Lipowa-strasse 4. Ezt az utcanevet minden emberi lénynek meg kéne jegyeznie. Meg kéne néznie, nem csak a történelem hitelesebb megismerése miatt, hanem azért, mert egyszerre múzeum és emlékhely is, zseniális installációkkal. Tanulni lehet belőle, hogyan kell kinéznie és működnie manapság, a 21. században egy ilyen kiállításnak. A Schindler-gyár eredeti helyén, az eredeti berendezéseket megtartva és vegyítve a mai technikai lehetőségekkel. Oskar Schindler asztala éppúgy megérinthető, mint a korabeli újságok a beépített villamos padján. A villamos belsejében is a túlélőkkel készített dokumentumfilm megy a képernyőkön. A tárlókban felhalmozott fémedények nyomasztó látványa mögött, az installáció belsején föl vannak írva a nevek a listáról. Padlótól mennyezetig. Nem is gondolnák az emberi lények, hogy ez a közel ezer név ilyen sok lehet. Az imitált gettóban sötét sikátorokon kell áthaladni, miközben kutyaugatás és kopogó léptek kísérnek. A kőbánya dokumentumainak megtekintéséhez murvával felszórt termeken át vezet az út szögesdrótok mentén. A kiállítás végén, amikor már amúgy is szédeleg a látogató, fejében a megnyerően mosolygó fiatal SS-tisztek portréjával az akasztott zsidók fotója keveredik, a sötét kivezető járat talaja puha és bizonytalan, hogy a templomszerű térbe lépve gyönyörű zene fogadjon végül és utolsó képként megrázó könyvinstallációt vihessen magával minden egyes emberi lény.
Csendes Tollék elszakadnak egymástól a kiállításon, mindenki egyedül csinálja végig megrázó időutazását. Utána elszédelegnek a Visztula partjáig, majd egy alkalmas lépcsősoron sokáig ücsörögnek, egyeztetik élményeiket. Hazaérve a teraszon folytatják, nem tudják abbahagyni, elmarad a megbeszélt szieszta, a terasz követeli magának a beszélgetést. (Ahogy majd azt is, ha hazaért Csendes Toll, nézze meg újból a Schindler listáját, egészen másként fogja látni a filmet.) A feldolgozást, a feloldódást segíti a gyógynövényekkel ízesített vodka és sör, a kihagyott ebéd, amit vacsoraként pótolnak majd.
Discussion about this post