Van egy bolygóm, annyit rejtettem,
sakálos másom. Karácsonyi szünidőm,
a valóságom. Rajta kívül nincsen való,
csak mohó sötét, hízó hályogszürke,
egy Gonosz sok felbérelt kicsi nyelve.
.
Uszonyos bolygó. Nem megfojtható.
Nem uralkodtam rajta, el is gurult.
Te meg egyszerűen fölvetted.
Alakváltó lidérc, hógolyóemlék,
most éppen kórházszínű pulcsi,
sokan bújócskáztak benne, sok jók,
piros a gömbcsillár felette.
.
Tetőtől talpig ősz: a tél elővárosa vagyok,
és nem tudok a ti nyelveteken beszélni,
világító sci-fi-fehérben baktatok kifelé.
.
Ott a Jó: egy fagylaltillatú hóember,
sokan vesztek el, fagytak meg érte.
Török is egy jégemléket, az óarany
konyakba teszem, tölgyes az illata,
látom és hallom a volt fák fényét,
meg merem inni, meg merem inni.
Erdővel a kezemben rogyok földre.
.