Kovács Lajos (1949-2017) író, költő, szerkesztő, helytörténész, tanár. Verseit a Komárom-Esztergom Megyei Dolgozók Lapjában publikálta, majd bemutatták és közölték országos folyóiratok, többek között az Életünk, a Jelenkor, a Napjaink, az Új Forrás. Elbeszélései az Életünkben, a Mozgó Világban, az Új Forrásban jelentek meg. A tatabányai Új Forrás szerzőjeként, majd szerkesztőjeként évtizedeken át közölte a lapban esszéit, műbírálatait, riportjait. Publikált az Art Limesben, a Forrásban, a Honismeretben, az Irodalmi Szemlében, a Művészeti Műhelyben és az Új Könyvpiacban. Ifjúsági és meseregényei a Móra Kiadó és az Új Forrás Könyvek gondozásában jelentek meg: Nyolcadikba járni április tréfa (1981), Megmarad a meseház (1984), Ez mind az én kutyabajom (1987), Anyák napján szeretettel apának (1990), Ráadásnap a szupersztárok cirkuszában (1994), Fülbemászó mesék (1998). Szerkesztője és állandó szerzője volt a Szegeden megjelenő Kincskereső gyermekirodalmi folyóiratnak. A gyerekekkel együtt alkotó irodalmi szakcsoportvezetőként szervezte az országos szegedi és kecskeméti, a megyei esztergomi és a dorogi-pilismaróti Kincskereső-táborokat. Dorog városi művészetbarát mecenatúrája és iskolateremtő, pedagógiai munkássága felbecsülhetetlen értékű. Helytörténeti sorozatában, a Dorogi Füzetekben társszerzőivel feldolgozta Dorog és közvetlen környéke kultúrtörténetét. Legfontosabb helytörténeti publikációi: Tanulmányok a XX. század dorogi művelődéstörténetéből (Dankó Józseffel,1996), A miniszter író. Dorog szülötte: Drasche-Lázár Alfréd (1999), Dorogi lexikon (Solymár Judittal, 2000; 2008), Belépő. Dorogi irodalmi almanach (2009), Jubiláló bányász muzsikusok és zenekarok Dorogon 1889-2014 (Molnár Villővel, 2014), A Zrínyi Ilona Általános Iskola és jogelődjének 300 éve (2016). Hetvenedik születésnapja alkalmából barátai, kollégái, író- és szerkesztőtársai, tanítványai emlékkönyvben tisztelegtek előtte, a Forrás, a Kortárs, a Székelyföld és az Új Forrás folyóiratok irodalmi hagyatékából közölt versekkel, mesékkel, regényrészlettel emlékeztek rá.
Kovács Lajos
Hosszúra nőtt árnyékaink. Versek és elbeszélések
Kovács Lajos válogatott műveinek első kötete verseit, elbeszéléseit és töredékben maradt családregényét tartalmazza. Költészetének természeti és gondolati-közéleti képalkotására hatással vannak a korszak meghatározó élő és klasszikus szerzői, József Attila, Juhász Ferenc, Nagy László, később Buda Ferenc, Nagy Gáspár, Oravecz Imre és Utassy József. Két költő barát, Vaderna József és Baka István versírásával folyamatosan párbeszédet folytat. Az ezerkilencszázkilencvenes évektől verset ritkán publikál, legtöbbjük kéziratban és elektronikus formában maradt ránk. Korszakjellemző kisprózájának két fontos erőssége a szociális érzékenység és a nyelvi játékosság. Elbeszélései ironikus, néha groteszk látleletet nyújtanak a hetvenes és nyolcvanas évek magyarországi vidéki valóságról, a periférikus és központosított társadalmi rétegzettségről, a lázongó szubkultúrákról és a szürkeeminenciás belesimulásról, valamint e szegregációk nyelvi állapotairól. Prózai stílusgyakorlatait később is folytatja, ezek közül kiemelkedik Örkény egyperceseinek abszurdjaira emlékeztető magyar történelmi álgeszta gyűjteménye, a Geszta Hungarikum, valamint a dorogi születésű, Rauscher György festő életét megelevenítő, múlt század eleji hangulatot teremtő …és kilépnek a platánok árnyékából című novellája. A kilencvenes évek elején a regény műfajához fordul. Folyamatosan dolgozik nagyregényén, mely a negyvenes évek csehszlovák-magyar lakossági cseréjének hátteréből meséli el a nagyszülők és a szülők történetét, piliscsabai gyerekkorát és dorogi fiatalságát, főiskolás és katonaviselt kalandjait szimultán, időváltó elbeszélői módszerrel, melynek segítségével kirajzolódik az emlékező ˗ az eseményekhez distanciával forduló ˗ fejlődéstörténete.
Kovács Lajos
Van egy perced a támaszpontomra? Gyermekmesék és kamasztörténetek
Kovács Lajos a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom egyik vitathatatlanul modern szerzője. Nagyobbaknak szóló könyveiben beleérzéssel és kellő iróniával ábrázolja a kamaszkor családi, iskolai és társas krízishelyzeteit. Kisebbeknek írott könyveiben a gyermeki, mesés nézőpont és a hétköznapok valósága között fantáziadús humorral teremt átjárást. Nyelvi játékosságának és a valóságot meseien átitató látásmódjának köszönhetően az ezerkilencszáznyolcvanas évek gyermek- és ifjúsági irodalmában újító erővel és szándékkal lép fel Bálint Ágnes, Békés Pál, Csukás István, Janikovszky Éva, Lázár Ervin, Marék Veronika, Nagy Katalin, Nógrádi Gábor, Simai Mihály mellett. Válogatott műveinek második kötete gyermekirodalmi műfajainak legjelentősebb darabjait fogja össze: gyermekverseket, meséket, mesejátékokat, kamasztörténeteket, irodalmi paródiákat. Az egyes művek elrendezése a kötet egészének antológia jelleget kíván biztosítani. Ez a válogató és váltogató szerkesztési elv igazolja az életmű igen gazdag és sokszínű voltát, a műfajok átjárhatóságát, a különböző ˗ kisgyermeki és kamaszkori ˗ életkori sajátosságoknak megfelelő esztétikai beszédmód és nyelvi játékosság együttállását. Egyes fejezeteken belül, mint például a gyermekversek vagy a kamasztörténetek esetében természetesen érvényesülnek a hagyományos kiadási elvek. Válogatásról lévén szó, ha töredékesen is, de a kötet egészéből kiolvasható az az immáron alkotásfolyamatában dokumentálható beszédmód, ami a gyermekirodalom műfajainak modern megújításán alapszik. Ez az újító egyaránt érvényesül a svéd gyermekvers meghonosításában, a gyermeknyelv irodalmi hasznosításában, a mese újraértelmezésében, a családi és iskolai problémacentrikus kamasztörténeteket illetően pedig a társadalomkritikai potenciál kihasználásában.
Kovács Lajos
„Mi közük hozzám?” Kritikák, töprengések, diagnózisok
Kovács Lajos tanulmányírói és kritikusi életműve rendkívül széleskörű. Válogatott műveinek harmadik kötete legfontosabb írásait tartalmazza Dorog város hely- és művészettörténetéről, Komárom-Esztergom megye kultúrtörténetéről, a kortárs magyar irodalomról, valamint a hazai és nemzetközi gyermekirodalomról. Ha a pályaívet követjük, az ezerkilencszázhetvenes években induló költő és prózaíró nem csupán saját munkáit közli napilapokban és folyóiratokban, hanem nyitott és érzékeny kritikusként párhuzamosan pályatársai alkotásait is figyelemmel kíséri, s bennük ugyanazon intenzitással és rendszerességgel követi a már elismert nevet szerzett kollégák megjelenéseit, mint a kezdő szerzőkéit. Gyakorló gyermekversköltőként, kamasztörténetek szerzőjeként, ifjúsági regényíróként érthetően nagyon érdeklik a gyermekirodalmi műfajok esztétikai kérdései, egyáltalán a gyermekirodalom maga. Értékeli és védi a hagyományos, értékközpontú, leíró és tanító jellegű elemzői módszereket, miközben óvatos kritikával támogatja az értékdevalváló, tudományos zsargonnal érkező újabb törekvéseket. Az Új Forrás „valóság” rovatának vezetőjeként felfedezi és feltárja közvetlen és tágabb életvilágának kultúrtörténetét. A dorogi bányásztelepülés múltját és e múltat jövővé alakító egykori reprezentatív figurák életútját nagyesszékben írja meg, miközben a hatékony jelen művészeti életét is folyamatosan vizsgálja. Ugyanilyen figyelemmel kíséri a Komárom-Esztergom megyével kapcsolatos helytörténeti munkákat, kiadványokat, legyen szó 1956 emlékezetéről, a csehszlovák-magyar lakosságcseréről, Tatabánya, Tata, Környe, Kesztölc vagy éppen Esztergom politikatörténeti eseményeinek feldolgozásáról, helytörténetről, kultúrtörténetről, vagy akár csak statisztikáról.
