Paul Bowles versei (Kakuk Tamás fordításában)

Éjszakák

(Nights)

.

Voltak idők, mi van ezzel és azzal,

amikor a szavak suttogása nem volt elég.

Az emlékek polcán ott hever a rosszízű nyár,

hiába kutatod a kamrában, sehol nem találod helyét.

Bizonyára korán véget ért a váratlan köddel,

és mérhetetlen sötétségbe sodorta a szél.

Egy hang sem lehet elég, mi van ezzel és azzal,

és gyorsabban fogynak az órák.

.

.

Üzenet

(Message)

.

Senki nem kiáltott fel a nyáron

Forró szobákban teltek a napok

Benyitott az éjszakák levegőtlen folyosóira

Egy sárkány vándorolt át a hanghidakon

Ragyogott a pikkelye és a farkát húzta maga után

A zokogó parkokban ijesztgette a patkányokat

.

A domboldaltól távol elakadt az utcákon

Nevetés csapott át a kanyargó folyón

A város kupolái alabástromban remegtek

És a déli külvárosok szélén a zsaruk

A kiszáradt fűben megtalálták a nyomát 

.

.

Minden dolgok

(Each Thing Whining)

.

Csíkos kígyók kúsznak ránk

A madarak ideges sikolya

Elcsendesíti a szökőkutakat és a gyümölcsösöket

Megtalálták suhogó szárnyaikat

Alászállnak az égből

Akkor én és akkor én

Eltörlöm a kerti séták mosolyát

Sólymot nevelek a fiókából

Tarantulák és méhek között

Akkor én és akkor én

Elfelejtek minden siránkozást.

.