Árpi bácsinak csillogott a szeme, ahogy átvette a papírzacskót. Óvatosan kabátja belső zsebébe csúsztatta, a visszajárót besöpörte a tárcájába. Kilépett az írószerboltból, elindult haza. Útközben többször megérintette a zsebét, mikor kitapintotta új szerzeményét, elmosolyodott.
Otthon kiürítette a postaládát. Belépett a lakásba, kabátját, cipőjét levette, kezet mosott. Átnézte a szórólapokat, kedvenc boltjai akciós katalógusait az újságtartóba rakta, a régi számokat a papírgyűjtőbe dobta. Az egyik friss prospektusból fehér boríték esett a padlóra. Leguggolt érte. Kiegyenesedett, utcai szemüvegét olvasószemüvegre cserélte, megnézte a levelet. A könyvtártól jött. Föltépte a borítékot, négyrét hajtott papírt húzott ki belőle.
„Tisztelt Makra Árpád úr!
Osztályunkra a közelmúltban több, könyvrongálással kapcsolatos bejelentés érkezett. Ezek kivizsgálására eljárást indítottunk, melynek eredményeként az ön neve is fölmerült a lehetséges elkövetők között. A helyzet tisztázása érdekében kérem, 2019. május 29-én szerdán délután egy órakor az irodámban megjelenni szíveskedjen.
A megjelenés elmulasztása könyvtárunkból való kizárását vonhatja maga után.
Tisztelettel,
Tamás Veronika
Osztályvezető
Budapest, 2019. május 15.‟
Összehajtotta a levelet, visszarakta a borítékba. Kivette, újra elolvasta. Leült az íróasztalhoz. Megigazította a hibajavító szalagot, hogy párhuzamosan álljon a fehér és a kék radírral. Átlapozta a stósz tetején lévő regényt. A margók, a sorközök minden oldalon makulátlanok voltak, mintha a kötet frissen érkezett volna a nyomdából. Megigazította a kupacot, hogy a könyvek bal oldali és felső élei az asztallap széléhez igazodjanak.
Megint elolvasta az idézést. Ránézett a falinaptárra, a piros műanyag karika május 29-én állt. Fölpattant, összegyűrte a levelet, földhöz vágta. Lehajolt érte, kivitte a konyhába, a papírszemét közé dobta. Felvette a kabátját, cipőjét, és elindult.
Négy perc késéssel érkezett meg. Halkan kopogott, majd benyitott az ajtón. Az íróasztal mögül szigorú nő nézett rá.
– Jó napot, elnézést a késésért – kezdte Árpi bácsi, de a nő a szavába vágott.
– Makra Árpád?
– Igen. Csak ma kaptam meg a levelet, és…
– Tamás Veronika vagyok. Foglaljon helyet.
Árpi bácsi leült. Végigtekintett a könyvtáros asztalán szerteszét heverő írószereken és dossziékon, megcsóválta a fejét. Veronika kinyitott egy mappát, átfutotta az első oldalt, és a férfira nézett.
– Köszönöm, hogy befáradt. Szeretném röviden ismertetni a tényállást. Az elmúlt hetekben három, egymástól független, könyvrongálásról szóló bejelentést kaptunk. A három esetben ön az egyetlen közös pont.
– Igen, olvastam, de ez biztosan valami tévedés lesz.
– Árpád, tiszteljen meg azzal, hogy végighallgat. Tehát a bejelentések. Egy doktorandusz hallgató huszonegy olyan kötetet talált, melyekből eltűntek a korábbi évfolyamok által írt széljegyzetek. Ez olyan súlyos időveszteséget okozott neki, hogy kénytelen volt félévet halasztani. Adatbázisunk szerint korábban ön is kikölcsönözte mind a huszonegy művet.
Árpi bácsi az asztalon matatott. Felvett egy tollat, az írószertartó pohárba rakta.
– Nem értem – mondta.
– A második eset. Egy elkeseredett novellista, aki műveiben aláhúzza a mondanivalót, panaszkodott, hogy a köteteiből eltűntek a jelölések. Mindegyik könyv szerepel az ön kölcsönzőjegyén.
– Már megbocsásson – kezdte Árpi bácsi. Veronika fölemelte jobb mutatóujját.
– Egy kolléganőnk pedig, kedves, tisztességes nő, pár hónapja kedvenc tárcaírója szerelmes novelláinak margójára írt leveleket kap. Minden szünetben ezeket olvasgatta, leszokott a cigarettáról is, nehogy lehamuzza a lapokat. Két héttel ezelőtt eltűntek a levelek a könyvből. A kolléganő azóta újra dohányzik, többet, mint valaha. A kötet pontosan két hete járt önnél.
Árpi bácsi fölugrott a székről.
– Na most már elég! Azért citáltak ide, mert kiradírozom a könyvekből a firkálmányokat? A könyvrongálókat védik? És még könyvtárosnak merik magukat nevezni?
– Árpád, semmi szükség arra, hogy kiabáljon. Engedje meg, hogy fölolvassam a hivatalos álláspontunkat. Egy könyvtár fő feladata az információszolgáltatás. A kiadványainkban szereplő olvasói jelölések általában a nyomtatott információt egészítik ki, ritkábban önálló információs értéket képviselnek. Megvédésük mindkét esetben küldetésünk része.
– Maguk teljesen meg vannak őrülve – mondta Árpi bácsi, és az asztalra dobta tagsági kártyáját. – A kikölcsönzött könyveket majd visszaküldöm a szomszéddal – tette hozzá, és elviharzott. A könyvtár előtt megállt. Az átellenes sarkon meglátott egy cseh sörözőt. Bement, leült egy asztalhoz. Jegyzettömböt vett elő, fölhívta a tudakozót, lediktáltatta a kerületben található összes könyvtár címét. Megnézte az itallapot, elfintorodott. Kabátja belső zsebéből előhúzta a papírzacskót, és kivett belőle egy hibajavító tollat.
