2022. május 20. péntek
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Tarantino és a nosztalgiavonat

2019-09-14
itt: Film
Kezdőlap Film

Quentin Tarantino utolsó, Aljas nyolcas című filmjével megtörte addigi életművét: rendhagyó módon egyszerre készített remake-et első Kuytaszorítóban című filmjéről, és rendezett a Django elszabadul után másodízben western hommage-t. Ha rátekintünk a filmográfiára rögtön szembetűnik, hogy Tarantino addig a filmig egy-egy jól körülhatárolható zsánerre reflektálva csupán egyetlen művet alkotott, egy rabló-pandúr-, egy kungfu- és egy háborús filmet. A Django habár leginkább fekete-bosszúfilmként értelmezhető, mégis a western stílusjegyeivel bűvészkedik, ebből a stílusgyakorlatból pedig látszólag – a többivel ellentétben – nem volt a mesternek elég egy, huszonegyre húzta az Aljas nyolcast. És úgy érezte van ebben még egy kör.

A Volt egyszer egy Hollywood afféle bujtatott-western. Western hősökkel, western díszletekben játszódik. A csavar, hogy ezúttal a filmgyártás aranykorát dolgozza fel a mű: a 60-as évek végét. A rendező legkedvesebb témáját járja körül, a zsánerfilmkészítést magát. A néző felkészül ugyan, hogy az elkövetkező bő két és fél órában toposzba oltott toposzrakásokat, szimbólumba oltott szimbólumhegyeket kell majd feldolgoznia, az élmény mégis meglepő.

Az első pillanattól kezdve színészmárkák villognak a színen, magasra helyezve az ingerlécet. Al Pacino hollywoodi producerként ezt a lécet az első jelenetsorban le is veri, láthatóan nem a legélesebb választás a minden lében kanál, dörzsölt, simulékony üzletember szerepére – de hát ő Al Pacino. A főszereplő páros azonban remekül működik együtt a vásznon, dinamikájuk egyenes, világos: DiCaprio az ideg- és akaratgyenge bukófélben lévő filmsztár, Pitt, a nála mindenben erősebb mellőzött kaszkadőr, az ő kősziklája. Margot Robbie azonban Sharon Tate karakterében semmilyen lehetőséget nem kap a megmutatkozásra, biodíszlet, mosolygép – habár az Én, Tonya sikere után a néző arra számít, hogy a rendező nem véletlenül oszt szerepet egy ilyen kvalitású színészre, a nézőnek csalatkoznia kell. Hiába a remek vezérpáros, a castingra alapvetően ez a túlszimbolizálás jellemző, az apróbb szerepek szintjén is a huszonéves generáció legkeresettebb, legsikeresebb színészeit (mint Lena Dunham, Dakota Fanning, Sydney Sweeney, Maya Thurman-Hawke) látjuk nem-megvillanni az egysoros szerepekben.

Habár alapvetően nem idegen jelenség ez a Tarantino-életműben, ezúttal még inkább feltűnő, hogy nem csak a casting öncélú, de az egész látvány- és hangulatvilág is. A hosszú autózások, séták alkalmaival a rendező végigmutogatja díszleteit, miközben játszatja a közhelyekbe forduló Mrs. Robinson–California dreamin-tengelyen elhelyezkedő aláfestő popzenelistát. A könyvet, a dramaturgiáról nem is beszélve, pedig ezúttal jól láthatóan elhanyagolja. A történet másik fő száláról, a Polanski-család életéről, karaktereiről, cselekedeteiről alig árul el valamit – mintha mítoszról beszélne, el-elejt egy-egy megjegyzést egy bulijelenetben, megvillant valamit a filmszínházban, de semmi esetre sem mutatja be szereplőit az „alulművelt” nézőnek, aki feltehetően nem az álompár Wikipédia oldalainak elolvasása után ül be a moziba. Tarantino csupán illusztrálja a Polanski-házaspár „jól ismert” életét, szimbólumokként, mitikus lényekként helyezi őket a westernszínész átlagos hollywoodi élete mellé – a probléma azonban az, hogy mivel toposza nem igazán toposz, cselekményét mindez a legkevésbé sem segíti.

Habár pontokon felcsillan a rendező extravaganciájának halvány emléke, a jelenetek túlnyomó része mégis következetlen érdektelenségbe fullad. Legjobb példa erre a kaszkadőr és a hippilány történetszála, amely azon kívül, hogy exponálja a film utolsó jelenetsorához a hippiket, nem sokat épít a filmen: a kezdeti vibrálás a karakterek között rendszerint elkenceficéződik, a csattanók, katarzisok elmaradnak. A filmet bizonyos nézőpontból kisfilmek sorozatának is értelmezhetjük. Ez a struktúra nem idegen Tarantinotól, hiszen majdnem minden filmje tartalmaz epizódszerű, a fősodorhoz lazán kapcsolódó jeleneteket. A Ponyvaregény, a Kill Bill, a Becstelen brigantik szintén felvillantanak „húzható” epizódokat melyek nem, vagy csak alig tesznek hozzá a cselekményhez, ezek azonban általában egy-egy karaktert leíró jelenetsorok, melyek önmagukban is értelmezhetőek. Különbség, hogy a Volt egyszer egy Hollywood több epizódja – így a már említett filmszínház és hippi jelenetek – is olyan ingerszegény, sekélyes történések, amelyek eddig talán nem voltak jellemzőek a filmográfiára.

Mindemellett a jelenet, amely bemutatja, hogy a kaszkadőr azért nem kap munkát, mert a legutóbbi alkalommal fogadásból összeverekedett a film sztárjával, Bruce Lee-vel; illetve, habár talán redundáns és terjengős, de a színész önérzeti harcát bemutató forgatás epizód olyan részletei a filmnek, amelyek arról árulkodnak, hogy a mester még mindig elemében van.

A hosszú hangulatmontázsok és a legócskább blockbusterekre jellemző, indokolatlan sztárvillogtatás ugyan üres pózokról árulkodnak, azonban, ha a néző hajlandó felülni a nosztalgiavonatra, hajlandó wikipédiázni, és van türelme kivárni a végét, akkor mégis maradandó élménnyel távozik.

A filmzárlat tagadhatatlanul frappáns, az agresszió elleni agresszió metamanifesztációja akciódús, az életműbe kapcsolódó akció-szekvencia. Habár a nosztalgiázó utazásképek miatt talán egy órával hosszabb a film, mint amilyen ideális esetben lehetne, az olyan abszurd filmnyelven beszélő mikrojelenetek, mint a lángszórógyakorlást és a „feleséggyilkosságot” bemutató képsorok, illetve a fent említett jól sikerült epizódok végső soron mégis emlékezetessé teszik Quentin Tarantino kilencedik nagyjátékfilmjét.

(Volt egyszer egy Hollywood; írta és rendezte: Quentin Tarantino; főszereplők: Leonardo DiCaprio, Brad Pitt, Margot Robbie, Emile Hirsch, Margaret Qualley, Timothy Olyphant, Julia Butters, Austin Butler; fényképezte: Robert Richardson; vágó: Fred Raskin; látványtervező: Barbara Ling; jelmeztervező: Arianne Phillips; zenei szerkesztő: Mary Ramos)

Szabó Márton István

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

a kék hiányzó árnyalata

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (55)
  • Irodalom (703)
    • Irodalom & Co. (36)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (100)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (33)
  • Lapszámok (54)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (81)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

2022-05-20
Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

2022-05-18
LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

2022-05-15
Förköli Gábor: Létturista (kabai lóránt Moaré [versek és fotók, 2018–2020] című kötetéről)

Förköli Gábor: Létturista (kabai lóránt Moaré [versek és fotók, 2018–2020] című kötetéről)

2022-05-15
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése