
Füstjelek

Füstjelek

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (55)
  • Irodalom (704)
    • Irodalom & Co. (36)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (101)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (33)
  • Lapszámok (54)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (81)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Tarcsay Zoltán: Inzáj-nemzáj (regényrészlet)

Tarcsay Zoltán: Inzáj-nemzáj (regényrészlet)

2022-05-25
A töredék teljessége (Kohán Ferenc képeihez) – Jász Attila versei

A töredék teljessége (Kohán Ferenc képeihez) – Jász Attila versei

2022-05-21
Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

2022-05-20
Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

2022-05-18
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése