Csababá angoltanár, külföldre költözik új munkája miatt, ezért ott kell hagynia Eszter iskoláját. Eszter gimnazista, szerelmes Csababába. Amikor a tanár úrtól emailt kap, amelyben Csababá arra buzdítja a lányt, hogy az interneten továbbra is tartsák a kapcsolatot, Eszter boldogan kezd bele a virtuális távkapcsolatba. Habár Csababá be sem kapcsolja a kamerát, Eszternek egyre többet kell megmutatnia magából.
Schwechtje Mihály nem friss diplomás rendező. Közel egy tucat kisjátékfilm és a Terápia című sorozat rendezése után írta meg első nagyjátékfilmjét. A filmet végül nem támogatta a Filmalap, így az internetes zaklatásról szóló ifjúsági-thrillert a rendező kénytelen volt alacsony költségvetésből leforgatni. Így tehát azt már soha sem tudhatjuk meg, milyen alkotás készülhetett volna el egy többszázmilliós állami hozzájárulás és egy több éves állami fejlesztőmunka végeredményeként. Az azonban biztos, hogy a szűkös keret (az előző írásunkban körülírt Az Úr hangja című filmmel ellentétben) erre a munkára gyümölcsözően hatott.
Schwechtje végzős drámaszakos gimnazistákkal játszatja el Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 című filmjlnek történetét, a szereplőgárdát olyan tapasztalt mellékszereplőkkel kiegészítve, akikkel korábbi munkáiban már dolgozhatott. Operatőre szintén régóta munkatársa: Herbai Máté (Terápia, Testről és lélekről, Kút), aki már bebizonyította, hogy különböző munkatempókban, különböző költségvetésekből is képes színvonalasan dolgozni, remek választás.
Különlegesen szerencsés együttállás, hogy a rendező olyan témát választott első játékfilmjéhez, amelyben ennyi a potenciál. Hiszen a feszített, a szokásosnál is sürgetőbb munkatempó, a tapasztalattal nem rendelkező (vagy tapasztalattal bíró, de a pénz- és időhiány miatt elmélyülni képtelen) színészek, és a korlátozott látványteremtési lehetőségek egyetlenegy esetben eredményezhetnek emlékezetes munkát – ha kiemelkedő a forgatókönyv. Schwechtje Mihály pedig ilyet írt.
Színes, abszurd története egyszerre szorongat és nevettet. A felnőtté válás drámáját szívfacsaró jelenetsorokban örökíti meg: a testben már „érett” gyerekek lélekben próbálják utolérni önmagukat – ebbe a résbe teszi be a lábát a kamaszkori abuzálás. Polgár Csaba (akárcsak Scarlett Johansson Spike Jonze A nő című filmjében) csupán a hangjával maradandót alakít: a kamasz Esztert (Herr Szilvia) a számítógép előtt vetkőztető monológja a kortárs magyar thriller csúcsteljesítménye. E mellé a dráma mellé állítja a rendező azokat a történetvezetés szempontjából is lényeges, abszurd jeleneteket, amelyek képesek néhány pillanatra feloldani a néző gyomrában a tizedik perctől feszülő görcsöt: ilyen az a képsor amelyben Benit (Rácz Dávid) hozza át Eszterékhez bocsánatot kérni az apja (Mácsai Pál), vagy az, amelyben Péter (Vajda Kristóf) hivatalosan is új nevelőapát kap (Kardos Róbert), és az anya (Schell Judit) elvárja, hogy a beköltözés örömére a férfi megölelje a gyerekeket.
Mindemellett kategóriájában a „takarékos” látvány is kiemelkedő. Herbai a szűkös világítási lehetőségek dacára hibátlan összefüggésben fényképezi a drámát. Semlegesen, realisztikus színtartományban fényképezi a filmet, megmentve a munkát attól, hogy a tengerentúli mozifilmekkel való összehasonlításban megbukjon az „erőlködő” kolorizálás miatt.
Izsák Lili látványtervező munkája szintén említésre méltó. A film látványvilága a jelmezhasználat rétegeiben emeli el az alkotást a dokumentarizáló minőségtől – a vintage és second-hand jelmezek nem tolakodóan, de elengedhetetlenül, a könyvet és a színészvezetést kiegészítően támogatják a karakterábrázolást.
A jelenet- és a látványalkotás ráadásul csupán hab a történetvezetés tortáján. A zaklatásdráma akkor válik igazán univerzálissá, amikor a film második felében megismerkedünk a zaklatóval. Az „elkövető” motivációinak ábrázolásával az író-rendező két peremhelyzetben élő ember frusztrációcsomagját ütközteti a vásznon. Érdeklődéssel fordul a rosszat ugyan nem akaró, de tetteinek bűn-minőségével tisztában lévő bűnös perspektívájához.
Schwechtje Mihály pedofil-tragédiáját végül zaklatás-történetté „szelidíti”, miközben közel hozza hozzánk a felnőtté válás küszöbén álló, társra vágyó ember kilátástalanságának szívszorító drámáját.
Elsőfilmes rendezőnk csupán azzal is bravúrt visz véghez, hogy korlátozott lehetőségei mellett nem szkeccsfilmet vagy laza szövésű újhullámos-életérzés-vígjátékot hoz létre, hanem húsvér, komoly téteket mozgató filmdrámát. Hogy mindezt sikerrel hangolja össze saját és alkotótársai kapacitásával, az a bónusz. A Joker a lottószelvényen: hiába ikszeljük be mindig, már nem is számolunk vele – ennél fogva a meglepetés öröme tölt el minket, ha a számítás mégis bejön. Ebben az örömteli hangulatban tekintünk a jövőbe. Ülünk a tűkön: várjuk a következő Schwechtje-filmet.
(Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂; írta és rendezte: Schwechtje Mihály; főszereplők: Vajda Kristóf, Herr Szilvia, Polgár Csaba, Schell Judit, Rezes Judit, Kardos Róbert; fényképezte: Herbai Máté; vágó: Kővári Szabolcs; látványtervező: Izsák Lili; zeneszerző: Bernáth Péter, Tóth Bálint és Szabadi Balázs)
Szabó Márton István