Három tiszta kép
1. Lehetséges határok
Berúgva nem lehet írni szerelemről, csak kívánni lehet,
ahogy szavak tűpontos helyeit csókok szüneteiben,
vagy a román határőr rutinellenőrzése mögött sejlő értelmet.
Ez éjjeli őr vágyakozó azonosulását, mikor nevemet sértő helytelenséggel kimondja. Én nem vagyok határtalan, mint az a „szerelem,
mely kitalálja saját magát”. Az vagyok, akire feltételezem,
hogy ez a román őr gondol éjfélkor a magyar határon.
2. Szerelem
Azt mondta az eladó, ne hímet vegyek. (A kanárira.) Mutatott.
Az csak magában fütyül, mégse nézik emiatt bolondnak.
Nem kerülhetem meg, mondtam, a lét geometriáját. Nem értett.
Kérte, hogy fogalmazzak egyértelműen: ez a tavasz rügyefogyott,
szerelmemnek ügye fogyott. Könnyen kötöttünk üzletet.
Érdekes, hogy milyen erős az eladókban lévő ritmusérzék,
ez a szolgáltatói abszolút hallás a vevők igényeire.
A próféta mutatkozhatott be így az apostoloknak, gondolom,
és megfogtam a kalitka fülét, mely új hatalmam otthona lesz.
3. Csend van
Mikor utoljára látogattam meg, egy koporsóban engedték
Pesterzsébeten a földbe. Május elseje volt, és nem gondoltam,
hogy egy temetés is lehet ünnep. Meg akartam kérdezni
a gyászolókat, hogy miért nem örül senki. Nem kérdeztem meg.
Fiatal férfi vagy, mire mindenki ünnepel, öreg bácsika
vagy akármi lehetsz, feltörő talajvíz jövő ilyenkor,
és elmoshatod egész Erzsébetet.
Húsvét
Nálunk mindenkinek saját faluja van. Ha megházasodsz,
ezt az egyet nem veszik el tőled. De te férfi vagy, mondja,
neked minden nap ünnep, amibe anyagot gyúrsz.
Az én falum kicsi, kemény, mint a térdkalács. Hereméretű
tyúkszart áztat utcáin a tavaszi eső. Klór, só, se vegyszer
nem fog rajta. Házait átszövik a visszerek.
Van benne valami levegőtlen, ösztönös, balkáni többlet.
Bevérző szemmel figyelnek fái. Karjukat tarkómba csapják.
Most a legszomorúbbak. Sejtik a várost, ahol kitelelt,
szőrös állatkák rajzanak fel a metróüregekből, állandó a zaj,
de ők félig vakok és félig süketek, mondja, majd elbizonytalanodik.
A csöndes esték helyszíneket választanak maguknak,
mintha ilyenkor ünnep lenne vagy temetés. Ügyetlenül
szökik ki száján, hogy vannak esték, amik elveszíthetők.
Más estéknek viszont végtisztesség járna.
A rosszabbaknak hideg verem vagy tömegsír.
És van, amit „nehéz függönyök védenek a Holdtól”.
* Az Elcsendesülés-pályázat különdíjas versei.
