(1952–1999)
T.-nak
Éjjel
Az éjszaka vagy, Lilah
Elveszett kislány s a rengeteg maga
Egy népmese
Tisztás nélkül
Az egyetlen történet
Amire a függöny fel nem gördül
Talán te vársz rám odaát
De nem tehetek egy lépést se
Nem tehetek egy lépést se
A határkövek a sötétbe olvadtak
Ahol elszórtam talizmánjaidat
Talán te vársz rám, túl innen
Fekve a csillagszőnyegen
Lilah, az éjszaka vagy
Minden, mit szem nem láthat
Éjjel
Melyben nap kel fel
Úgy meséllek el
Mintha függöny gördülne össze
Talán te állsz ott mögötte
De egy lépést se tehetek
Egy lépést se tehetek
Ismeretlen a kivénhedt, fénytelen föld
De te ott vagy minden hangban, amiket sosem hallottam
Az isten háta mögött vad lények nőnek
Mind az ajtón túlról üvölt
Itt állok magamban
Vezess le a szurokfekete úton
Lilah, te vagy az otthonom
De a nyomodba sem érhetek
Ha elmeséllek
Mint függöny gördülsz össze
Talán te vársz rám mögötte
De egy lépést se tehetek
Egy lépést se tehetek
(Az vagy… a falról lepergő festmény, az előszoba, a vakablak, a kör, ahol a gyerekek játszanak, a bukott angyalok vértje, a zajló elhányt hó, olyan valóságos, olyan valóságos, a csillagszőnyeg rojtja, áhítat az elhagyott dokk, a rettentő sötét fölött, a színes húrok zengésével, a kereszttel, a talizmánokkal, az imával árnyalt zenekar…)
Vigyél magaddal
Újra akarod kezdeni?
Tettesd magad ártatlannak
Ha elhiszed, meggyőzheted magad
Meglátod, hogy meggyőzhető vagy
Ez a város soha semmit nem adott vissza, csak híresztelt és suttogott
Nem a barátod, ahol szakad a part
Vigyél magaddal, ha elmész, ne hagyj egyedül
Nélküled nem megy, kérlek, vigyél el, az út bármerre tart
És nem érdekel semmi, amit itthon hagyok
Mert mindaz, ami magamra hagyott, belül nem áll össze már
Felégetnéd a hidakat? Adhatok tüzet…
Eltüntetnéd magad? Nem húzom be a vészféket…
Kell a segítségem? Magamnak sem adok
Segítsek? Magamon sem tudok
Vigyél magaddal, ha elmész, ne hagyj egyedül
Vigyél el, ha menned kell, nélküled nem indulhatok
Kérlek, vigyél el, nem maradhatok itt, belül
Vigyél magaddal, vigyél magaddal…
Az Ördög csizmái
Itt találtak téged
Ahol az Ördög a csizmáit hagyta
És te felvetted őket
Besétálva
A szoba közepére
A zsebedben nem volt levél
Többé ki nem mondott szavakkal
Nem is írtál levelet sose
De egy szót visszhangozva
A zene, mint egy ima
Elvezet valahova
De ha túl hangosan játsszák
Nincs, ki lehalkítsa
Hát itt találtak rád
Lábaidon az Ördög
Csizmáival
A szoba közepén állva
A zene, mint imádság
Elvezet majd haza
De ha túl hangosan játsszák
Nincs, ki lehalkítsa
Egy kórus költözött beléd
S felzengett a lábnyomod helyén
Egy dal szólított, s most a lábad lógatod
A szoba legszélén
A zene, mint egy ima
Csendben vezet vissza
De ha túl hangosan játsszák
Nincs, ki lehalkítsa
Gyógymód a fájdalomra
Hol a beavatás?
És mondd, hol, hol van az az íz?
Hol van az áldozat?
És mondd hol, hol van itt a hit?
Egyszer lesz gyógymód a fájdalomra
Egy nap eldobhatod a gyógyszereid
(Ha majd enyhítik a fájdalmat)
Merre van a barlang, ahol a bölcs nőt hagytam?
És mondd csak, hol a zsák pénz, amit elbasztam?
Poharat emelek
Az önkontrollra
Látod, ahogy a padlón vergődik?
Egy nap lesz gyógymód a fájdalomra
És eldobhatod a gyógyszereid
(Ha majd a fájdalmat enyhítik,
ha majd a fájdalmat enyhítik…)
(Fordította: Papp Máté)
