LegÚjabb Forrás

Olty Péter versei

FLASHMOB
Képződhet-e közcsend-igény?
Oltári. Ha rengés előtt
elnémul az vájár, olyan.
Futtába megállt csillesor,
félig fölemelt réselők.
Végzetszerűnek képzelem.
Úgy tűnt, a ledermedteket
szemlélve, a kérdés nem az,
hogy szép-e az álló idő.
Hogy szép-e a kővé meredt
brácsás, anyukához ragadt
száj, vagy a majdnem-rugás.
Úgy álltak alá, mint a só-
oszlop. Vagy a gipszöntetek
Pompeiben a magtár kövén.
Nem volt idejük. Mintha a
szubjektivitás se mag
nem volna, se létmódozat.
AMFÓRA-RAJZ
Egy férfi egy indifferens fiú
vállára borul keresetlenül,
majd félguggolásba ereszkedik,
hogy combja közé tegye falloszát.
Ez minden. Az indifferens fiú
még át se karolja a rádülőt,
saját nemiszerve felé se nyúl,
csak tartja a súlyt, etikett szerint.
Ámulsz, hova lett a kicentizett
súlypont, a reményteli részarány,
majd elkeseredsz. Sose volt ilyen.
Tagadd le az illuziót, avagy
törődj bele. Hajdani önmagát
kívánta – időkiesést ölel.
ZARÁNDOK-SZIGET
Lógatom a lábam
egy igazából hamvas lánnyal
a Lough Derg-tóba. Kevésbé
hideg, mint a templom belseje.
A keble sem zavar –
olyan naivan morzsáz a szén-
fekete füzérgyöngyökkel.
Hallgatom. „A házi-
regula (négy nap böjt, virrasztás,
mezitlábasdi) segít, hogy
a testből kitisztulhasson a
gyalázatos.” Tudom-
e, hogy mielőtt eljött, a szem-
zuga tele volt szeplővel.
Ennyi. Nem akart mást.
Kereket old, hogy körben járjon
a szentély fala mentén,
az órával ellentétesen.
A Purgatórium
Bejárata válik légies
körei középpontjává.
Egy nebula tölti
ki a helyét. Lassan csúszkál a
redőződő vizen, aztán
megáll. Nem világos, mit
keresek itt. Talán
egy ósdi, opálos csillogást. –
Nicsak, idejött egy hattyú.