2022. július 7. csütörtök
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Nacsinák Gergely András: Varázstalanítás

2021-07-18
itt: Irodalom
Kezdőlap Irodalom

A nyár úgy zúgott el előttem, akár egy gyorsvonat. A kereszteződésnél álltam, a szele megcsapott, arcomat égette a mozdony heve, de én nem voltam rajta, és mire felocsúdtam, a gyümölcsökkel, rohanó vizekkel és tücsökciripeléssel megrakott szerelvény már ott sem volt.

De mert szeptember első napjaiban csak egy észrevétlen árnyalattal lett halványabb a fény, felkapaszkodtam én is az utolsó szerelvények egyikére. Mit ne mondjak, olyan izgatottan, mintha egyenesen a lussinói öblökig vonatoznék, pedig csak Balatonszepezdig mentem. Mégis úgy készültem erre az útra, olyan estikornélos lendülettel, mintha a tó tükrében a tengert láthatnám viszont. Balkéz felől ültem, mert tudtam, hogy a víz ott játssza el a maga crescendóját, amikor a vagonok kifutnak az almádi alagút sötétjéből, és akkor egyszeriben ott lesz majd, legjobb tudása szerint kéken és tengerszerűen, a nyár minden kései gyümölcsével megrakodva, ott lesz a tó. És hogy az a vonatsín, és az a két perc lesz az, amikor számunkra is felvillanhat valami abból a fajta evilági végtelenből, amiben a mediterrán népek naponta megkeresztelkednek. Bal oldalra ültem tehát, közvetlenül az ablak mellé, hogy el ne mulasszam e számunkra kiporciózott csodát. Krimit olvastam, hogy el ne nyomjon az álom. Nézegettem a tonzúrás szántóföldeket, s a csaknem feketére égett napraforgótáblákat. A táj úgy rebbent el az ablak előtt, ahogy a lepkék, amelyek szárnya vibrálni látszik a reggeli fényben.

Az idős házaspár Székesfehérvárott szállt fel, és Csajágig keresték a megfelelő helyet. Ennek érdekében többször is végigjárták a szerelvényt. Végül is a velem szemben lévő üléseket találták meg. Redőzött homlokú úr, molett, szaporán pislogó asszony. Letelepedtek. Néhány perc leforgása alatt világos lett számomra, hogy míg én a fűzfői öböl képét öltő határtalannal készültem találkozni, ezúttal az emberi természetben megmutatkozó határokkal fogok.

„Csajág” – jegyzi meg a férfi, míg a vonat a nevezett állomáson várakozik. A nyomaték kedvéért az állomásépületre mutat. A feleség tekintete engedelmesen követi a mutatóujj vonalát, bólint, csakugyan, ez minden kétséget kizáróan Csajág.

„Indulunk” – tájékoztat a férfi, amikor a vonat egy nyikkanás után lomha mozgásba kezd. Bólintás. Mostantól ez lesz, mint később kiderül, Csopakig.

Az estikornélos crescendónak lőttek, gondolom savanyúan, és csakugyan.

„Alagút” – hangzik a megfellebbezhetetlen igazság, amikor sötétbe borul a vagon. 

Majd: „A Balaton” – használja ismét a mutatóujjat, nehogy az asszonyka esetleg tévesen értelmezze az ablakon át a szemünkbe villanó kékséget. Az ember már-már bizakodna, hogy legalább egyikük először jár erre, de nem, mert a feleség egyszer megjegyzi: itt szoktunk halat enni. Tehát ez az egész valami másról szól. A világról, alighanem. Arról a világról, ami a sajátjuk.

„Strand” – jegyzi meg az asszony.

„Itt vannak a nádasok” – konstatálja a férj.

„Nem állunk meg, csak megyünk”, fűzi hozzá kisvártatva. 

És csakugyan.

Minden alkalommal bemondják az állomás nevét. Fáradhatatlanul tudósítanak mindarról, ami a szemük elé kerül. Nem beszélgetnek, hanem megállapítanak: nem is elégedetten, csak akkurátusan. Igen, a világ és benne a tó, a tavat környező sás és a sás mögötti nyaralók, egyszóval minden a helyén van. S az nem utolsó dolog. 

Néha messzebb merészkednek, és emlékeztetik egymást, ki nyaralt itt vagy amott, és mintegy lábjegyzetben hozzáfűzik, életben van-e még az illető. De ez kivételes.

A vízparti nádasok szagát nem engedi be a légkondicionált kocsi. A nádason túl rezzenetlen tükör, mintha a Balaton ott se lenne, csak valami nedvesebb, párásabb égbolt.

Almádinál a masiniszta megelőzte őket, és előre bemondta az állomás nevét. Ettől nem maradt közölnivalójuk, s egy darabig tanácstalanul ültek. Aztán a férfi feltalálta magát, addig törte a fejét, mígnem rájött, miképp lehetne mégiscsak közölni valami nyilvánvalót. 

„Ez volt az első hely, ahol megálltunk”.

Mindig csak az evidenciát, többet szinte soha, és ebben kell lenni valami megnyugtatónak. A puszta tényekre szorítkozni, a világ alapkőzetén megvetni a lábunkat, és nem bocsátkozni hebehurgya feltételezésekbe. Ha felbukkan egy lakókocsikkal és sátrakkal pettyezett partszakasz, minden további nélkül, és a tévedés veszélyét gyakorlatilag minimalizálva, elégedetten jelentik:

„Kemping”.

Így navigálják egymást térben és időben, talán kissé körülkerített területen, de annál tévedhetetlenebbül.

Ádám jut eszembe, a Paradicsomban. Az Úrral közös játékuk, a teremtő elébe állította a soklábú, tekergőző, rikoltozó vagy gyanakvóan gubbasztó lények regimentjét, melyeket azon frissiben alkotott, Ádám pedig nevet adott nekik. Csak a megnevezés után lettek szabadon engedve a világba – melynek egésze akkoriban még egyetlen, jóllehet pontosan körülhatárolt, ám annál biztosabb hely volt, tudniillik az Éden. Egyszóval a megnevezés tette teljessé a teremtést, a név fejezte be a világot. Ők is, ez az idős pár: nyilván a megelőző harminc évben gyakorlatilag mindent elmondtak már egymásnak, sok kétes, bizonytalan, kellemes és kellemetlen dolgot, és eljutottak idáig: most ülnek itt, és ezt a paradicsomi játékot játsszák, a redőzött homlokú, ősz halántékú Ádám, és a szuszogó, párnázott testű Éva. Játsszák, ki tudja, mióta. Befejezik a teremtést, mely sután és félkészen elibük áll, amivel birkóztak harminc évig, és most már csak rá hagyatkoznak, a maga hallgatag vizeivel, borzas nádasaival.

Csakhogy nem vagyunk már a Paradicsomban, ha mást nem, ezt észre kellett, hogy vegyék. Mint minden, azóta ez is ellenkezőjére fordult. A szavak nem először vannak kimondva, hanem sokadszorra, s ebben a sokasodásban elaprózódtak, elkoptak, minden egyes kimondott név életadás helyett gyilkossággá válik, az ablakban lepkemódra csapongó tájat egy-egy gombostűvel rögzíti, és a benyomások szivárványos reszketése, az elsuhanó sokféleség egy csapásra lendületét veszti, kifakul. Múzeumi rovargyűjtemények fiókjai jutnak eszembe, ha most kinézek, és oda nézek, ahova ők, vagy lőrések, vagy kitöltött adatlapok.

A monotónia költészetté válik. Talán nem mindig, de néha megtörténik. Már nem sajnálom az ellaposított crescendót. Egyetlen csinnadratta helyett halk, de folyamatosan kitartott hang a tótükör. Így kellene írnom, tűnődöm, amikor végre leszállnak, udvariasan megköszönve a helyet, mintha az enyém lett volna. Így, pontosan, konstatálva. Érzelmi lábjegyzetek nélkül. Tüstént meg is próbálom. A nyár fehér fátyla az égen. Reménytelenül sok. Szőke gyomok. Vetkőző nyárfák. Nem, még ez is sok. Nád, stég, ladik.

Hallgatag vizek. Ennyi még csak megengedett. A vonatkerekek kattogása, a hangok e torzói majd segítenek. Ámbár tisztábban lehet hallani, ha magam nem a vonaton ülök, hanem csak állok odalent, valamelyik kereszteződésben, és arcomat megpaskolja a mozdony heve.

Aztán pedig maradunk, én és az átkelő csöndje.

MegosztásTweetMegosztás
Next Post
Jenei Gyula: Múzeum a hatodikon

Jenei Gyula: Múzeum a hatodikon

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (57)
  • Irodalom (716)
    • Irodalom & Co. (37)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (103)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (35)
  • Lapszámok (55)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Tanulmány (1)
    • Tanulmány (1)
  • Zene (83)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Tanulmány
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Eseményhorizont – Taizs Gergő verse

Eseményhorizont – Taizs Gergő verse

2022-07-06
Pillanat, fekvő kutyával – André András verse

Pillanat, fekvő kutyával – André András verse

2022-07-04
Amerika – Paul Bowles verse (Kakuk Tamás fordításában)

Amerika – Paul Bowles verse (Kakuk Tamás fordításában)

2022-07-04
Egy tökéletes nap – Belényesi Pál novellája

Egy tökéletes nap – Belényesi Pál novellája

2022-07-02
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése