Süli István: Odüsszeusz-változatok (Strukturált rövidszövegek)

Sziszüphosz fölébred

.

hosszú idő óta először nem álmodtam a kővel

madár voltam álmomban

furcsa madár

fél arcom emberi

fél arcom madár

fél arcom lenyúzva

és az izmok rajzolatán

a hártya alatt megláttam az embert

és tudtam, madár vagyok

embermadár

.

néztem, ahogy csőröm testem tépdesi

és a véres cafatok lehullanak a földre

téptem, téptem

(tán enni akartam?)

aztán végül lefoszlott minden

előbújtak a csontok

téptem, téptem

míg eltűntem lassan

semmi sem maradt már

csak az álmot láttam

hogy madár vagyok

halott madár

.

(Sziszüphosz némely vélekedés szerint Odüsszeusz biológiai apja, mivel elcsábította szomszédjának, Autolükosznak a lányát, Antikleiát, akit később Laertész vett feleségül.)

.

.

A körmozgás leírása

.

Megszületett.

.

Sokáig szabadon járt-kelt az emberek között,

akik, ha alaposan megnézte őket, mindig másokra emlékeztették.

Értette a víz és a szél beszédét és a nimfák dalát.

Az erdők szellemeivel nehezen boldogult.

Semmilyen istennel nem akadt dolga,

bár próbált kereskedni velük.

.

Egy forró nyári estén, nem sokkal a híradó után

elhallgattak a kabócák; az Egmont-nyitány hangjai

szűrődtek át a lombokon a hátsó udvar felől.

Éppen egy könyvet olvasott az átváltozásról;

lehetett Ovidius vagy Kafka, ám ez már

örökre homályban marad.

„Az ember fölneveli magában, kihordja,

végül világra hozza az elmúlását.”

.

És ahogy megértette a mondatot, ott, a teraszon,

könyvvel a kezében helyet cseréltek:

ami eddig belül volt, kívülre került,

ő pedig könyvestől annak a helyére, belülre,

hirtelen és váratlanul, mint ahogy egy kabát kifordul.

Az inge hasítékán cserebogár repült elő

és zúgott a légen át, ami merőben szokatlan jelenség

abban az évszakban, amikor

.

megszületett.

.

.

Apám

(Télemakhosz apjára gondol)

.

Apám naponta beköszön,

mióta meghalt.

Nem időzik sokat.

Arcán a szokott derű

és visszafogott mosoly.

.

Egy reggel kicsit tovább marad.

Macskákról beszél meg egy elveszett kalapról,

és mielőtt menne, még odaveti szűkszavúan:

kevésből megvagyok most is,

ennyiben pont olyan itt, mint odaát volt.

.