lámák az andokban

Képi lélegeztetés (26)

(Visky Andrásnak)

valaki egybeírhatna minket abból már született kiváltság helyett váltság a földi kényszermozgatás egy egész népet egyként mozdít egyenként születési helyére hogy a születendő alá bemozdítsa a jövendölt földet korunknak kell hogy hányan vagyunk a jövendölésnek hogy hányadán állunk mikor testté lesz nem keményszívűségből csak évmilliós tapasztalatból mondjuk a testbe fogadó féllel kívül tágasabb uram hidd el mert valamit neked is hinned kell ki vagy testnél tágabb tapasztalat úgy halunk meg nincs időnk kivárni a feleződési időket a szó előbb többértelmű mint értelmes a haza alvásidőnk aszinkronban szívbe markoló vagy tán szívbemarkoló föld bőven marad hiába ingyen tíz az egy ellenében a jövendőlésszög a testbe mozdítja a földet ki küldeni tán fogadni is tud kivárja az évmilliós feleződési időket marad hiába ingyen vagyunk jövendölésnek vagyunk született kiváltság helyett váltság aszinkron feleződési időkkel ívbe markolsz évmilliókat tapasztasz testté jövendölt földet köpsz ránk hogy ne legyen aszály inkább veled aszinkronúszás mikor testté lesz nem keményszívűségből csak évmilliósnál tágabb tapasztalatból ingyen marad a föld testbe mozdít dőlésszöget küldve fogad anyánk nem minket vár akkor sem mikor tőlünk kerekedik egy ideje eltűnt akinek úgy köszönt az erdő legyen veled hol az árnyékban épp annyi a test mint testben az árnyék meglehet őt is elnyelte hogy nem maradt más a költőnek sem mint egy földterület kötvénytakarójának leírása mire mentség hogy halott ha kimentését előtte nem kérte nincs már a jelenlét felhőoszlopa mibe kapaszkodhat koronként másképp megszegett ugyanaz a parancsolat a lelkiismeret furdalás fizikai állandó csak úgy maradhat a litiumért az elektromos autókba a lámák megvakulnak az andokban a látomás letörölve helyén tántorgó fáradtságunk a körbe-körbe a csavarmenetet rejti sűrű mint a káromkodás a nyugodalom napját nem nap nyugtatja a hiányzó árnyék meglehet őt is elnyelte népe mindenkinek csak épp önmagának fel nem tett kérdés a nyugodalom napján a lámák megvakulnak mégis jó az embernek egyedül anyánk nem tőlünk/ kerekedik akkor sem/ mikor minket vár

Hegedűs Gyöngyi