„Megetetem a galambokat”, mondta,
„amíg még föl tudok kelni az ágyból magamtól.”
Egy szelet kenyérrel az ablakhoz lépett.
.
A mondat titkos jelentésén
senki nem gondolkodott el.
Ebben a formában talán el sem hangzott.
.
Az ezt követő események sorában
az ablakpárkány a biztos támpont,
meg a dermesztő februári szél,
.
ami bármely zuhanó test mellett
másfél másodpercig süvít
a kórház ötödik emeleti ablakától az aszfaltig.
.
