Képi lélegeztetés (38)
a könyökhajlatban a branül helye felbizsereg pedig a szúrást anno alig érezte
ahonnan a felejtés az emlékezet megérzi ujjongva egy ideje hogy ez is ez is
benne lesz mint analóg igyekezet a kék az egyetlen mi úgy szín hogy nem színes
mintha csak álom mintha csak alom poklokba a posztolt pixelekkel a végső filmben ez is ez is benne lesz görög mától cetig a végtelen próbálná pásztázni a peremet de a perem sem periféria bevonta a centrum központosította mit tegyen ha nem akarja a világ szeme legyen rajta csak ama tekintet súlya mi nem von rivaldafénybe galambot sem röptet nem mondja ez az én szerettem csak hogy jól vagyon jól maradj így ezután is ahogy voltál a kevesen hű szolgám erős a szél ha becsukja szemét levegő szorul a jobb bordaív alá nincs kilégzés mi kivenné tán csak majd a végképp összeeső tüdőé nincs hangárnyéka épp csend lett a mennyben mintegy fél órára hónapok múlva jut egyszer oda imában hogy kimondja már tudom a dárda helyét úgy néz a kibukott szóra mint tisztás imádata a fákra bűneit már mióta már csak nekik gyónja nem feloldozásra eloldozásra vágyva hogy ne csak a mintha legyen mi levegőhöz juttat törzsét a fatörzshöz nyomva érzi ahogy megbocsátja arca nem lehet tisztább egy agyon csókolt ortodox ikonnál a világ járványzajlásán csak odalép mint ki üresen látja a fülkét ha magától nem épül meg köré nincs másért csak a takarásért mennyben mint egy fél analóg kilégzés mikor szakíthatta el embert fától a szétültetés
Hegedűs Gyöngyi
