2022. május 27. péntek
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Szávai Attila: Wi-Fi nincs!

2015-10-25
itt: Irodalom
Kezdőlap Irodalom

szavaikep

Fotó: Dira Zoltán

A kocsma épülete úgy bújik meg a két nagy gesztenyefa árnyéka közt, mint egy slampos, fáradt kisgyerek a vonatot váró szülei között. November van. A vasárnap, mint minden novemberi vasárnap merev és hideg, mint a közeli peron. Valahol nem messze elhasznált, rekedt kakaskukorékolás röppen fel, a hang erőtlen, hamar elfújja az őszi szél. Az épület melletti fészerbe macska gyalogol be épp, mozdulataiban közöny, a minden mindegy macskás nyeglesége, mielőtt takarásba lép, megáll, hátranéz, mint aki sejti, hogy megfigyelik. A kocsma előtt, a biciklitárolóban két kerékpár áll. Az egyiket, egy olcsó mountain bike-ot kikötötték, a mellette lévő matt fekete 28-ast nem. Megbillenve áll az öreg szerkezet, mint minden tárgy, ami már nehezen bírja a benne felgyülemlett időt. Az első sárhányó feletti öreg lámpa lekonyult, a sárhányóra néz, mint aki már minden lényegeset látott, a többi nem érdekli. A biciklitároló mellett villámhárító fut a talajba, keverék kutyát kötöttek ki az egyik rögzítő vashoz, az állat a földön fekszik, pofáját mancsain pihenteti, fél szemmel nézi a vasárnapi világot, mint aki jóval többet tud annál, aminek kinéz. A közeli templomban harangoznak. Valahonnan friss húsleves illatát hozza a szél, lehulló falevél táncol a levegőben.
A kocsmában zenegép szól és a tévé. A tévében híreket mondanak, a zenegépből ugyanolyan hangerővel mulatós zene szól, a két zaj összekuszálódik, ragadósan tölti be az ivó minden szegletét. A híradó képsorai földrengést, gyilkosságot, menekülthullámot mutatnak, a zenegép éppen ott tart a közlésben, hogy „az a szép, akinek a szeme kék, akinek a…” Évek óta nem dohányoztak a helyiségben, de a falakból és bútorokból vastagon árad a negyven év alatt felgyűlt nikotinszag, hiába a Prontó, hasztalan a Domestos. Makacsul árad a kocsmaszag, mint falusi öregasszonyokból a szelídséggel pácolt irigység.
Minden vasárnapi misén van az a néhány férfi, aki nem várja meg, hogy az öreg pap még elmondja a következő hétre vonatkozó egyházi eseményeket, temetések, misék, egyebek. Csendesen slisszannak ki a szent helyről, hogy néhány meghúzott lépés után betérjenek a kocsmába. Így tesz a nyugdíjas vasutas is, tonikot kér, már húsz éve nem iszik alkoholt, ez az egész kocsmába szökésdi egy régóta elfojtott alkoholizmus maradéka. A csapos nem kérdez semmit, mosogatószer illatú kezét a kötényébe törli, a hűtőhöz lép – közben fél szemmel a tévére sandít, ahol épp időjárás-jelentés van – kivesz egy kisüveges üdítőitalt. Kinyitja, a pultra teszi, a kupakot a kukába dobja, oda se néz, negyven év tapasztalata van a kupakok kukába dobására. Halk, tompa csörrenés fűszerezi a kocsmazajt. A szájában ficergő fogpiszkáló egyik szájsarkából, átvándorol a másikba.
Az egyik sarokasztalnál köpcös, alkoholista férfi ül, ez az ő törzshelye. Megvetéssel követi a pulthoz közeledő vasutas lépteit. Húsz éve jár ide az alkoholista, öreg bútordarab, ahogy büszkén mesélni szokta az idegen kiránduló gyerekeknek. Az első két kisfröccsig élénk, tenyérrel törli le az asztallapról a kilöttyent italt, aztán gyorsan hanyatlásnak indul, hamar kásásodik a tekintet. Onnantól már nem a tévét nézi, sem az embereket, akik telerakták a zenegépet mulatóssal. Onnantól csak az ablakon néz kifelé, fröccstócsában könyökölve, mintha várna valamit, vagy valakit. Mintha az ablakon túlról várná a megváltást. Az ablakból a szántóföldre látni, a faluhatárra. Traktor mászik a földön, álmos lassúsággal. Az alkoholista valamikor traktoros volt a téesznél. Tekintete szorossá válik, ahogy a távolodó gépet nézi, a traktor alacsony porfelhőt húz maga után. Beleiszik a savanyú kisfröccsbe, kézfejjel törli le száját. Feje fölé a falra egy laminált lap került, szöggel verték a falba, rajta szöveg: Wi-Fi nincs, beszélgessetek!!! Tőle kétlépésnyire a sarokban cserépkályha áll, mellette fásláda, falnak támasztott kutacs. A vaseszköz nyele apró mélyedést koptatott ki a falból az évtizedek alatt, gyerekujjnyi hiányt a vakolatban. Világít ez a seb, mert akárhányszor festettek, hordtak fel újabb és újabb színes rétegeket a falra, csak átszaladtak rajta a hengerrel, nem jutott belülre festék. Nem igazán törődtek vele, a lényegével, a belvilága fehéres sárgás maradt. Olykor, bizonyos napszakokban egészen felfénylik, mint egy gyerekkorban szerzett lelki sérülés, amit kihord, felnevel magában az ember. Kutyaugatás hallatszik odakintről, lánccsörgés.
Apuka érkezik a kislányával. A sarokban ülő alkoholista irigykedéssel vegyes undorral nézi a frissen érkezőket, mint mindenkit, akinek nála valamivel jobban megy a sora. A kislány leül a pulthoz legközelebbi asztalhoz, a művirágot kezdi vizsgálni. Apja is leül, üdítőt rak a gyerek elé, ő maga egy pohár sört iszik, aprót biccentve köszön a böffentve távozó vasutasnak. A kislány nem érti, miért kell művirágokat tenni a vázákba. Ne piszkáld, beteg leszel, szól rá az apja. Valamiért arra gondol a gyerek, milyen rossz lenne, ha a nagymama baromfiudvarában élő, mozgó állatok helyett csak rideg, merev műanyag csirkeszobrok lennének. A kocsmáros telefonja csöngeni kezd. A zenegép ebben a pillanatban áll le, véget ért a mulatós sláger. A csapos lehalkítja a tévét, majd hátramegy a sörös hűtőkhöz, mert csak ott van normális térerő. A kislány a némán tátogó bemondónőt figyeli, próbálja elképzelni, hogy a csinos nő épp egy mesét ad elő és nem a menekültválságról beszél. És a körkapcsolás során mutatott újabb bemondók is csak azért vannak, hogy más szője tovább a mese szövetét, három-négy mesélő, ne csak egy. A csapos leteszi a telefont, valamit nyomkod még a készüléken. A tévében adáshiba miatt megakad a mese a képernyőn, hirtelen süket csend lesz a kocsmában. Egy pillanatra megijed a kislány, megmerevedik. Nem mer körülnézni, azt gondolja megállt az idő, a hírmondásban megakadt bemondónőt nézi, a szépre sminkelt, most merev arcot. Mint akit kihúztak a konnektorból. Megrémül attól, hogy talán végérvényesen megállt a világ. Az alkoholista hátradől székén, nagyot reccsen mögötte a lambéria. Ez zökkenti vissza a kislányt. Megnyugszik. Tucatnyi ember érkezik a templomból, hangosan beszélnek, kopognak a fényesre bokszolt ünneplő cipők a járólapon. A csapos visszatér a pultba. Ismeretlenek is érkeznek, talán turisták. Nagy hátizsákjaikkal forognak a kocsma közepén, mintha keresnének valamit. A tizenöt éve kiragasztott meztelen nős naptárra és a megsárgult italreklámos poszterekre a falakon úgy néznek, mint egy expedíció tagjai, akik fontos részletre jutottak a kutatás során. Félő, hogy hamarosan fényképezni kezdenek a fal előtt, ezért a csapos erélyesen kiszól a pultból, hogy miben segíthetek. Apuka éppen végez a sörével, mikor a kislány a falra mutat, ahol őztrófeák és egy kikészített vaddisznóbőr látható. Nem érti a gyerek, hogy miért kell halott állatokat kitenni így közszemlére. Ahogy a keresztet sem érti, hogy miért kell egy megkínzott embert kitenni a falakra faluszerte. Akkor inkább már az olyan halott tárgyak, mint a művirágok, gondolja. A turisták telefonjaikat nyomkodják, a Wi-Fis papírt fotózzák, igyekeznek minél előbb megosztani a közösségi oldalon. A csapos ezt látva úgy dönt, odaáll, mosolyog. Nem sokkal később kiürül a kocsma, csak az alkoholista marad és a kocsmáros. Csak a csend. A tévé némasága úgy marad, fel sem tűnik. A pultban álló férfi pakolászni kezd, poharakat rakosgat háttal a vendégnek, a pult felé fordulva.
Az italpolc mögötti tükörben megduplázódik a tévében villogó színes parfümreklám és a helyiséget negyven éve átható alkohol áporodott, keserű szaga. Megduplázódik a csend, a magány, a novemberi vasárnap. Kettő van a falra kitett meztelen nőből, ahogy kétszeres a halott őz koponyája fölé kiakasztott feszület fájdalma is.

 

MegosztásTweetMegosztás
Next Post
Füstjelek

Füstjelek

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (55)
  • Irodalom (704)
    • Irodalom & Co. (36)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (101)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (33)
  • Lapszámok (54)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (81)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Tarcsay Zoltán: Inzáj-nemzáj (regényrészlet)

Tarcsay Zoltán: Inzáj-nemzáj (regényrészlet)

2022-05-25
A töredék teljessége (Kohán Ferenc képeihez) – Jász Attila versei

A töredék teljessége (Kohán Ferenc képeihez) – Jász Attila versei

2022-05-21
Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

2022-05-20
Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

2022-05-18
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése