Mikor Halliday, az OASIS virtuális valóság megteremtője meghal, elrejt egy húsvéti tojást a játékban. Aki megtalálja a tojást, az rendelkezhet az OASIS felett. Wade egy nyomortelepen lakik, többnyire viszont az OASIS-ban él. Egy marék lelkes avatárral összefog, hogy megvédje Halliday világát a pénzéhes befektetőktől.
Steven Spielberg a zsánerfilm földi helytartója. A filmes világ kreatív oligarchája, aki 95 százalékban mások könyveiből, több mint ötven filmet rendezett, emellett közel háromszor ennyihez adta még a nevét. Nem csak uralkodó tehát, mecénás is egyben, s ha sokszínű pályájára tekintünk, azt látjuk, a mozgókép igazi szerelmese, akit minden érdekel: mindegy, hogy fekete-fehér, színes, kaland, dráma, fantasy, thriller vagy kosztümös – csak mozogjon.
Az utóbbi években az ifjúsági-családi filmek mellett (A barátságos óriás, Tintin kalandjai) a történelmi-háborús filmek (Pentagon titkai, Kémek hídja, Lincoln, Hadak útján) felé fordult, a filmművészet azon szegmensén belül alkotott, amelyben eddigi szakmai sikereit könyvelhette el. A filmirodalom mégsem az Oscar-díjas Schindler listája vagy a Ryan közlegény megmentése című filmjei miatt fog emlékezni rá: Spielberg a sci-fi filmes pápája – s habár más nagy rendezők is dolgoztak a műfaj intermediális felemelésén, Tarkovszkijnak és Kubricknak csak kalandos vargabetű volt (ahogyan Spielbergnek A cápa a thriller műfajában), ami a fent tárgyalt alkotónak a partjelző.
Spielberg mégsem készített sci-fit bő tizenkét éve: a Világok harca kritikai és kassza-bukása után nem adott esélyt magának a hibára. Felváltva készítette a már említett családi-történelmi filmeket, mígnem 2011-ben összeálltak a csillagok: Ernest Cline megjelentette első, Ready Player One című regényét, és az IMAX mozifilmek forgalmazása is beindult a világon.
Az IMAX: a filmművészet 3D nyomtatója – egyre többen használják, de (még) senki sem tudja mire is jó. Annál is inkább, mert az IMAX animátor típusú háromdimenziós gondolkodást kíván (elég megnézni az animált IMAX intrót egy háromdimenziósnak szánt kalandfilm előtt, ég és föld a térélmény).
Spielberg új filmjének legnagyobb erőssége ez a tér-gondolkodás. OASIS-ának világa sajátunk ezerszeresére pörgetett szürreál univerzum, s mint ilyen, új távlatot nyit a popkultúra vizuális ábrázolásában. Látványcirkuszának csúcsatmoszférája a tojás-kereső autóverseny: lehetetlen kameravezetéssel bemutatott kavalkád, melyben a Vissza a jövőbe Marty McFly autója monster truckokkal, elrajzolt matchbox és supermoto járművekkel együtt versenyez egy lehetetlen, King Kongokkal és T-rexekkel tűzdelt pályán, nyolcvanas években komponált popzenei alapokra. A filmre alapvetően jellemzőek a jól vágott, feszesre komponált képsorok, amiket ha nem is neveznénk soha-nem-látott szekvenciáknak, a műfajt bizonyosan tökélyre járatják, remek iparosmunkák.
A kritikusokat (= filmrajongókat) a rendező a szövevényes utalásrendszerrel igyekszik megfogni: valóban, jártasságunkat, műveltségünket simogathatják az ismerős kellékek, egy utalás a Nyolcadik utas a halálra, egy a Szombat esti lázra, egy ponton még a Gyalog Galopp Szent Kézigránátja is felbukkan (az IMDB-n szerkesztői összesen 162 munkára találtak utalást a filmben) – a nosztalgia-katarzis azonban azon a ponton jön el, amikor főhőseink Kubrick Ragyogásának díszletei között kalandoznak, melyekkel IMAX térélményben találkozni, bármi történjék is a vásznon, szívmelengető.
A nosztalgia, az akció és a sci-fi elemek mellett az alkotók nem csak a karakterek politikailag korrekt erőfelosztására figyeltek – a három hős közül kettő lány, az öt közül kettő ázsiai egy pedig afro-amerikai –, de a szereposztás is impozáns. Az OASIS-alapító Halliday szerepében Mark Rylance Spielberg Kémek hídja című filmjében nyújtott alakításáért kapott Oscart, a főhős Wade-et alakító Tye Sheridan a Joe című filmben brillírozott, amiért Velencében díjazták, a főhősnőt pedig Olivia Cooke kelti életre, akinek a nevét az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni főszerepe óta figyelhetjük.
Valami mégis hiányzik. A történet persze kiszámítható, óraműpontos, azt is mondhatnánk, hogy sekélyes, mégsem kevesebb, mint ami a felvetésbe – regénybe – belefért. Nem látunk nagy alakításokat, se mesteri párbeszédeket, de talán nem is ezeket hiányoljuk.
Spielberg, a sci-fi pápa Spielberg esetében az egzisztenciális kérdéseket feszegető szellemi tartalom manifesztálódását nem helyezhetjük elvárásaink gyújtópontjába: a tudományos fantasztikum teremtette (már említett/hiányolt) soha-nem-látott világok bemutatását viszont igen.
A Harmadik típusú találkozások, az E.T., a Jurrasic Park korszakalkotó művek, habár könyv-alapjaik talán egyszer-olvasandó ponyva-történetek. (Érdekes módon a Jurassic Park írójának, Michael Crichtonnak saját rendezésében készült Westworld jóval kevésbé sikeres filmjéből – melyet „a” Terminátor-előzménynek tart a zsánerfilmirodalom – az HBO, eddig húszórás sci-fi-dráma remake-et rendelt, ami mit sem bizonyít jobban, mint hogy az említett író Spielberg által választott Jurrasic-könyve nem az alkotó legmélyebb koncepciója. A dínó-világot, mélységétől függetlenül a sci-fi vizuál királya mégis halhatatlanná tette, míg a Westworld „sikere” Spielberg nélkül több mint negyven évet váratott magára.)
A Ready Player One hiányossága tehát nem a forgatókönyv mélységében és nem a szereposztásban keresendő. Bátran mondhatjuk, hogy utalásrendszere napjaink legintellektuálisabb sci-fi filmjévé emel(het)i, az IMAX lehetőségeit a lehető legjobban használja ki, friss aktuális, fiatalos – mégis kevés.
A film (ál)valósága már itt kopogtat az ajtónkon: a VR-szemüvegek lassan mindenkinek elérhetőek, a virtuális tér, tárhely adta lehetőségek exponenciálisan növekednek – nyakunkon az OASIS. Ez a kérdéskör (=sztori) azonban önmagában, önmagát nem képes filmtörténetté emelni. A vizuális ábrázolás lehetőségeinek kihasználása sem elegendő, hiszen a fent említett korszakalkotó filmek mind-mind túlszárnyalták a kor addig ismert technológiai határait – lezárva egy fejezetet, megnyitva egy újat. A Ready Player One sajnos nem ilyen film. Mégis bizalomra adhat okot, hogy a családi-történelmi biztonsági-játék után a Mester talán most visszatalált a versenypályára. Helyezzük tehát magunkat türelmes várakozó alapállásba. Hátha a következő…
(Ready Player One; rendezte: Steven Spielberg; írta:Zak Penn és Ernest Cline; főszereplők: Tye Sheridan, Olivia Cooke, Ben Mendelsohn, Lena Waithe, T.J. Miller, Simon Pegg, Mark Rylance, Philip Zhao, Win Morisaki; fényképezte: Janusz Kaminski; vágó: Sarah Broshar; látványtervező: Adam Stockhausen; jelmeztervező: Kasia Walicka-Maimone; zeneszerző: Alan Silvestri)
Szabó Márton István
Discussion about this post