2022. július 6. szerda
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

„Örökké élni nem lehet, de a halált megkerülni igen”

2017-02-01
itt: Irodalom
Kezdőlap Irodalom

Bánki Éva: Fordított idő

„Mert nincs irgalom – a képzeleten túli világ is megérett Allah szeretetére.” Bánki Éva regényében muzulmán invázió várható a normann királyok birodalmában. A történet mozgatórugója az ismeretlen – a régtől, emlékezet előtti időktől fogva való: a mágia és az új, a változást ígérő idegen invázió a zárt, önmagát felemésztő világban. Racionális és irracionális eredetűnek tűnő veszedelem a mindennapok szerves részévé válik, birodalmak és emberek sorsának meghatározójává, alakítójává lesz egy alternatív, koraközépkori Észak-Európában.  Történetünk főhőse egy titokzatos, végnapjait élő ír sziget szülötte, Riolda, aki származása révén is magában hordozza a mágiát. E kislány nővé cseperedését és kalandos utazását kísérhetjük végig, aki királyi gyermekek dadájaként és királynék hírnökeként testközelből figyelheti az uralkodói udvarok véres intrikáit, míg végül vissza nem tér a szigetre, ahol született, hogy ő maga is anyává és királynővé váljon, s felvirágoztassa a megsemmisülés szélén álló közösséget.
A múlt, a jelen és a jövő viszonya véglegesen és végzetesen összekuszálódik, és úgy tűnik, senki nem tudja átlátni, uralni azt. A szerző által teremtett világ mágiája nem lép fel védelmező erőként, védekezési stratégiai lehetőségként az idegen behatás ellen, hozzájárul azonban az invázió sikeréhez: Hiszen állítólag egy vérfertőzésből született, kútba dobott csecsemő visszatért a halálból és ő volt az, aki felcseperedve a muszlimok kezére játszotta egész Hispániát. A mágia ugyanolyan fenyegető és titokzatos, ugyanolyan óvatosságot követel, és ugyanolyan félelemmel és gyűlölettel vegyes tiszteletet éreznek iránta a régi hódítók, mint az új honfoglalók iránt.
A mágiával kapcsolatban gyakran függőben marad, hogy a csodás események a regényvilág valóságában, vagy a szereplők pszichéjében játszódnak-e le: a megbolydult elme és a felzaklatott idegállapot vagy a beavatottság jeleiként értelmezhetőek. Hogy a kívülálló, aki a másik szereplővel, szereplők csoportjával szemben nem látja a csodás eseményeket, valójában a racionalitást vagy a „vakságot” képviseli-e. Riolda szigetén a király szeretőjének, a tündérnek a valós jelenléte kollektív meggyőződés, amit a szigeten partra szálló krónikás Illighaen, a regény másik meghatározó alakja, kollektív lázas káprázatnak vél, hisz ő nem lát semmit. A tudós férfi élete rendszerint tévedések és kétkedések sorozata, s gyakorta képtelen mit kezdeni az „útjába kerülő” különös és csodás dolgokkal. A sziget lakóit barbároknak tartja, hiszen azoknak zárt közössége egyre inkább távol került attól a kultúrától és műveltségtől, amelyet ő képvisel, s amely által számára a múlt átörökíthetőnek tűnik. E közösség valóban egyre messzebb kerül a kultúrától és a nyelvtől, s ennek fényében egyre inkább veszélyeztetetté válik a jövőjük, megőrzik és gyakorolják ugyanakkor a rítusaikat, ősi hiedelmeiket, és így értelmezhetővé válik ez a közösség úgy is, mint akik a sajátos életmódjukon, törvényeiken, mentalitásukon keresztül átlépik az emberi létezés lehetőségeinek határait. Így válik közülük például többek számára lehetségessé az, ami e világ különös, természetfeletti képességekkel rendelkező szereplői számára is hihetetlennek tűnik: emlékeznek a jövőre.
A jövőre való emlékezés képessége legalább annyira abszurd gondolat a ma olvasójának számára, mint amennyire valójában abszurd gondolat az is, hogy a múltat meg lehet ismerni a reá emlékezőkön keresztül, rekonstruálni lehet, s a róla kialakított narratívával kapcsolatban releváns fogalmakként használni az igazságot és a valóságot. Hiszen az ember természetében rejlő legendásító hajlam, az egyéni, személyes nézőpontok sokfélesége, a tapasztalatokból eredő elkerülhetetlen szubjektív jellege, az emlékezés határai és működésének módja, a saját korunkról való tudás hiányosságai, adott esetben pedig a krónikás, s az általa kiszolgált hatalom érdekei miatt hozzáférhetetlen. Az álhírekkel, manipulatív gesztusokkal teli középkori krónikák „csodatartalma” pedig nem sokkal kevesebb, mint ami e teremtett világban jelen van. A múlt ugyanúgy hozzáférhetetlen, mint a jövő, aki azonban ezt megérti, mindenki másnál közelebb juthat hozzá.
Ebben a világban egyaránt a történetírás esetlegességét tükrözi az, hogy mit látnak, és mit akarnak láttatni a szereplők tényként és valótlanságként. Nem tudják elképzelni azt, hogy a bizánci császárok birodalma létezik, csodálatos képességű emberként tekintenek arra, aki csukott szájjal olvas, ugyanakkor természetes dolog számukra az, hogy valaki képes visszatérni a halálból vagy az idősíkok között közlekedni.
Különösen csodaszerűek és titkokkal terheltek a regényben az emberi élet kezdetéhez és végéhez köthető események. A furcsaságokon maguk a szereplők is elgondolkodnak, elbizonytalanodnak. A főhősnő, Riolda születése is különleges, nemcsak a szigetbéli krónikások elbeszélése szerint – uralkodó, és tündér gyermeke –, hanem akkor is, ha a történet alternatív, valószínűbb igazságát vesszük: hogy ő egy szorg és egy ember gyermeke. Riolda sem tud mit kezdeni a különleges bizánci küldött tézismondatával, miszerint „örökké élni nem lehet, de a halált megkerülni igen.” Noha fantasztikum szintjén nem is, de szimbolikusan valójában ő maga teljesíti be sorsával ezt a képtelennek tűnő gondolatot. Egyrészt még életében mondák és legendák részévé válik története, másrészt egy új birodalom megteremtőjeként és bölcselőjeként lép fel, harmadrészt pedig anyává lesz: ezen minőségeiben válik számára biztosítottá, hogy valamilyen formában az eljövendő halála után ennek a világnak a része maradjon, ne merüljön el a feledésben.
Ezekben a beágyazott anekdotákban ugyanazt a jelenre való aktualizálhatóságot, kiszólást, visszatükrözést figyelhetjük meg, mint a történelem elbeszélhetősége kapcsán. Hiszen a születés és halál misztériuma a fantasy keretein kívül is, jelenünkben is tele van megmagyarázhatatlan, elfogadhatatlan, érthetetlen jellegzetességekkel, tragédiákkal, amelyekkel vagy azért nem tudunk mit kezdeni, mert egyedi, abszurd esetek, és/vagy azért nem, mert személyesen érintenek minket. A regényben is kérdéssé, megkérdőjelezhetővé válik, hogy hogyan lehet ezeket a „titkokat” feldolgozni, megmásíthatatlanságukba beletörődni úgy, hogy valójában e világ keretei közt azt se tudják a szereplők, hogy tényleg nem lehet-e ez másképp, hiszen legendák szólnak hősökről, akik visszatérnek a halálból. Hogyan lehet helyén kezelni a születést és a halált, hogyan lehet helyén kezelni a múltat és a jövőt? Miben rejlik az igazi probléma?
A kulcsszó pedig a rettegés: a személyes és a kollektív félelem ugyanis mindennek a gyökere, és minden félelem gyökere a múlandóság, a feledésbe merülés, a halál utáni ismeretlen gondolata, ami elől a kényszeres igazság keresésébe, álmodozásba, a múlt feltárásába menekülnek a történetbéli emberek is. És ennek hiábavalóságával végül maga Illighaen is szembesül, aki a múlt ravasz krónikásaként örök alkalmazkodással és előrelátásával együtt is végül kudarcként éli meg az egész életét, és ő maga sem tudja megkerülni a halált. Belátja, hogy a múlt megzabolázhatósága, elrendezése, megismerése önáltatás, abból ugyanannyi félelem és kétség eredhet, mint a jövő kémleléséből. A muzulmánok földjén élete végén keserűen tapasztalja, hogy mit sem ért az, hogy beleszületett egy tudós dinasztiába, ahol biztosítva volt számára a folyamatos ismeretszerzés. Egyfajta Salieriként tekinthet le az uralkodó Mozart-unokaöccseire, akik puszta szórakozásból eszkábálnak össze tengeralattjárót, repülőt, időgépet: a barbár Kelet rakoncátlan gyermekei feltalálnak mindent itt, amivel évszázadokkal később Da Vinci kísérletezik.
Illighaennel szemben Riolda épp azért válhat a regény főhősévé, mert meg tudja bontani ezt a determináltságot, fejlődéstörténetében meghatározó változás, hogy kinövi a rettegést, ki tud lépni ebből a félelem által meghatározott magatartásmódból, a helyén tudja kezelni a babonákat, csodákat, személyes veszteségeit és kudarcait. Rioldát elkerüli a közöny is, nem veszi a különös dolgokat, mágikus jelenségeket maguktól értetődőnek, a rácsodálkozás, a felfedezés kíváncsisága jellemzi, s nem a görcsös igazságkeresés. Megvan benne az egészséges életösztön, az óvatosság is, mindezért jut ő közelebb mindahhoz, amiért más bármire képes, amire mindenki más erősebben vágyik.  Rioldát nem csak a múltja és annak ismeretlen elemei nem nyelik el – nem retteg a jövőtől sem, képes kézbe venni a sorsát, alakítani azt, és épp ebből eredően tudhatja magáénak ebben a világban lehetséges különleges képességét: ő is egy azok közül, akik emlékezni tudnak a jövőre.
Szemben a regény más karakteres nőalakjaival, akiknek múltját titkos gyilkosságok, vérfertőzés, megaláztatások sora terhelik, s igazi femme fatale-ként lépnek fel a történetekben, ő sokkal hagyományosabb, szelídebb magatartást képvisel, s ezzel a visszafogottsággal mégis inkább lesz sorsának, jövőjének alakítója, mint a többiek. Jóval több mindent ért meg és lát át, mint azt körülötte bárki gondolná, és nem dől be a teremtett és teremtődő manipulatív, udvari narratíváknak. Jól jelzi ezt, hogy dajkaként teljesen tisztában van vele, hogy a királyi gyermekekkel történő balesetek valójában gyilkossági kísérletek: az álkirályi gyermekek sorsáról jegyzi meg ironikusan, hogy nyilván valami „baleset” fogja érni őket a közeljövőben.
Bánki Éva regényét megközelítették már a mese, a mítosz, a fantasy, a középkori legenda, a gótikus regény, valamint a mágikus realizmus műfaja felől is, de talán az utóbbi kategória lenne a legtalálóbb, amely nem kizárja, inkább egyszerre teszi lehetővé mindezen műfaji hagyományok jellegzetességeinek jelenlétét, felismerését. Bravúrosan kalauzol el minket a képzelet határára, teremt meg egy sajátos nyelvet és tárja fel előttünk a középkori mentalitás sajátosságait – amely valóban előbb visszaadható és visszakövetkeztethető a ránk maradt korabeli, viszonylag csekély forrásegyüttesből, mint mindaz, ami egykor megtörtént. Nemcsak szereplői, hanem ő maga is eljut a képzelet határaihoz e lenyűgöző világ és történet megteremtésével, melynek nyitva hagyott kérdései, elvarratlan szálai alapján reménykedve várhatjuk a folytatást. (Libri, Bp., 2015.)

Steinmacher Kornélia

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

Licitálások misztikuma

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (57)
  • Irodalom (715)
    • Irodalom & Co. (37)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (103)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (35)
  • Lapszámok (55)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Tanulmány (1)
    • Tanulmány (1)
  • Zene (83)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Tanulmány
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Pillanat, fekvő kutyával – André András verse

Pillanat, fekvő kutyával – André András verse

2022-07-04
Amerika – Paul Bowles verse (Kakuk Tamás fordításában)

Amerika – Paul Bowles verse (Kakuk Tamás fordításában)

2022-07-04
Egy tökéletes nap – Belényesi Pál novellája

Egy tökéletes nap – Belényesi Pál novellája

2022-07-02
Füstjelek / Leonard Cohen: Az új lépés – Balett-dráma egy felvonásban (részlet)

Füstjelek / Leonard Cohen: Az új lépés – Balett-dráma egy felvonásban (részlet)

2022-07-01
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése