Sziszüphosz fölébred
.
hosszú idő óta először nem álmodtam a kővel
madár voltam álmomban
furcsa madár
fél arcom emberi
fél arcom madár
fél arcom lenyúzva
és az izmok rajzolatán
a hártya alatt megláttam az embert
és tudtam, madár vagyok
embermadár
.
néztem, ahogy csőröm testem tépdesi
és a véres cafatok lehullanak a földre
téptem, téptem
(tán enni akartam?)
aztán végül lefoszlott minden
előbújtak a csontok
téptem, téptem
míg eltűntem lassan
semmi sem maradt már
csak az álmot láttam
hogy madár vagyok
halott madár
.
(Sziszüphosz némely vélekedés szerint Odüsszeusz biológiai apja, mivel elcsábította szomszédjának, Autolükosznak a lányát, Antikleiát, akit később Laertész vett feleségül.)
.
.
A körmozgás leírása
.
Megszületett.
.
Sokáig szabadon járt-kelt az emberek között,
akik, ha alaposan megnézte őket, mindig másokra emlékeztették.
Értette a víz és a szél beszédét és a nimfák dalát.
Az erdők szellemeivel nehezen boldogult.
Semmilyen istennel nem akadt dolga,
bár próbált kereskedni velük.
.
Egy forró nyári estén, nem sokkal a híradó után
elhallgattak a kabócák; az Egmont-nyitány hangjai
szűrődtek át a lombokon a hátsó udvar felől.
Éppen egy könyvet olvasott az átváltozásról;
lehetett Ovidius vagy Kafka, ám ez már
örökre homályban marad.
„Az ember fölneveli magában, kihordja,
végül világra hozza az elmúlását.”
.
És ahogy megértette a mondatot, ott, a teraszon,
könyvvel a kezében helyet cseréltek:
ami eddig belül volt, kívülre került,
ő pedig könyvestől annak a helyére, belülre,
hirtelen és váratlanul, mint ahogy egy kabát kifordul.
Az inge hasítékán cserebogár repült elő
és zúgott a légen át, ami merőben szokatlan jelenség
abban az évszakban, amikor
.
megszületett.
.
.
Apám
(Télemakhosz apjára gondol)
.
Apám naponta beköszön,
mióta meghalt.
Nem időzik sokat.
Arcán a szokott derű
és visszafogott mosoly.
.
Egy reggel kicsit tovább marad.
Macskákról beszél meg egy elveszett kalapról,
és mielőtt menne, még odaveti szűkszavúan:
kevésből megvagyok most is,
ennyiben pont olyan itt, mint odaát volt.
.
