Van egy őrzőangyalom
A fejemben tartom
És ha egyedül vagyok
Az ágyamba hívom
Van egy őrzőangyalom
Aki megóv a bajtól
De észrevétlen a szárnyát szegem, ha félek
Magamtól
Észre sem veszem, ha szárnyát szegem, és félek
Magamtól
Az én őrangyalom
Sokszor megmentett már
Ha vihar tombol, ha kristály-dob szól
A jobb vállamra száll
Felemel vagy földre ültet
Mindig tudja, mi vár rám
Ha az ösztön rosszat súgna
Szólásra nyitja a szám
Ha a szám egy rossz szót szólna
Nem büntet, tán meg is szán
Van egy őrzőangyalom
Itt benn a fejemben
És ha rémeket látok
Álmodik helyettem
Gyűrűt, fehér ruhát hozzá
És egy üres kagylót
A törött csészék alá
Ahol a könyveket tartod
Hogy legyen hamutartód
Ha égnek a lapok
Pánikolok, szorongok
Elvesztem a fejem
De bízhatok az angyalban
Aki agyal szüntelen
Most pezsgő durran, bagoly huhog
Amott kacsa károg
És enyészet vet magot
Szíved közelében
Romlott mag bont virágot
Szíved közepében
Ha szerelmed szerencsét hoz
Nincs mitől félned
Ha szerencséd szerelmet hoz
Itt áll előtted
Fegyvertelenül az angyal
Hogyha elgondolod
Nem leszel sohasem egyedül
Tollat hullat érted
Ott csücsül majd helyetted belül
Te szárnyat növesztesz
S megvéded
Magadtól
(fordította: Papp Máté)
Discussion about this post