Skobrák Máté
ami történt
összefoglalnám
de kifejtem helyette
mert minden pontban
ott a távol
és ha nem is fejtem
kifejlik magától
a végtelen sok pillanat
egy pillanat sok végtelen
hiszen ha nincs
kiterjedése
soha végét sem érhetem
s minthogy a lényeg
nemlokális
se itt is ott
mégsem de máris
az embernek fogalma sincs
arról amiről nem lehet
csak hallgatni legfeljebb
mi ami amit
amit sokat mondanak
neked az a neved
magadra ne vedd
nem érinti a lényeget
az ablakon ki könyököl ki
könnyű lámpafény
a szeretet jó mert
ami megöl az megerősít
ideje már csak elköszönni
tudsz és felhőtlen éjszakákon
csillagokat ejtesz az égre
közben vakon
vándorló kőzetekből
szublimál a jég egy üstökös
mint minden mi fáj ez is
érdes és alaktalan
de a te kavicsaid már régen
fényesre súrolták a tegnapok
mit is
mit is akartam haza akartam
hová haza jutni végül
de mióta megtanultam minden út
valahova vezet
már úgy vagyok hogy
ahova érek ott lakom
s ahol lakom
mi az ha
nem haza
Discussion about this post