Avagy egy hosszú méltatás helyett: Tolnai Ottó 80
Csendes Blog (4)
JÓ KÖLTŐNEK LENNI nem könnyű álom. Elvileg
csak hagyni kell a dolgokat működni, áradni,
nem beleszólni, kérni az üzenetet, semmit
sem tenni hozzá, legfeljebb pontosítgatni
a szöveg környezetét, tisztítgatni a képet,
ezáltal magadat is persze. Hagyni, a belső
angyal hadd mondja, mondja, csak mondja,
vagy hadd hallgasson örökre. És nem kell
erőltetni semmit, mert jó költőnek lenni se
olyan könnyű dolog. Bár(m)ilyen egyszerű.
[KIEGÉSZÍTÉS FAUSZTINA PALICSI NAPLÓJÁBÓL]
AZ ESŐ NEM VOLT beígérve, rosszul mégsem esik.
Egymással társalognak Ottó teraszán a kanárik.
Ketrecből ketrecbe énekelnek, nem gond nekik.
A szélhárfa időnként megszólal, meg egy kis kanál is.
A RADANOVACI ELÁGAZÁSNÁL kikötött* szamár legelészik,
ő a támpont. Nincs fű, csak gyom, de megelégszik.
A halászlé biztonságban rotyog a déli nap alatt.
A világ végén buszjárat várakozik. Na, még egy falat.
(*kitömött?)
(Fotók: Kéri Piroska, Csendes Toll)
