Mandy L Smoker *
Egyensúly
Eric Levi Big Leggins emlékezete
1
Gyerek, gyerek, gyerek után, senki nem hisz
többé a szirénák hangzavarának.
Bár vissza-visszatörhetnénk e csontokat és
új ceremóniát alakítanánk ki veszteségeinkből.
Javítsuk meg fogainkat az út egy másik sötét darabjával,
érdes ujjizületeinket a hónap egy másik kezdetével.
2
De a gyerekek még mindig leugrálnak a vonatról.
A városban mindenki idegesen álmodik,
tűz és vas nyalogatja a kézzel készült takarók
sarkait. Elfelejtették az antilop és a
patakmeder beszédét, helyén csupán egy
egyféleképpen elmondható kifejezést találtak
nem vagyunk felelősek.
Ma, valaki érzéketlen ajánlatra ébredt,
hajnalhasadtakor egy madár csőrét és
fekete szárnyát hagyták ajtaja előtt.
És mi hír a többi fenyegetésről,
azokról a családokról, melyek elveszítették
szívüket, mert oly nehéz volt, nem bírták cipelni?
Félre kellene tenni ezeket az ómeneket, a pince
ajtaja jól záródik,
a varjúk károgása odalent bomlásnak indul.
3
Legközelebb táncolni fognak a székek és
elképzelt autós üldözés.
Ehhez remek egyensúlyérzékre van szükség
és a csillagok énekére.
A legapróbb botlástól
is elszabadul az ég,
a test olyan, mint hirtelen
változás a folyó áramlatában.
4
A híd sokat elbír, a test nem, kifogásaink
minket sem mentenek meg.
Szögesdrót-fabrikációk között éljük életünk.
Az éjszaka közepén összegyűlünk,
azon rokonok és barátok nevét kiáltjuk, akik
nem tudnak átlépni a másik oldalra, mert állandóan
visszaimádkozzuk őket.
Oly sokat kérünk tőlük: lassítsd le a kocsit, ne ugorj,
ne engedd el, gyere vissza hozzánk.
De miben vagyunk bűnösök? – a véres emlékezetnek,
amit soha nem bocsátunk meg magunknak.
5
A kivájt szerencsétlenség elektromossá válik,
ezernyi vihar mintát lazít meg
a szellemlakás, szellemgyermekek és
a szellemszeretet agyvelejében.
*Assiniboine-Sioux költőnő (sz. 1975).
Jim Barnes*
Húr
Téglafallal szembenézni
minden nap nyolc és négy között
jobb, mint az ég.
*
Más dolgokkal szembenézni
minden nap nyolc és négy között:
zűrzavar a köbön:
*
kidobott papír,
tegnapi szavak, kiloccsant tinta, ebéd:
szilánkok a máglyán:
*
a legtöbbször ez történik,
mindennek el kell pusztulnia
mielőtt eljön a te országod.
* Choctaw költő, esszé író, szerkesztő, tíz verseskötet szerzője. Közel száz antológiában publikált. Többek között NEA- és American Book Award-nyertes.
Jim Northrup*
Vadrizs
Vágott dohány kavarog a tavon,
ezzel köszönjük meg létét a tónak.
Hűs víz fogadja társaságunk,
a rizsfejek támogatóan bólogatnak.
Ismét rizst aratunk, megwetch[1] Manitue.
Cédrusok simogatják meg fejünk,
az érett rizs ajánlkozik, hogy ezen a télen
sok étkezéskor lesz majd társaságunk.
Szakállas rizsszemek a kenu fenekén.
Látni, ahogy a szél átgázol a tavon,
egy sas, egy pár vízicsibe,
mindenhol mosolyog a nap.
Összejönnek a rokonok, beszélgetünk,
más tavakról, más évszakokról,
nevetgélünk és közben ujjainkkal
lemeztelenítjük a rizsszemeket,
pletykálunk, emlékezünk.
Jó érzés az előző, ennél a tónál
annak idején rizst arató
nemzedékhez tartozni.
Jó érzés kievezni a tóra és
jó érzés partra szállni egy
kenunyi rizsrakománnyal
és évszázadnyi emlékezéssel.
*Anishinaabe költő, író, mesélő, újságíró, dokumentumfilm rendező. Születésétől a minnesotai Fond du Lac rezervátumban él a hagyományos indián életmódnak megfelelően (sz. 1943).
Discussion about this post