Az egyik legismertebb magyar novellista, Darvasi László tartott előadást a diákoknak
A „Középiskolás fokon” című érettségi-előkészítő sorozat keretében Darvasi László volt Jász Attila vendége január 28-án a József Attila Megyei Könyvtárban.
Két híres magyar írót köszönthettünk egyetlen személyben az Új Forrás hétfői, középiskolásoknak tartott „rendhagyó irodalomóráján”. A TÁMOP támogatásával megvalósuló rendezvénysorozat idei első állomásán ugyanis Darvasi László volt a folyóirat meghívott vendége, aki saját neve alatt kiadott művei (például Virágzabálók című történelmi regénye, vagy tavaly megjelent, Vándorló sírok című novelláskötete) mellett „alteregója”, Szív Ernő tárcanovelláival is ismertté vált. Az egyórás beszélgetés – amelyen szokás szerint Jász Attila volt a kérdező fél – elsősorban a szerző írásai által kirajzolt műfaji sokszínűségről szólt, így a diákok számára remek lehetőség adódott az egyes szépirodalmi műfajok közötti alkotásmódszertani különbségek megismerésére. Elsőként megtudhatták, hogyan fordult a költőként induló Darvasi érdeklődése a próza felé:
– Szegedi egyetemista koromban kezdtem versírással foglalkozni, az egyetem hetilapja azonban eleinte egyetlen szövegemet sem volt hajlandó közölni. Addig-addig próbálkoztam új művek írásával, míg végül össze nem jött az első publikációm, majd pár évvel később napvilágot látott az első kötetem. Költőként indultam tehát, de egy idő után úgy éreztem, a próza világában jobban érezném magam. Úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy a vers mindig befelé tör, vagyis a „lényeg” kimondására törekszik, míg a próza inkább körbejár, tehát lehetőséget ad a részletekben való elmerülésre. Ma már egyáltalán nem is írok verseket: nem tudnék meglenni ezek nélkül az apró részletek nélkül – mondta Darvasi László.
A novella és a regény műfaji jellegzetességei, valamint a 20. századi magyar rövidpróza fontos alkotóinak (Kosztolányi Dezső, Örkény István, Csáth Géza stb.) elemzése után egy különleges műformára, a tárcanovellára terelődött a szó. Darvasi több mint két évtizede heti rendszerességgel jelenteti meg tárcanovelláit, amelyekhez írói álnevet is keresett magának: így született meg Szív Ernő.
– A tárcanovella tipikusan hírlapi műfaj, amely kizárólag a sajtóban tud „megélni”. Szív Ernő történetei is ilyenek: egy-egy pillanatnyi benyomást, apró ötletet szépprózába foglaló könnyed írások, amelyeket akár a reggeli kávé mellett is elolvashat az ember. Hetente két-három ilyen történetet írok különböző napi- és hetilapoknak.
A közönség Darvasi László- és Szív Ernő-történeteket egyaránt meghallgathatott a szerző előadásában. Az író zárásként elárulta, hogy következő műve egy rendhagyó mesekönyv lesz, amelynek részletei elsőként az Új Forrás decemberi számában voltak olvashatók.
Balázs Elemér ezúttal a Junior Príma-díjas Szőke Nikolettával zenélt
Az Új Forrás és a Jászai Mari Színház közös utó-kultúranapi rendezvényeként került sor Balázs Elemér és zenekara január 30-i tatabányai koncertjére. A világhírű dzsesszdobostól megtudtuk a koncert előtt, hogy a zenerajongók májusig havi rendszerességgel találkozhatnak vele és zenésztársaival a színház kávézójában kialakított alkalmi dzsesszklubban. Ezúttal „hivatalos” formációjával, a Balázs Elemér Group tagjaival érkezett a városba: Balázs József billentyűn, Czibere József ütőhangszereken, Lakatos Pecek Krisztián bőgőn, Komjáti Áron pedig gitáron játszott. A zenekarhoz csatlakozott a nemrégiben Junior Príma díjjal kitüntetett énekesnő, Szőke Nikoletta, akinek jóvoltából teljesen új felfogásban szólaltak meg a jól ismert BEG-szerzemények. A több mint kétórás koncerten válogatást hallgathattunk meg a zenekar eddig megjelent legjobb dalaiból.
Reichert Gábor
(A beszámoló szövege megjelent a 24óra február 2-i számában)
Discussion about this post