2021. március 1. hétfő
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

„Legnehezebben a test felejt”

Puskás Dániel: A vakok zsoltára

2018-10-28
itt: Irodalom
Kezdőlap Irodalom

Puskás Dániel költészete érzékenyen nyúl a hagyomány szent és profán rétegeihez, első kötetében, A vakok zsoltárában a Biblia világa mellett antik mítoszok és középkori témák is szóhoz jutnak. Versei a huszadik századi magyar líra hagyományához is erősen kötődnek, a szószerkezetek és megfogalmazások szintjén újra és újra felvillan egy-egy szilánk József Attila és Pilinszky költeményeiből, de Tandori- és Radnóti-parafrázisra is akad példa a versekben. Ezért is tartom nagyon pontosnak Csehy Zoltán megfigyelését, aki a kötet fülszövegében éppen a hagyományhoz való viszonyt emeli ki, miközben arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a versek nem pusztán újra-elbeszélik a kultúra alaptörténeteit, de újra is alkotják azokat. A bibliai és mitikus témákat a személyes perspektíva mellett a szereplők kiszolgáltatottsága, esendősége köti össze. A kötet másik fő témája a szerelem, pontosabban a szerelem elgyászolása: búcsúvétel egy lezárult kapcsolattól. Ez a téma a kötet negyedik ciklusában (Megfogni egy kutyát) teljesedik ki.
A kötet nyitóverse, a Jób zsoltárai egy mély kulturális beágyazottsággal bíró toposzt dolgoz fel, de nem a szemétdombon fetrengő Jób közismert – és gyakran közhelyes – képét újítja meg. Az erőteljesen szakralizáló versbeszéd kiaknázza az aposztrophé retorikai potenciálját, ezzel is személyessé téve az imádság beszédpozíciójából induló megszólalást: „Uram, hogy tudsz, ha tudsz, így aludni, / hogy látod, hogy én el nem alszom? / Hogy nem látod, hogy forgolódok, / hogy ujjaim matatnak a takaróm szélén, / mint a bogarak.” Az álmatlanság motívuma később más versekben is visszatér (Ros hasana, Succubus). Már a nyitóversből kitűnik, hogy Puskás Dániel költészetében mennyire fontos szerep jut a hasonlatoknak. A szöveg második retorikai egysége már nem a kérdésekre, hanem a hasonlatokra épül: „Hisz nem lassan romlottam el, / mint a használatlan hangszer, / mely magától elhangolódik. / Mélyebben búgok, mint a bőgő lehangolt húrjai.” A szöveg a hangszerhasonlat variációit fűzi fel egymásra, amíg el nem jut annak legteljesebb kibontásáig: „hogy nem riadsz fel rá, mint a gondos szülő, / ha lelkem szakadozva sír, mint a sófár?” A zárlat bekapcsolja a versbe azt a sokrétű és mély hagyományt, amely a zsidó vallásban a sófár megfújásához kötődik. A zsidó hagyomány szerint az első sófárt annak a kosnak a szarvából készítette Ábrahám, melyet Izsák helyett áldozott föl. A sófár hangja egy gyermek sírásához hasonló, ezért amikor az újévi szertartás szerint megfújják azt, úgy fordulnak Istenhez, ahogy a síró gyermek fordul édesapjához. A verszárlat azért ennyire hatásos, mert képes átértelmezni az ősi hasonlatot. A szöveg megfordítja az alakzat két tagját, a hasonlót és hasonlítottat (már nem a hangszer utánozza a gyereksírást, hanem az emberi hang a sófárt), ám eközben a hasonlat hagyományos, történeti jelentésszerkezetét sem számolja fel.
A kötet első ciklusa, A vakok legendáriuma szintén a bibliai hagyományhoz kötődik, ám ezúttal – az utolsó vers kivételével – minden szöveg az evangéliumi történetekre épül. A szövegekben megjelenő vallási kód fölfejtéséhez a verscímek adják meg a kulcsot. A ciklus legtöbb költeményében egy biblikus alak nézőpontja érvényesül, a szövegek mindig alulnézetből láttatják a krisztusi csodatételeket. A Tandorit parafrazeáló nyitóversben (A damaszkuszi út) Saul szólal meg, a második költeményben (Máté elhívása) pedig egy ismeretlen vámos a beszélő, aki jelen van, amikor Krisztus megszólítja Mátét. A vámos nem tart Mátéval, szinte észre sem veszi Jézust: „Éreztem arcomon, hogy besütött a nap. / Az asztalon babráltam a pénzzel, / a császárok képmásán megcsillant a fény.” A vers alapszituációja Caravaggio azonos című festményét idézi, a zárlata pedig Lukács evangéliumának egyik mondatát (Lk. 5:27–32) idézi: „Máté eltűnt. / És mindent itt hagyott.”
A ciklus versei kronologikusan követik Krisztus életútját, miközben a nyitó és záró szöveg leválik erről az időrendről, keretezve az evangéliumi történetet. A kronologikus sorrend csak egyszer döccen: a harmadik (Bartimeus) és negyedik vers között (Lázár feltámasztása), mert az evangéliumok alapján a vak Bartimeus meggyógyítása (Mt. 20:29-34; Mk. 10:46-52; Lk. 18:35-43) valójában Lázár feltámasztása (Jn. 11:1-46) után következett. A Lázár feltámasztása, melyben Lázár nővére, Márta a beszélő, érzékenyen írja újra Pilinszky Apokrifjának sorait. A ciklus kulcsmotívumai a vakság és a látás. Előbbi a versekben nem pusztán betegséget, testi fogyatékosságot jelent, hanem – ahogy a Bibliában is – a lelki válság, a hitre való képtelenség jele. Ebből következik, hogy a látás az igazság megismerésének képességeként jelenik meg, ami esélyt ad a Megváltó felismerésére, később pedig a tanúságtételre. Az ellentét könnyen megragadható a Tamás című versben („Boldogok, akik nem hittek, de láttak”), de a kereszthalált leíró Longinusban is hasonló erővel érhető tetten („Tisztán láttam újra, mint a gyermek”). A ciklus utolsó verse, a Thaisz, a parázna asszony már nem a Bibliából, hanem a középkori keletkezésű Legenda Aureából merít – Thaisz történetét Ady és Weöres is feldolgozta egy költeményében. Puskás Dániel versében Thaisz nem áldozatként jelenik meg, hanem ahogy a középkori legendában is, megdicsőül szenvedései közepette: „hogy most, térdepelve a ganajban, a húgyban: / sarat tett szememre, és látok.” Ez a költemény sem szakad el az evangéliumi szöveghagyománytól, az idézett verszárlat ismét egy krisztusi csodatételre, a vakon született ember meggyógyítására (Jn. 9:1–12) utal.
A második ciklus címe a nyitóvershez kapcsolódik: a Ros hasana a zsidóság egyik fontos ünnepe, az újévi szertartás, melynek során a sófárt is megfújják. E ciklus versei már nem az evangéliumi hagyományhoz, hanem a zsidó kultúrához kötődnek, a kapcsolatot a Marc Chagall festészetére való hivatkozások teremtik meg – ehhez a ciklus első versének (Miért nem láttam, hogy 1917–18) kezdősorai adják meg a kulcsot: „Chagall A séta című képét láttam meg az oroszkönyvemben: / maga Chagall és első felesége, Bella Rosenfeld. / Úgy néztek ki, mint mi ketten.” (Kiemelés az eredetiben.) A vers első szakasza hasonlattá fordítja át az ekphrasziszt, de a szöveg később még ennél is tovább megy, a második egység már felszámolja a hasonló és a hasonlított közti különbséget, ezzel a kép és valóság síkját átjárhatóvá téve: „De nem vettem észre / nem néztem meg eléggé a képet, / hogy ezek tényleg mi vagyunk: / gyönyörű vagy, mint Bella Rosenfeld”. Már nem a kép imitálja a valóságot, hanem a valóság hasonul a képhez, ahogy a beszélő és Chagall sorsa párhuzamba kerül. Ez a mű nyitja meg a szakításversek sorát.
A ciklus második költeményében, a Kék faluban sokkal hangsúlyosabb az ekphraszisz jelenléte, a szöveg szoros kapcsolatban áll Chagall azonos című festményével. A képleírás most is az érzékeny, szép hasonlatokból bontakozik ki, és ahogy a festményen, a versben is a Hold kerül a középpontba: „Mojszej bácsi kezéből, / mint egy tekegolyó, elgurul a hold. / Megáll lassan a helyén, középen.” Az Éjszaka a falu szintén a Chagall képeiről ismerős falutematikát viszi tovább, ám ez a szöveg nem látomásos, álomszerű képekkel, hanem szerkezetével hívja fel magára a figyelmet: a vers a Villon által is használt rondóformát követi. A ciklus utolsó verse, a Ros hasana József Attila (Gyönyörűt láttam) és Pilinszky (Apokrif) sorait parafrazeálja, a szöveget ugyanakkor erősen megterheli a pátosz és az erotika együttes jelenléte.
A következő ciklus, a Csak néhány darab hiányzott versei groteszk, álomszerű jeleneteket vonultatnak fel (a címadó vers mellett jó példa erre a Hátha meg lehet kerülni; A falon megállt és a Jack-in-the-box), miközben egy-egy szöveg a szakítás témájához is visszatér (Nyaklánc; Megfakul). A címadó vers ismét a kép és valóság közötti átjárhatóságot hozza játékba, de a Hátha meg lehet kerülni; A falon megállt és a Jack-in-the-box is hasonlóan groteszk jelenetezéssel dolgozik. A ciklus fontos darabja A falon megállt című vers, ami a rondóformához tér vissza. A kettős rondó strófaszerkezete mindössze két rím váltakozásából, és a kezdősor kétszeri megismétléséből épül fel. Ahogy az Éjszaka a falu, ez a vers is apró, de jelentőségteljes variációkkal hozza vissza a kezdősort. Puskás ebben a versében szellemesen és természetesebben bánik a rondóformával, a rímek sem keltik már a monotonitás érzetét. A vers gondolati és retorikai szerkezete a kezdősor visszatérésére van kihegyezve, ami így az egész vers magyarázatává, sőt csattanójává válik: „Az ablakon át bámulok a szálingózó hóra, / Reggel nem gondoltam, hogy egyszer így lefagyok, / De a falon megállt az óra.”
A Nyaklánc című vers tiszteletadás József Attilának. Puskás jó érzékkel alkotja újra a Klárisok strófaszerkezetét, veszi át nyelvi és képi elemeit. Az újraírás azonban csapda is lehet: szinte kódolva van benne az eredeti szöveggel való összehasonlítás. Hiába minden szép megoldás, a vers mégsem tudja – és ez talán nem is lehetséges – újrateremteni azt a szerkezeti feszültséget, ami József Attila művének sajátja. A Jack-in-the-box szintén József Attila képalkotásához áll közel: „Ha rejtegetni akarod, / víz alá hiába nyomod, / vízbe hiába fojtod, / álmod hűs vízében, / mint vízi hulla, / felbukik.” A Jack-in-the-box ritmusa szabálytalanabb, kísérletezőbb, ez a harmadik szakaszban érezhető a legjobban, ahol a sorok újra és újra eltolják, áthelyezik az ütemhatárokat: „És lerúgod magadról a paplant. / Felpattansz, mint a keljfeljancsi, / súlypontoddá vált, ő fog fel-le rángatni…” Annak ellenére, hogy a szöveg eredeti hasonlatokból építkezik („És elalszol újra. Mint leves tetején a zsír, / rád dermed a paplan.”), fennáll a veszély, hogy a grammatikai szerkezetek, a modalizátor szerepében álló mint gépies ismétlődése miatt, egy idő után kiszámíthatóvá válnak.
A negyedik ciklusban (Megfogni egy kutyát) teljesedik ki az a téma, amit a korábbi versek is meg-megpendítettek: a versekből egy véget ért kapcsolat története rajzolódik ki. A hat, számozott versből összeálló ciklus zárt és homogén kompozíciót alkot, melyben a rezignált, melankolikus hangvétel uralkodik. A szövegek fő témája az emlékezés, pontosabban az emlékektől való szabadulás kísérlete. A ciklus ötödik költeménye, a Ma az emlékezés térpoétikai dimenzióját nyitja meg: „Emléked aknáival van tele a város.” A versbéli város kétféle tértapasztalatot egyesít, egyszerre jelenti a valós teret és az emlékezés terét. Ez a kettősség egy olyan komplex térértelmezést teremt meg, melyben nemcsak a valós tér hívhatja elő az emléket, hanem az emlékezés konstruálja a valós tér tapasztalatát: „Mosolyodtól visszarendeződnének az utcák, a körutak.” Az emlékezés testi szinten is megjelenik, az erotika és a nyers szexualitás formájában, jó példa erre A hibiszkusz virága: „Mikor utoljára szeretkeztünk, / úgy toltál el magadtól, / mint a buldózer a törmeléket.”
A három versből összeálló Admétosz ciklus a görög mitológiára épül. A versek eredeti módon alkotják újra a mitológiai anyagot, számomra ez a három vers a kötet csúcspontja. Ezúttal is a címek adnak kulcsot a mitológiai kód fölfejtéséhez, de a szövegek rejtettebb kulturális kódokat is működtenek, utalva a mitikus témák irodalmi és képzőművészeti feldolgozásaira. A ciklus másik nagy erőssége a testpoétikai eszközök sokrétű alkalmazása. Az első vers, a Danaé bújtatott képzőművészeti utalásokkal dolgozik. A Danaé-történetet számtalan festő dolgozta fel, de a szöveg ezek közül Rembrandt képéhez áll a legközelebb: a berontó őr, a lerúgott paplan és a „súlyos bársonyfüggönyök” mind-mind az ő művét idézik. Ahogy a mítosz képzőművészeti ábrázolásaiban, a versben is hangsúlyos az erotika jelenléte. Az Euripidész drámájával is kapcsolatban álló Alkésztiszben a halott test képei jelennek meg: „Mint a sírba, úgy mászik vissza az ágyba, / hüvelye nyirkos, hűvös katakomba.” Ez a képhasználat az első ciklus egyik versére, a Lázár feltámasztására is visszautal. A Pügmalión az emberi test médiuma és a technikai médiumok közötti felcserélhetőség lehetőségét nyitja meg: „Belenéztem a szemébe, / de olyan volt, / mint egy kikapcsolt tévé tükre.”
A mindössze két versből álló Succubus ciklus első darabja, a sötét hangulatú A madaraknak mintha egyúttal az előző ciklust záró Pügmalión ellenpontja is lenne, mert ezúttal nem a (női) test „összerakása” áll a középpontban, hanem annak széthullása: „Sárszínű szemgolyód, / mint a diót, / elvitték a varjak.” A ciklus mindkét darabja szoros kapcsolatban áll a Ros hasana szövegével, a Succubus, ami akár annak párverseként is olvasható, ismét a testi emlékezést tematizálja: „Legnehezebben a test felejt.” A középkori hiedelemvilág nőnemű démonának megjelenése is a testi emlékezethez kötődik: „Azt álmodtam, hogy újra szeretkeztünk. / Csak reggel jöttem rá, hogy egy succubusszal háltam, / hogy csak démon volt, / hogy csak hitvány másod kaptam.” (Kiemelés az eredetiben.) A Succubus számos antik mitológiai alakot vonultat fel (köztük Admétoszt is), szinte tablószerűen felmutatva az alvilágjárások és tragikus szerelmek történeteit, ám a mitológiai alakok felsorakoztatása, az egymásba nyitott kulturális kontextusok halmozása és az utalások sorozata egy ponton túl hatásvadász benyomást kelthet. A mottó szerint a vers egyik forrása a Szegedi Kortárs Balett Insomnia című előadása volt, innen olvasva válik jelentőségteljessé, hogy éppen ebben a versben tér vissza az álmatlanság témája („Én altatókon élek”), ami a verszárlat erős, szép hasonlatában teljesedik ki: „Hallgatom, ahogy szobám falait, mint a húrokat / megrezegteti a hajnali buszok zaja.” A kötetet záró, a ciklusoktól különválasztott Míg egy papírfecni elég visszatér a rezignált, melankolikus hanghoz. A kötetkompozíció szempontjából viszont problémásnak látom, hogy miért ez a vers került a záró pozícióba. Megítélésem szerint a vers nem adja meg azt az erős hatást, amit nyitóversként a Jób zsoltárai tudott. Lehetséges, hogy a Succubus hatásosabb zárlat lett volna.
A vakok zsoltárának egészéről elmondható, hogy jó érzékkel, ravaszul használja a magyar lírai hagyomány, a képzőművészet, a vallás és mitológia kódjait. Puskás Dániel gyakran használ enigmatikus irodalmi és képzőművészeti utalásokat. A kötetszerkezet nagy erőssége, hogy a ciklusok nem puszta díszítőelemek, hanem valódi funkcióval rendelkező tematikus és motivikus egységek (különösen igaz ez az Admétosz és A vakok legendáriuma esetében). A szofisztikált utalásrendszer és a kötetszerkezet íve mellett legalább annyira fontos azt is kiemelni, hogy Puskás Dániel költői nyelve mennyire gazdag a hasonlatokban. (FISZ, Bp., 2017)

B. Kiss Mátyás

Megosztás15TweetMegosztás
Next Post
Archaikonok, protézismetaforák

Archaikonok, protézismetaforák

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (101)
  • Egyéb (14)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (48)
  • Irodalom (597)
    • Irodalom & Co. (17)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (86)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (20)
  • Lapszámok (41)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (77)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

2021-02-23
Forrásponton

Forráspont

2021-02-21
Füstjelek

Füstjelek

2021-02-20
Megjelent az Új Forrás februári száma

Megjelent az Új Forrás februári száma

2021-02-08
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése