Kerekített INDIÁNER

“LEGYEN MINDEN NAPOTOK NÁSZÚT ÉS KARÁCSONY”

Beszélgetés J. Kovács Judit drámapedagógussal, a Kerekítő kitalálójával és szervezőjével

Acsai Roland: Szerettél bele már szamurájba?
J. Kovács Judit: Egyszer. Ő lett a Jangom. Onnan tudtam első perctől, hogy ő az, hogy nem merült fel bennem kérdés, pedig én kérdezős típus vagyok. Ő maga a válasz minden kérdésemre. Egy nagy igen, mi vagyunk a Jin-Jang.
– Esnek-e hópelyhek a telefonod kijelzőjére?
– Rendszeresen. Mióta a szamurájom megismertem, sűrűbben esik még a hó is. A hógömbjeimet feltehetem a kispolcra.
– A tavaly írt verses regényem, a Jin és Jang – a szív gravitációs mezeje által ismerkedtünk meg. Mi számodra a jin-jang szimbólum?
– Számomra a jin-jang az egymást kiegészítő erők szimbóluma, egy állandóan változó, örvénylő vágy a teljesség megélésére. Ebben a jelben a világ kerekségét látom, hogy minden egy és kerek, ha nem is tökéletes. Mindenki mindenkivel összeér. Felfelé tekeredő csigavonalban sodródunk egyre feljebb. Néha csúszunk lefelé is, de az természetes, gond csak akkor van, ha valaki tartósan lefelé csúszik, és nem engedi, hogy mások megtartsák.

– Lehet-e úgy élni, mint egy regényben? Csinálhatsz-e az életedből egy verses regényt, egy haiku-kötetet? Összefonódhat-e teljesen élet és művészet? Én speciel így szeretnék élni.
– Számunkra a munkánk az életünk, de az életünk nem a munkánk. Te író vagy, abban a bizonyos kötetben az akkori jined és családját írtad bele. Számomra fontos megerősítés volt, hogy egy olyan emberrel társaloghatok, ismerkedhetek, aki képes az elfogadó szeretetre és az igaz szerelemre, és erre írott bizonyítékom ez a jövőben megjelenő kötet.
Szerintem csak úgy érdemes élni, mint a mesékben, és hiszem, hogy mindenkinek az élete egy érdekes film, csak meg kell találni hozzá a lelkes nézőt. Persze a legjobbakban a forgatókönyvíró nagy részben te magad vagy, olyankor leányregényekké, meg happy endes kalandregényekké válnak.
– Mi számodra a bátorság?
– Őszinteség és hűség önmagadhoz. A környezeted által tartott tükrökbe való belenézés képessége, és saját kutad mélyének fürkészése.
– Mi a szerelem?
– Egy tetőtől-talpig érzés, szívdobogás, állandó gondolatcsere, határtalan játékosság, két test imája, a napi problémák könnyed áthidalása, megoldása, vagy elfogadása.
– Szabad akarat vagy sors, ami meg van írva?
– Hiszek a szabad akaratban, és hogy rengeteg fontos dologban főnökök vagyunk, a napi döntéseinken múlik a boldogulásunk. De hiszek a lányom elméletében is, hogy mindemellett még így is van egy nagyfőnök, aki előbb vagy utóbb betereli nekünk, amit megérdemlünk, szóval, azt, ami esetleg már előre meg van írva. Meg a padló után nagyon magasra enged szökkenni, de mindez csak akkor működik, ha hiszel magadban és addig építgeted a belső békéd és boldogságod, míg állandó részeddé nem válik.
– Te találtad ki, hoztad létre a nagy sikerű Kerekítő közösséget. Zsófi is Kerekítőzött, a lányom, és nekünk is volt Kerekítő-kötetünk. Itt van a Szugló utcában a Varázskert Baba mamaházban egy nagy Kerekítő-plakát. Mi a Kerekítő? Mi ez a közösség? Milyen kötetek, CD-k jelentek meg? Melyik a kedvenced?
– Öt éve kerekítünk. Öt mondókás könyvünk van és három lapozónk. Olvasó táborunknak köszönhetően eddig 92 ezer kötet kelt el. Az alapsorozat a kedvencem, amiben csak népi mondókákat találunk játékleírásokkal, Kállai Nagy Krisztina rajzaival. Ősszel jelenik meg a sorozat 4. része CD–vel.
A 2014 tavaszán megjelent kötethez, a Kerekítő Állatos Játéktárhoz különösen szoros érzelmi szálak kötnek. Ennek a CD–jén nemcsak állatos hangutánzókat találunk, hanem kapcsolódó dalokat, ovis és babás játékötleteket is.
Ez a nehéz időszakomban készült, csodával határos módon. Szép lett, és egyáltalán nincs a piacon ehhez fogható, mivel ez az első igazán gazdag, népi hangutánzókat átmentő kötet.
A Kacagtató lapozók érdekessége, hogy keménylaposak. Ezekben a versek soraira találtam ki különböző mozdulatsorokat, amiket az anya és a gyermeke együtt tudnak bemutatni. Kedvencem a Weöres Sándor soraira készült harmadik kötet.
Kedvesnek és különlegesnek mondható a Lackfi Jánossal közösen írt Százérintő is, ebben mai mondókákat találunk. Lehet repülni, liftezni, lángosozni, mobilozni.
A Kerekítő Manós, óvodásoknak szóló meséim pedig öt évet vártak a fiókban, hogy beleszőhessek egy férfi íróerőt. Megérkezett. Így lesz kerek. Együtt adjuk ki.

– Jól kijöttök a Móra Kiadóval?
– Igen. Emberiek, rugalmasak, nyitottak. Kedvelik az ötleteimet, és alapvetően érzek egy friss és új erőt benne, ami az utóbbi időben felerősödni látszik. Nagyon nagy dolog, amikor egy „hatvan éve családtag” kiadó, nem a múltjába ül bele, hanem halad a korral, képes a folyamatos megújulásra egy nagyon behatárolt és kiszolgáltatott területen, mint amilyen a könyvkiadás.
Itt is minden a hitükön és a napi döntéseiken múlik. Bízok bennük, szerintem jó úton haladnak és ők is képesek a nekik tartott tükrökbe való belepillantásba. Azt hiszem sikerült egy olyan együttműködést kialakítani, hogy mindkét fél kölcsönösen elismeri és támogatja a másikat.
– Te is naponta vezetsz foglalkozásokat. Mit érzel közben?
– Erőt, ami a mosoly, énekszó és az összevillanó tiszta tekintetekből fakad. Lélektől lélekig érést. Önfeledtséget, spontaneitást az erős koncentrálás és tudatosság mellett.
–Szerinted a Kerekítés művészet? Mert én annak érzem.
– Igen. Egyfelől könnyű dolgunk van, mert amivel „dolgozunk” az népi anyag, tiszta forrásból ered, ezért ilyen értelemben tévedhetetlen. Az idő próbáját is kiállták, évszázadokig csiszolódtak. Persze ugyanakkora a felelősség is, ami vele jár. Hogy szépen, tisztán énekelve adjuk tovább, és mi magunk is értéket hordozunk, így vagy úgy. Figyelünk a részletekre is, hogy nem nejlonzacskóból húzzuk elő a hangszereket, hanem nemez vagy selyem táskákból. A természetes megoldásokat részesítjük előnyben.
– Mikor érzel sikeresnek egy foglalkozást?
– Ha mindenki jól érzi magát, kötetlen a hangulat, és mosolyognak a gyermekek és a felnőttek. Amikor ezt érzem és látom, olyankor tudom, hogy tanulnak is, raktároznak és otthon is majd előkerülnek a dalok és ölbeli játékok. Ez a célja a Kerekítőnek, a könyveknek és az országszerte látogatható foglalkozásoknak.
Az emberek akkor tudnak a legtöbbet magukba szívni, és tanulni, ha szeretve vannak. A kicsiknek minden antennája kinyílik olyankor, különösen fogékonyak. A mondókázás, különösen a közelséget és testi érintést is feltételező ölbeli játékok egy szeretetnyelv, így a siker csak azon múlik, hogy sikerül-e közel vinni a hallgatósághoz. Át kell adni magunkat, és rajtunk keresztül a mondóka és dal is megérkezik.
– Mi számodra az ölelés?
– A jin-jang testi megjelenése, összefonódás, a szívdobbanások cseréje. Éltet, teremt. Beszédes ez a magyar kifejezés. Benne van a lelés, magadra és a másikra lelhetsz benne, örömet, békességet, szeretetet lelhetsz benne. De benne van az öl szó is, ami számomra nemcsak az ölbe vevést, ölet jelenti, hanem a rosszul és rosszkor adott ölelést, amivel ölni, fojtogatni, nyesegetni, pusztítani is lehet a bizalmat, a másikat, és magadat is. Az elfogadó szeretet ölelése az, ami éltet, arra törekszem magam is.
– Milyen az, amikor minden napod nászút?
– Minden nap közel kerülünk egymáshoz, a másik gondolataihoz, érzéseihez, és szívéhez.