Kő Fa Víz. Japán kert magyar idő szerint

Képi lélegeztetés (23)

euvolémia

(emlék Térey Jánosról)

a kémiát én sem értettem mondta szűk szájmozgással ha beszélt folyamatosan akkor is szófukar volt miért melinda miért nem a bombázó aki eleve a meráni párja volt párját rikítva a haza terminális oxidáció nem lélegeztet terminálva oxidál a kettes villamoson hazafele ott ültem ahol akkor ő bánk bán után csak hazafele van bár indulhattunk volna a közvágóhíd felé is a folyó besínezve párhuzamosnak kapatos folyam kettesben oxidál melinda miért nem eleve lélegeztet folyamatosan a haza oxidálva terminál a folyó besínezve párhuzamos életrajznak bánja a víz párját ritkítja a kő papír olló-t játszva kő fa víz-nek bánja a test több mint fele víz bánk hatvan melinda a nagyobb testzsír miatt ötven gyermekük hetven százalékban a százalékok kioltják az érdeklődést a nőket a zsír jobban a vízfelszínen tartja úszáshoz kevesebb energiát használnak bár melindán ez nem segített századok helyett nem jöttek csak százalékok a sejten kívüli víz egy része az érpályán belül zúzalék folyóba bombázott híd bánja a víz az idő fapados folyam sejtésen kívül a test haza-fele zúzalék századból leszázalékolt százados ki által isten fiának ítéltetik van ki meghal van ki közülünk kivétetik kő papír olló/ közülünk kivétetik/ kő fa víz bánja

shin-osaka

állva aludt a lány osakába menet a vonaton mint a japán kert egyszerre gyönyörködtette és gondolkodtatta éppúgy nem tudott erről a kimerültségről semmit ahogy az éhes nem tud az éhezőről semmit pedig addigra már a jetlegen is túl volt azt szerette volna ha a lány felajánlja neki a helyét az állva alvást a hatályvesztést tónusvesztés helyett ha már ő nem kínálhatta fel helyét a lánynak az ébren is tónusvesztett testet de lekéste ahogy a képet a madarakkal beszélő vörös hajú tokiói öregemberről és az ajtót éppen becsukó fehér kimonós nőről egyszerre léptek ki a szétnyíló ajtón shin-osakánál mihelyt felébredt már nem volt látható vannak akik csak alva látszanak ő már akkor sem ha a lány felajánlja neki helyét a beszélőn innen tiszta időben sem látni el a fujiig a hó nem tud a havazásról semmit a lány felajánlja neki az ébrenlétből álomból megfejtetlen egyszerre lépjenek ki az alvó vulkán/ REM fázisban ellát a/ tiszta időig

forrásba torkollik

mint mikor a monitoron következő beteg nevét az előző beteg hátába kiáltja az elbocsájtott betegen átrezgő hangot reményteljesebbnek hiszi a megkönnyebbült test talán kiszűri a szorongást belőle épp így beszél vele mintha a távozó köztük lenne minden tudománya ugyanaz a tanult tehetetlenség nem tűnt el a forma hiába az ábrázolás tilalma forrásba torkollik cave cézár nem a halál az élet oka ismeretlen krisztus-szőkeség minden szorongás ugyanaz az átrezgő hang az elbocsájtott test teljesebbnek hiszi a legközelebbi sosem hozzátartozóként van jelen csak a kelet közel és távol a nyugatot nem zsilipelheti ave maria üdvözülnek a halálba menők a távozó minden tudománya látja az embereket mint járkáló fákat a forma hiába cave alma az elbocsájtott testtől könnyebbült nevét kiáltja hajához mindig/ volt szél milyen szőkeség/ ha nem Kurt Cobain