Képi lélegeztetés (40)
az esti fáklyás séta után hajnalban arra ébred az álmában eleven halottnak azt mondja prehistorikus eső jön jános el is ismétli vagy háromszor magában bár az ilyen ismétlések nem szoktak segíteni abban hogy az utolsó ébredéskor is még emlékezzen a mondatra közben meg továbbra is szól a fiúszoprán nem nem a drezdai ez egy orosz ortodox templomból szól és folytonos beléphet kórus beléphet egy hvorosztovszkij-basszus csak szól szól és annyira átható mire véget ér a mű már mindenütt hallja a nemlétben jelenlét csak akkor ének ha a holtakkal is szót érthet egyetlen mondatot forgat benne az előző napi sétáról ahol fáklya a közvilágítás ezek ott laknak ahova más kirándulni megy oda kirándulni ahova más holtában lakni megy talán a helyes emlékezet csak fáklyával világítható be jános nem aludt tehát andrással és péterrel először még fáklya nélkül is látszanak aztán már azzal sem minden kép középső tábla ragyog ragyog örökkévalósága a hiába takarásban is homlokától kap fényt a külső sötétség már csak oda vet magot nem érdeklik a hozamok homloka is csak azért legyen előkép mikor előlép szűnik minden kép ragyog ragyog hiábavalósága az örökké prehistorikus/ eső jön jános fiú/ szoprán csak szól szól
(Hosszúlépés. Járunk? Svábhegy. Térey János művei alapján. Vecsey H Miklós előadásában)
