az angyalig holnap délig

hogy a találkozásunk előtti időmbe is beivódtál természetes minden itt és mostnak van egy ártere ám hogy én ott lehetek első tizennyolc évedben mikor még meg sem születtem az aszály idején az árvízzel többször elöntött városban tudtam meg hol két megnevezhetetlen lény lettem álmomban furcsa karmokkal jóra és gonoszra osztódtam identikusnak látszottak egyik sem volt ijesztőbb a másiknál a jó azt mondta a gonoszba vájva karmát a holnapot már nem élheted meg a gonosz is a jóba vájta karmát védekezően szóvá tehetetlen csak a gonosz sebei fájtak a jó érzéketlen maradt bármilyen mély felszakadásra hogy felébredve megéltem a következő napot a jó győzelme felettem vagy a gonosz elpusztíthatatlansága bennem minek nevezzem ezeket az identikus lényeket kiket csak álmomban látva sosem látottak maradtak nem felejthettem el őket az ébredéssel bennem nálam előbb voltak az emberinél hosszabb távú memória őrzi karmuk lassan mindenkiből visszahúzódik a víz az angyalig ki nem minket hanem tőlünk védelmez reggelre esni kezdett minden itt és mostnak van minket tőlünk ártere ha megélem a jó győzelme felettem a gonosz elpusztíthatatlansága bennem a gonosz győzelme felettem a jó elpusztíthatatlansága bennem születtem árvízzel mély felszakadásra hogy felébredve az angyalig holnap délig ess

Hegedűs Gyöngyi