bev Uff! Ezt üzeni Csendes Toll önöknek. Sajnos nem tudott személyesen eljönni, ezért a szövegét én fogom felolvasni, erre kért meg. Ugyanis kétféle állapot létezik, az utolsó pont, az utolsó mondatzáró pont előtti és utáni állapot. Az utolsó pont kitétele után már nincs szükség CsT jelenlétére. Ahogy ezt ma délelőtt kitette Csendes Toll, megszólalt a telefonja, és barátja, Nagy Medve beleszólt, a taxi előállt. Egy perccel ez előtt CsT-nek is jönnie kellett volna, hogy élőben fejezze be gondolatát a kiállítás kapcsán, de így:
tárgy Csendes Toll mostanában sokat utazik. Sokat utazol, folyton úton vagy, mondják az ismerősei. Ez majdnem igaz, de mégsem egészen. Csendes Toll, álnéven egyre inkább Sánta Szarvas, csupán azért vállalja egyre rosszabb állapotú térdével az útrahívásokat, meghívásokat, hogy megírhassa útiélményeit kiadója számára, aki kötetbe gyűjtögeti. Most Kínába utazik. A lehető legkényelmesebb és legolcsóbb módon, barátja képei segítségével.
De miért utazott Szamódy Zsolt fotográfus Kínába? Mit keresett ott? A lehetőség megragadásán, konkrét meghíváson túl Szamódy Zsolt folyton a témát keresi, a már megtalált régit az újban. Most éppen, ezeken a fotókon az újban látja meg a régi Kínát, nem úgy, amilyen régen volt, csupán nyomokban, töredékekben, kopott és hámló foltokban, romokban. De ott van, mert nagyon keresi, nagyon akarja láttatni, amit észrevett, mintegy véletlenül barangolva a kínai hétköznapok hajnali és alkonyati utcáin. A mindennapi titkokat akarja meglesni és megmutatni, de a titok nagyon régi dolog, és éppen a meglesés vágya által válik titokká, nem az elzártsága miatt. Kínában a titok az utcán hever, mint téma, felakasztva lóg a házfalakon, mint benzingőzben pácolódó szárított, füstölt kakas. Így lesz az új régi, ősi dologként, a szegénység jeleként, ami mellett a szociálisan érzékeny európai fotós tekintete nem suhanhat csak úgy el. Megmutatja a nyomor, a mindennapi küzdelem helyét, az egykori és mai birodalom kirakatvalóságát. Mert a meglesett titok már nem lehet más. Erről az intim viszonyról rengeteg fényképet készített Szamódy Zsolt a mai tökéletes technika segítségével.
Mit jelent, mit szimbolizál az európai indiánok számára Kína? Egy gigantikus méretű falat, mellyel a sárga bőrű, ferde szemű emberi lények zárták magukat önként rezervátumba. A Nagy Fal helyett Szamódy Zsolt kis falakat mutat, részleteket, felületeket, de miért? Mit keres e falakon vagy a falak mögött? Önmagát természetesen. Ahogy minden emberi lény ezt teszi, csak éppen nem utazik Kínába. Pedig ha ismernék Csendes Toll kedvenc kínai rendezőjének egyik legmegrázóbb filmjét, pontosabban értenék, mire utal előbbi mondataiban. Zhang Yimou (kínaiul: Csang Ji-mou) története egy idős japán emberről szól, akinek megromlott a kapcsolata a fiával, és a halálos ágyán sem akar beszélni az apjával. A fia felesége egy befejezetlen dokumentumfilmet ad az apának, hogy abból jobban megértse a fiát. A film a klasszikus kínai népi operáról szól, egy híres darabról, ami a film címe is: Magányos vándorlás mérföldeken át. Az apa elhatározza, hogy elmegy Kínába és befejezi a fia filmjét. Nem várt nehézségekbe ütközik, küzdelme eredményeként idegen emberekkel barátkozik össze, a filmet így sem tudja befejezni, mire a fia meghal, de helyette egyre inkább megismeri a fiát és önmagát is. Hazatalál egy számára ismeretlen, idegen nyelvű és kultúrájú világban. Zsoltról beszél természetesen Csendes Toll a film kapcsán, aki számára a megismerés szintén a hosszabb utat jelenti. A konkrét helyet képeken keresztül járva, bolyongva be. Vicces dolog, hogy amennyiben az ember önmagát szeretné megismerni, a világot is megismeri. Ezért is lehet az emberi lény több annál, amit lát. Noha Szamódy Zsoltot, mint fotóst, látszólag csupán a látvány érdekli, nem is beszélve Susan Sontag fotóteoristáról, aki szerint a fénykép sosem képes túllépni a látványon, egy vidéki magyar indián nem dől be ilyen könnyen.
Mert valóban ennyire fontos-e, hogy mit ábrázol a kép? Vagyis mi az ábrázolás tárgya. Nem fontosabb az ábrázolt forma? A fotós látásmódja? Szamódy rácsos balkonja, háztetői, folyópartrészletei vagy a színes (kék) ablakai között feltáruló szociovalóság archaikussága nem poétikus erejével nyűgöz-e le bennünket? Szemben a konkrét látvánnyal? A hullaszerűen kiterített kelkáposztaszerűségek nem elrendezésükkel, elhelyezésükkel és zöldségükkel hatnának ránk leginkább, semmint zöldségként? Az élénkzöld bambuszerdő-fotók nem vonalszerűségükkel és színükkel hatnak ránk, nem is beszélve az egyes bambusztörzseken elhelyezett kalligrafikus piros jelekről? (És itt még egy utalás Zhang Yimoura, A repülő tőrök klánja című filmjének örökélményű jelenete egy bambuszerdőben játszódik, a katonák egy vak lányt üldöznek a bambusztörzsek tetejéről levágott bambuszrudakkal. Kötelezően ajánlott jelenet kínai álutazóknak!) És Zsolt egyik legjobb fotója a legegyszerűbb kép, két növényszárításra használt gyékényszőnyeg majdnem összeérő széle, a különböző árnyalatú szárított növényekkel, abszolút ősforma. És abszolút modern absztrakció. A hangsúly a szőnyegek közötti sávon van, mennyi mindent kifejez/het. Vagy a téglarakások struktúrája, az edényekből felcsapó pára, a lecsüngő tészták látványa nem a formától érdekes?
Nézzék meg alaposan Zsolt képeit, úgy álljanak előtte, olyan nyitottan csodálkozva és bátran nézve vissza, mint a mostani kiállítás-meghívón lévő kisfiú két falat között, két fal között. Ahogy Zhang Yimou Magányos vándorlás… filmjének másik főhőse, akivel az öreg Takata megrázó barátságot kötött, jelezve, hogy nincsenek tér- és időbeli korlátaink valójában. Bármi megtörténhet, elutazunk Kínába, és megtudunk valamit a roppant izgalmas kínai valóságon túl önmagunkról is. Gondolja Csendes Toll, na, itt már abban kéne hagyni
bef Itt tartott éppen CsT, amikor a „taxi” megérkezett. A telefon megszólalt, és Csendes Toll ijedtében kitette a szövegzáró pontot (.) Hobo türelmesen várt, CsT bekászálódott mellé, aztán a lovak közé csapott, és száguldottak a Főváros felé, hogy időben odaérjen majd a kiállítás-megnyitóra. Ahol indián neve Hallhatatlan Visszhangra változik majd.
Csendes Toll
Discussion about this post