komparasztika

Képi lélegeztetés (12)

ez is csak isten sara ha neki salingerről legelőször az jut eszébe hogy milyen jól állt neki az öltöny a legkisebb vágás testén a nő domesztikált fájdalom sajgó bordaköz vágyott eleve és ha ezt megbocsájtják neki azt is megbocsájtják hogy másodszorra is ez jut eszébe róla hogy szénszünetben szénrajz és nem tudja az már tényleg nem pofátlanság-e hogy harmadsorban is és végül de tényleg utolsósorban is az ing havas bordaköze bár talán ez már maga az önsértés pedig kétfajta anyanyelvére fordításban is olvasta lehet ez a gond hogy világnyelvre nem magyaríthatnak mert mindegyik után csak az jutott eszébe hogy milyen jól áll neki az öltöny és ha nem tudná hogy ilyen jól áll neki az öltöny el sem olvasta volna mert annál nagyobb szabadulóművészt nem ismer mint a testből öltönyben kiszabadulót kerengője talán az egyes szám elpörölhetetlenül könnyebben és hatalmasabban a legkisebb vágyás testén a nő domesztikálhatatlan fájdalom havas bordaköz vágott eleve nem a hosszúra nyúlt rövid élet nem a rengeteg díj nem a világnyelvekre fordítások nem az önpusztítás nem a válások a költőnő életrajzából csak az visszhangzott benne hogy nem volt gyereke ezen nem tudta túltenni magát a halálán könnyebben életrajza szénszünetben szénrajz hatalmas üres oszlopcsarnok tartozott benne a mondathoz nem értette honnan látta beláthatatlan méreteit mikor teljesen sötét volt sebezhetősége volt védjegye méltatói szerint domesztikált fájdalmak közé vágyott de nem adatott nem volt gyereke jelentheti azt hogy nem volt anya minden jelentés csak megengedő akarat születés halál a test kétszer fárad a két ünnep bordaközében hatalmas üres oszlopcsarnok a mondat jelentése mi visszhangzik ha nincsenek leléphető távolságok benne mintha ez a mondat lenne kerengője talán az egyes szám miatt hogy ez benne eleve csak többes számban tagadható nem voltak gyerekei az egyes szám csapta meg harmadik személyében a mondat huzatként kerengett talán ez a szentlélek fárad a két ünnep közében a mondat jelentése könnyebben domesztikálható lenne ha szüléssel többször fárad a test a hatalmas üres oszlopcsarnok beláthatatlan érette domesztikálható az anya sebezhetősége vagy a legkisebb vágást a testen a születéssel ejt a vágyott eleve kinek a jelenléte isten önpusztítása az ember már megint nem felébredt nem tud csak úgy felébredni mindig felriad mint ki rájön nem álmodta az előző bordaközi napot lekéste egyszerre magzatként anyaként a kitolási szakaszt hiányolja a világ egyre csak a tágulási szakban születés halál a restancia kétszer árad a fájdalmat elsöpri mint ház elől a havat az is még a rendes ház tiszta udvara csak mikor a függőleges angyal-mellkasán elpörölhetetlenül megtapad akkor gondolja ez is csak mint a hó isten sara

Hegedűs Gyöngyi