A Balla Erik nevű vékonydongájú, sápadt fiatalember ide-oda tekintgetett az áruház előtt. Leginkább egy figyelő szurikátára emlékeztetett.
Túl az első évi vizsgákon, végre felszabadultnak érezte magát. Mindig az első év a legnehezebb és ő ehhez képest sikeresen vette az akadályokat. Nem ő volt az egyetlen.
Az órájára nézett. Még öt perc. Persze, hiszen a megbeszéltnél negyed órával korábban jött.
Húga barátnője, Réka is aznap végzett a szóbeli érettségivel. A bájos arcú, félénk modorú lányért Erik már nagyon régen rajongott. Egyikük sem volt rámenős típus, de lassan elkezdtek beszélgetni, sétálgatni, sőt még moziba is beültek. Pár hónap és azon kapták magukat, hogy legféltettebb titkaikat is elmondják a másiknak.
Persze, Réka késik, mint mindig. Minden a szokásos. Ez jóleső biztonságérzettel töltötte el.
Erik ma azt találta ki, hogy kirúgnak a hámból, és elmennek a Szeszkazán bárba, ahol péntek este nagyon jó zenéket adnak, és még táncolni is lehet. A fiú már néhányszor volt ott a csoporttársaival, de eddig csak ült a söre mellett, eszmét cserélt történelmi témákról, és nézte, ahogy a többiek dartsoznak, táncolnak, nevetnek, smárolnak. Réka meg afféle tanulós-otthon ülős lányként lett beskatulyázva, így nem nagyon hívták eddig bulizni, örömmel vette hát Erik esti közös bulizós ötletét.
– Jaj, bocsi, hogy megint késtem – hallotta meg a várva várt csilingelő hangot. Réka adott egy puszit, vattacukor illatú parfümjével körül ölelte a férfit.
– Lehet, hogy kicsit túlöltöztük magunkat a helyhez – nevetett a fiú, végig nézve a lány elegáns aprómintás ruháján és a saját fehér ingén, nyakkendőjén.
– Egymáshoz öltöztünk! – bökte oldalba Réka. – De menjünk most már alapozni valahová.
Vettek a kisboltban két üveg pezsgőt. A közeli parkban egy padon miután megajándékozták egymást (Erik bonbont, Réka könyvet adott) dőlni kezdett belőlük a szó, de olyan harmóniában, hogy soha nem szakították félbe a másikat. Réka is jelentkezett történelem szakra, ahová a fiú járt, de első helyen a pszichológiát jelölte meg. Átbeszéltek az esélyeket, lehetőségeket, közben elpusztították a pezsgőt. Az ital után a nevetésük is gyöngyözött. Hangosan, össze-vissza beszélve jutottak el a Szeszkazánig. Egész tömeg gyűlt össze a bejáratnál, köztük igen érdekes öltözetű és külsejű emberek is. A Menyétnyúzók nevű underground zenekar ugyanis koncertet tartott a belső részben.
– Jaj, itt nagyon sokan vannak –fogta meg a fiú kezét Réka. Erik szíve majd kiugrott a helyéről mert érezte, hogy a lány puha, meleg keze szinte tökéletesen illeszkedik a tenyerébe.
Tényleg nagyon sokan voltak. Leánybúcsús társaság visongott az egyik asztalnál, egy sötét hajú, izmos férfi vitatkozott csinos szőke barátnőjével, hogy a következő pillanatban már csókolózzanak, nagyhangú focidrukkerek beszélték meg az aznap látott meccset, magukat vagánynak tartó férfiak gusztálták a hölgyfelhozatalt, a darts, biliárd és csocsófüggők izgatott ritmusban adták át egymásnak a terepet. A legtöbben a pultnál kígyóztak, ők is becsatlakoztak, hogy tíz perc sorban állás és lökdösődés után két fröccsel és egy-egy feles vodkával legyenek gazdagabbak. Úgy óvták az italt, mint anya a kisdedét.
Végre az egyik sarokban találtak ülőhelyet. Egy darabig csak beszélgettek és a fiú úgy érezte, mintha kettőjüket egy meghitt búra venné körül. Nézte a lány sötétkék szemét, szökésbarna, göndör haját, amelynek rakoncátlan tincseit egy óvatlan pillanatban elsimította a lány szemüvegének száráról, közben lágyan megérintve Réka arcát.
– Szerinted mire gondol ez a fröccs? – súgta Réka – Fél vagy alig várja, hogy megigyuk? – És ez a korsó? – kérdezett vissza Erik – Ki tudja, milyen élettapasztalatai vannak?
– Haha. Ez egy bölcs korsó! – kacagott a lány.
Később elnevezték a korsókat Nietzsche-ének és Kantnak, a felespoharakat meg Eleknek és Ellának. Azután Erik egy csoporttársaitól ellesett ivós játékot mutatott meg a lánynak, amihez sűrűn vissza kellett mennie a pulthoz. A harmadik alkalommal mikor visszatért, meglepődve tapasztalta, hogy a helye foglalt. Érces hangot hallott.
– Na, hát én vagyok a városban a legjobb rovar- és rágcsálóirtásban, és a kuncsaftok is tudják. Bíró Tibor egy etalon – suttogják egymásnak – irtó jól irt. Háhá. Érted. Jól is keresek. Meg van, hogy délelőtt csak a háziasszony van otthon, és akkor pókhálótlanítok is, ha érted mire gondolok…
Egy borostás, negyvenes férfi ült ott, és nagyban magyarázott Rékának, keze a zavartan pislogó lány meztelen térdén pihent. A férfi barátja unottan a falnak dőlve kortyolta sörét. Erik egy darabig tétován állt, érezte ahogy elfogja a tehetetlen düh, majd torkát köszörülte – Elnézést…
A férfi ránézett. – Nincs hely, nem látod, kispofa? Húzzál innen.
Réka szólalt meg félénken miközben egyre kisebbre húzódva próbált kitérni a férfi érintéseitől. – Velem van.
– Ugye, nem a barátod? Ugye, nem? Egy ilyen gyönyörűszép virágszálhoz nem ilyen nyüzüge illik… persze, hogy nem. Amúgy is csak meg akar dugni, ismerem az ilyet, de én megvédelek, csak szólj – a férfi őszülő szőrű keze már a lány combján volt.
– Bocsánat, megyünk táncolni – tolta el a kezeket Réka, majd Eriket maga előtt tuszkolva dobott egy viszlátot a csalódott kisiparosnak.
Ismét áttörtek a tömegen. A leánybúcsúsok épp fényképezkedtek volna, de a fotózó lány fordítva tartotta a telefont, az egyik lány pedig éppen hanyatt esett. A szerelmespár megint a vitatkozós fázisban volt. A nő sarkon fordulva iparkodott a kijárat felé, a sötét hajú férfi utána. Egy idősebb férfi lassított felvételként próbált megenni egy hot-dogot. Aztán gyors vágás: elejtette a maradék kiflit. Egy tántorgó fiút belekarolva a kijárat felé húzott két biztonsági őr.
Réka és Erik csak nyomultak előre, a lány elengedte a fiú kezét. –Izzad a tenyered – mondta, amikor a fiú ismét a keze után nyúlt. Nemsokára már táncoltak, pontosabban a kilencvenes évek legtöbbször játszott zenéire egymással szemben mozogtak, ugráltak, topogtak, de lassan abban az állapotban voltak, amikor az ember Mozart Requimére is boldogan pörög. Hirtelen egy kreol bőrű, külföldi egyetemistának látszó férfi beállt Réka mögé és rátáncolt, szinte rátapadt, majd hátulról átkarolva simogatni kezdte a lány testét. Hirtelen felkapta és megpörgette, majd összetapadva lassúzni kezdett vele, miközben valamit suttogott a lány fülébe. A szám véget ért, a fickó elsietett.
– Képzeld ez a srác orvostanhallgató Ciprusról! – lelkesedett Réka. – Ciprus, de elmennék oda. Meghív minket valamire, mindjárt jön. Láttad milyen jól táncol?
– Nem kéne hagynod ezt, mindenhol nyúlkált, meg taperol téged..
– Észre se vettem… de náluk Cipruson szerintem ez nem jelent semmit, mediterrán emberek, közvetlenebbek – Réka csuklani kezdett.
– Nem kellene többet innod – mondta rosszallóan Erik.
– Jaj, ne morcogj szívem, nem lesz semmi baj, hidd el sose éreztem még ilyen jól magam. Még akkor is, ha csuklok!
Hirtelen átölelte, és ettől a fiút elöntötte a forróság. Jól esett neki az is, hogy szívemnek nevezte. Még sose hívta így.
A ciprusi már jött is három feles Tátra teával. Lehúzták. – És ha be van ginázva? – súgta Erik.
– Jaj, ne aggódj már, nem vagy az apám.
Újabb lassú szám. A ciprusi már vitte is Rékát. Erik nézte a táncolókat, próbált táncolni, de hamar rájött, hogy mindenki kettes, hármas, négyes blokkban táncol, csak ő rázza egyedül. Ettől zavarba jött. Aztán Rékát nézte, és hirtelen olyan elementáris erejű fájdalmat érzett, hogy beleszédült. A ciprusi épp Réka fenekét markolászta lassúzás közben.
– Hát igen, amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek – szólt mellette egy rekedtes hang. Erik odakapva fejét látta, hogy az előbbi hot-dogot majszoló részeg az. – Kemény törvény ez, én is évek alatt jöttem rá. Kérsz egy kis sört, testvér?
Kért. Majd örömmel látta, hogy Réka elszakad a ciprusitól és hozzásiet.
– Gyere, menjünk ki a levegőre – mondta a lány. Erik az alkoholtól merített bátorsággal átkarolta a lány derekát, úgy mentek ki a tánctérről.
– Nem veszed a lapot?! – rántotta valaki meg hátulról Erik gallérját – Mit ölelgeted, te kis gyökér? – egy zömök férfi állt mögötte. – Leütlek, ha nem hagyod békén ezt a lányt! Kihasználod, hogy ittas, te csökevény!
Réka fáradtan odanézett – Velem van, a barátom. És nem vagyok ittas. Csak egy icipicit… részeg – mutatta az ujjaival, hogy mennyire kicsit.
– De te milyen jogon mersz így beszélni velem? – csattant fel Erik. Szó szót követett, míg egy negyedik alak avatkozott be csitítólag.
– Ne kiabáljatok, mert mindjárt kidob mindenkit a biztonsági őr – ekkor ismerték fel a jóképű, sötét hajú férfit, akit legutóbb a barátnője után láttak futni.
A zömök mormogott valamit az orra alatt és odébbállt.
– Sok fura dolog megesik az éjszakában, legyetek óvatosak – mondta csendesen a sötét hajú. – Toma vagyok. Épp most szakítottam a barátnőmmel, úgyhogy most elég magányos vagyok. Meghívlak benneteket egy körre, a nagy ijedelemre.
Ők is bemutatkoztak. Helyet foglaltak, kör kört követett, Erik és Réka egyre nehezebben tudtak figyelni Toma vicces ivós sztorijaira, de azért nagyokat nevettek. Aztán róluk kérdezett, gratulált nekik a sikeres vizsgákhoz, egyszóval nagyon jó arc volt.
– Ez az éjszaka amikor minden lehetséges, nem érzitek? – kiáltotta Toma
– Dede – dadogta Erik miközben Réka kezét simogatta.
– Igen, ma bármilyen őrültségben benne lennék – mondta Réka. – Énekeljünk!
Elkezdték a Röpül a bálnával és eljutottak az Érik a szőlőig, miközben nem énekelték végig egyiket sem, ha éneknek lehet nevezni azt az óbegatást, amit műveltek.
– Pi..piszilnem kell – mondta Réka. Tomának is kellett, így Erik ott maradt vigyázni a holmira, de nem bánta. Szédült és gondolatai a jövőben peregtek. Ő és Réka… Igen, ő lesz majd a felesége.
A WC-ben a női előtt hosszú sor állt, ami szemernyit sem haladt, míg Toma megjárta a férfi WC-t. – Gyere cicám, a férfi klotyó meg teljesen üres. Majd az ajtó elé állok.
Réka kis tétovázás után követte, tényleg hamar elvégezte a dolgát.
– Jó gyors vagy – dicsérte meg az ajtó előtt várakozó Toma. – Akár még maradhatunk is. Egymásra néztek. Toma hirtelen megmarkolta a lány telt mellét, aki felnyögött, a férfi magához rántotta, és vadul megcsókolta. Miután viszonzást kapott Toma visszalökte a lányt a fülkébe, majd belépett, és bezárta az ajtót.
– Én még nem… – súgta Réka. – Egyszer el kell kezdeni – lihegte a férfi.
Körülbelül tíz perc múlva értek vissza az asztalhoz, ahol Erik épp utolsó korty sörét nyelte.
– Bocsi, nagyon sokat kellett várni – szabadkozott Réka.
– Toma, szóval itt vagy – sipította egy női hang hirtelen mellettük. Visszatért Toma szőke barátnője vagy ex-barátnője.
– Hol lennék, Viki, te hagytál itt!
– Na, sziasztok fiatalok – vetett oda egy félmosolyt Toma, majd a Vikinek nevezett nővel már el is ment. Réka fancsalin nézett utána. Arra gondolt, van-e olyan név egyáltalán, hogy Toma és ha nincs minek a becézése.
– Menjünk vissza táncolni – javasolta Erik, bár alig tudott már ébren maradni. A lány nem válaszolt, a ruháját dörzsölgette egy zsebkendővel.
– Leöntötted magad?
– Ráfröccsent a folyékony szappan. Ilyen hülyeséget.
– Á, értem. Akkor tánc?
– Fáradt vagyok. Hazakísérsz?
Elindultak hát az éjszakába. Fáradtan, szédülten, egymásba kapaszkodva, de mégis külön. Félúton Réka megállt egy bokornál hányni. Erik fogta közben a lány haját. Még ez is boldogsággal töltötte el.
Mentek tovább.
A ház előtt a lány a fiúra nézett. Kancsalított a részegségtől és a fáradtságtól.
– Köszi az estét! Majd kereslek – lehelte Réka, és mielőtt belépett a kapun egy lanyha puszit nyomott Erik szája mellé.