Budapest, Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, 2022. január 21. – április 27.
.
Az Atlas első változatát a Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar pavilonjának pályázatára adta be a művész Mucsi Emesével és Róka Enikővel, akik a jelenlegi kiállítás kurátorai is. A cél egy egyszerre fiktív és valós kataszter (avagy nyilvántartás), atlasz létrehozása volt. Tillmann J. A. a kiállítást megnyitó beszédében analógiaként Alexander von Humbold Kosmos című művét említi, de hangsúlyozza, hogy a különbség a két munka között nemcsak műfaji, hanem szemléletmódbeli is. A filozófus szerint míg a 19. századi tudóst a modern mindentudás utáni mohó vágy és hübrisz jellemzi, addig Gerhes Atlas-a „arányos, szerény és személyes”. (Tillmann J. A., 2022) Tillmann emellett megállapítja, hogy Gerhes Atlas-a rávilágít arra, hogy „a szürreáliák valóságosan és virtuálisan egyre számosabbak; technológia és politikai rendszerek szolgáltatják, termelik és szaporítják. A reáliákkal együtt így gyűlnek mind a szépséges, mind a rémséges tárgyak, lények és jelenségek.” (Uo.) Ezeket kellene valamiképpen elrendezni, átlátni, összefoglalni.
A képzőművész a jelenlegi tudáshalmaz megértésére, a hozzá való viszonyulásunkra kíváncsi. „Akkoriban (a kiállítás tervének kiötlésekor) kerültek előtérbe az olyan fogalmak, mint a fake news, a post truth, vagy Trump kapcsán a hazugság »alternatív valósággá« történő eufemizálása. Az érdekelt, hogy a folyamatosan bővülő tudás, amiben hiszünk, és amibe berendezkedtünk, az pontosan miként épül fel.” (Dékei, 2022, 34.) Gerhes művével rákérdez arra, hogy manapság mit jelent a tudás, és rámutat arra is, hogy „a diszciplínák határai elolvadtak, és amőbaszerűen összefolynak”. (Uo. 34.) Olyan világban kell boldogulnunk, ahol az eddig szilárdnak tekintett alapok már nem tekinthetők viszonyulási pontnak, ahol a szubjektivitás, a személyes nézőpont még nagyobb szerepet kap. Gerhes „kvázitudás- és információgyűjteménynek” nevezi az atlaszt, melyben önkényesen kiragadott bizonyos szakágakat. Ugyanazokat az eszközöket, formákat használja, amiket megszoktunk, amiket elvárunk a komolyan vehető tudományos összefoglalásoktól, alapoz a zsigeri információfeldolgozási módszereinkre, de fordított tükröt tart, megmutatja nekünk, hogy minden, amit eddig igaznak véltünk, lehet, hogy nem az, sőt, nincs is olyan, hogy igaz, nincs is olyan, hogy egyetemes tudás. Gerhes egy interjúban elmondja, hogy véleménye szerint azzal, hogy az információhoz való hozzájutás demokratizálódott, elveszett a bizonyosság. Hangsúlyozza, hogy innentől kezdve az a modell, amely mentén korábban hozzájutottunk a tudáshoz – mindig valami közvetett formában, könyvekből, tanároktól –, többé már nem releváns.
„Egyik fő inspirációm Robert Fludd 1617-es enciklopédiájának első ábrája. Van az emberi észlelésnek egy határa, ami abból fakad, hogy a fizikai és szellemi korlátjaink miatt rengeteg dolgot csak sima élményként tudunk megélni, befogadni, de feldolgozni sok esetben már nem tudjuk.” – magyarázza alkotásának kiindulópontját a művész. (Uo. 35.)
A kiállítás részét képezi az a háromszázhatvannyolc oldalas atlasz, amelyet Gerhes tizenkét plusz egy könyvből és négyszáz képből állított össze. A könyv a nulladik, és konkrétan a térben kiállított robosztus épületre utal, amely megidézi a tudásközpontokat, a könyvtárakat, múzeumokat, egyetemeket. „A nulladik egy furcsa státuszú könyv. A Newton-kenotáfiumról szól, amelyet 1784-ben Étienne-Louis Boullée hátomszáz méter átmérőjű, az egész kozmoszt magában foglaló földi univerzumként tervezett meg.” (Uo. 34.) Newton a felvilágosodás szimbólumává vált. Émilie du Châtelet fordította, szerkesztette, javította a Philosophiae Naturalis Principia Mathematica című könyvét, mely tartalmazza a mozgástörvényt, a gravitációs törvényt, illetve Kepler törvényeit, amelyek leírják a bolygók mozgását. Francia közvetítésének, értelmezésének nyomán nem sokkal Châtelet halála után a vizionárius építész, Étienne-Louis Boullée is Newton hatása alá került. „Elhatározta, hogy méltó kenotáfiummal – egy máshol eltemetett személy emléksírjával – emel emléket Newtonnak, egy ötszáz láb átmérőjű, a Gízai piramisoknál is magasabb gömböt tervezett, amelyet egy kolosszális talapzatba fészkelt, és több száz ciprussal vett körül, azt az illúziót keltve, hogy félig a Földbe temetve lebeg, a gravitáció által odakötve. Lényegében ez volt a világ első kupolás planetáriumterve is.” (Popova, 2022.) Gerhes installációjának inspirációjaként nevezi meg ezt a soha meg nem valósult épületet.
Az Atlas kiállítás albumában – ahogyan Gerhes Gábor egy televíziós interjúban fogalmaz – „semmifajta következetesség nincs, tele van önellentmondással, és olyan típusú szabad fejezetekre van bontva, amit képzőművészként megengedhetek magamnak”. A tudományban, a rendszerekben hívők pedig minden egyes lapon felháborodhatnak, ha akarnak, összeomolhatnak és kiabálhatják, hogy hová fajult ez a világ! A műalkotás nyomtatott részének formátumáról így nyilatkozik a művész: „Ragaszkodtam ahhoz, hogy egy ilyen fura, anakronisztikus tárgyban jelenjen meg, a könyvben, amit hol temetünk, hol pedig újra felemelünk.”
Mucsi Emese, a kiállítás kurátora a vele készített interjúmban felidézte, hogy hogyan is indult a kiállítás létrejöttéig vezető ötéves folyamat. Kiindulópontként említette, hogy Gerhes Gábor valami olyasmit képzelt el, mint Aby Warburg Mnemosyné Atlasza, mely a művészettörténész korábbi kutatásaihoz hasonlóan az ókori hagyományok reneszánszkori megjelenésével foglalkozik, és minden témának egy-egy táblát szentel. Warburg szerint az antikvitáshoz hasonlóan minden kornak megvan a maga reneszánsza, amikor a felhalmozott tudást újrarendezik. Mucsi Emese szerint Gerhes számára Warburg képgyűjteménye egy nagyon konkrét kiindulópontnak számított. „Mnemosyné Atlasza tulajdonképpen egy képgyűjtemény. Nem csak művészettörténeti példák vannak benne, hanem mindenféle képek, amik Aby Warburg elképzelése szerint mindmap-szerűen vannak elrendezve, és állandóan újra lehet rendezni őket. Gábor számára a formátumra volt ez egy példa. Van Warburgnak egy elképzelése, miszerint a képek közötti kapcsolat a »jó szomszédság elvén« alapul, ami egy asszociációs elv tulajdonképpen. A képek egymás mellett jól mutatnak, összekapcsolódnak, verbálisan nem igazán lehet elmagyarázni, hogy mi történik és miért. Ebből Warburg sok-sok elméletet levezetett, és Gerhes számára ez egy fő inspiráció volt.” – foglalja össze Mucsi. Warburg képgyűjteménye sokakat inspirált, csodálatra méltó vállalkozásáról Radnóti Sándor így ír: „Képekben, képek összefüggő hálózata révén mutatni be az emlékezetet – így foglalhatnánk össze az atlasz programját. De vajon milyen emlékezetről van szó? A történelmi emlékezetről, vagy az újabban tüzetesen megvizsgált kulturális emlékezetről? Warburg képein történelmileg létrejött képződmények láthatók, amelyek – legyen szó remekművekként elfogadott műalkotásokról vagy a »Házitündér« nevű toalettpapír reklámjáról – beilleszthetők a kultúra számos releváns fogalmának egyikébe.” (Radnóti, 2008.) Mucsi, a kiállítás kurátora felhívja a figyelmünket arra, hogy a kiállítás igen érdekes formátumú, hiszen nincsenek képek a falon, ehelyett az intermediális szemlélet jellemzi, mely szerint van egy gondolat, és ehhez választja ki a művész a legmegfelelőbbnek tűnő, a mondanivalót legjobban közvetítő médiumot. „A Gerhes-kiállítás olyan, mintha egy nagyszabású könyvbemutató lenne, mert a kiállítási tárgy az a könyv. Azt az útvonalat, ahogy elérjük a könyvet, ennek a színházi, dramaturgiai folyamatát terveztük meg a kiállításban. Szakmailag is az a legizgalmasabb része, hogy hogyan irányítjuk a látogatók figyelmét. Ez ugyanolyan mint a színháznál, amikor belép valaki a kiállítótérbe, az már egy kiemelt figyelmi helyzet, más állapotban van a befogadó.” A Kiscelli Múzeum teátrális tere nagyon speciális, és jelentősen hozzáad az installációk hatásához. Mucsi Emese szerint a kiállítás legfőbb kérdése az, hogy mi alapján értünk meg egy jelenséget, hogyan szűrjük át a személyiségünkön, és hangsúlyozza, hogy a képzőművésznek is nagyon fontos ez a nehezen megérthető folyamat. „Azt gondoljuk, hogy egy atlaszban iránymutatás, összefoglalás van, amit készpénznek lehet venni, ehhez képest Gerhes atlasza meglepő. Ironikus az egész műfajhoz való hozzáállása, és ez meglehetősen sok kérdést ébreszt bennünk.” – foglalja össze a kurátor.
Bibliográfia:
Dékei, Kriszta 2022. Kitömött és alszik. Interjú Gerhes Gábor képzőművésszel. Magyar Narancs, XXXIV. évfolyam 5. szám, 34. oldal
Kereszty, Anna 2020. Vizuális hálózatkutatás a múlt századból, modern szellemben – Aby Warburg Mnémoszüné- atlasza URL: https://www.artmagazin.hu/articles/essze/vizualis_halozatkutatas_a_mult_szazadbol_modern_szellemben Megtekintve 2022. február 13-án.
Miller, Michelle 2018. “AD Classics: Cenotaph for Newton / Etienne-Louis Boullée”: ArchDaily. URL: https://www.archdaily.com/544946/ad-classics-cenotaph-for-newton-etienne-louis-boullee Megtekintve 2022. február 13-án.
Nagy, Kristóf 2013. Az érzelmek halhatatlansága: Aporkrifonline URL: https://apokrifonline.com/2013/04/01/az-erzelmek-halhatatlansaga/
Popova, Maria 2022. A Cenotaph for Newton: The Poetry of Public Spaces, The Architecture of Shadow, and How Trees Inspired The World’s First Planetarium Design: The Marginalian, URL: https://www.themarginalian.org/2021/03/18/etienne-louis-boullee-newton-cenotaph/ Megtekintve 2022. február 13-án.
Radnóti, Sándor 2008. Papírmúzeum – Aby Warburg Mnemosyné Atlasza (Kiállítás), URL: https://magyarnarancs.hu/zene2/papirmuzeum_-_aby_warburg_mnemosyne-atlasza_kiallitas-68606 Megtekintve 2022. február 13-án.
Rényi, András 2009. Amy Warburg Rembrandtról: adalékok a performatív kép antopológiájához és a művészettörténet recepcióesztétikai megújításához, URL: http://www.renyiandras.hu/index.php/tanulmanyok/aby-warburg Megtekintve 2022. február 10-én.
Tillmann, J. A. 2022. A kép- és képzeletvilág feltérképezése, URL: https://artportal.hu/magazin/a-kep-es-kepzeletvilag-felterkepezese Megtekintve: 2022. március 15.
Warburg, Aby 2008. Az emlékezés atlasza, Albertina Múzeum, URL: https://www.osaarchivum.org/hu/centralis-galeria/2008/aby-warburg Megtekintve: 2022. március 15-én.
Videógráfia:
Atlas címmel nyílt kiállítása Gerhes Gábornak a Kiscelli Múzeumban, ATV, Start Plusz, URL: https://www.youtube.com/watch?v=ZrrZfU8a6eo Megtekintve: 2022. március 15-én.
Breitbart, Eric (2003) Aby Wartburg: Archive of Memory, URL: https://vimeo.com/62673080 Megtekintve 2022. február 10-én.
Hanganyag:
Krisztina, Maróy (2022) Háttérinterjú Mucsi Emesével Gerhes Gábor Atlas című kiállításáról
