A fa nem hallja a kismadár énekét
hullunk a harmattal a hajnali fényben
a fa nem látja a kismadár életét
hullunk a harmattal a fénybe
A fák majd könyörgő kezet szegeznek az égnek
hullunk a harmattal a hajnali fénybe
a fák mind könyörgő kezet szegeznek az égnek
hullunk a harmattal a fénybe
A dolgok lélegzetünkké válnak
s már nem kell bocsánat
A fák majd üszkös kezekké égnek
s mi visszatérünk, ha gyulladnak esti fények
a fák mind üszkös kezekké égnek
és nincs hová megérkeznünk, és nincs hol megpihennünk
S mi tudjuk, hogy ki vagy
s mi tudjuk, hol élsz
s már tudjuk, hogy nincs bocsánat
(fordította: Szabó Krisztina)
Discussion about this post