Nem baj, ha autodidakta vagy, ha tizenöt évesen megnyersz egy amatőr versenyt, az erőt adhat, és nem baj, ha első zenekarodban Jon, Terje és Arild játszanak veled, hogy aztán később Bobo, Keith és az amerikai jazzgitárosok következzenek.
Nem baj, ha anyukád norvég, apukád lengyel, a neved ezért megtévesztően európai mérce lesz, és egyáltalán nem baj, ha Coltrane a példaképed, főleg, ha ki se hallani a rajongást játékodból.
Nem baj, ha inkább gyalogolsz a szeles esőben, amikor villamossal is mehetnél, és nem baj, ha George Russel, a norvég népzene és a klasszikus indiai zene egyszerre hat rád.
Nem baj, ha komolyan veszed magad, az érzés, a fíling valóban fontosabb, mint a technika, és az se baj, ha közvetlen kapcsolat teremtődik a hallgatókkal, és nem baj, ha le akarsz csupaszítani minden hangzást.
Nem baj, ha nem próbálsz, csak együtt élsz zenésztársaiddal és családjaikkal, közel kerülni a másik gondolataihoz mindig fontosabb, megismerni gondolatait és érzéseit, megtudni, hogy mire számíthatsz tőlük és mire nem, vagyis együtt lenni.
Nem baj, ha mersz dallamot játszani szólóhangszeren, de türelmesnek kell lenni, keresni, kutatni, míg a hang rád nem talál, hiszen úgysem fordítva van, ami persze egyáltalán nem baj.
Levegős dallamvezetés, hullámzás, a nyugodt lélegzés ritmusa, engedd hát sodortatni magadat, nem baj, ha mersz olyan zenét játszani, amit szívesen hallgatnál is.
A látszat, a látszat, a látszat nem érdekes, csak az alázat, alázat, alázat, hogy mindig új, izgalmas területeket fedezhess fel, mindig új és friss emberekkel, vagy a régi megbízhatókkal, az is fontos mikor hogyan.
A csend ritmusa, a megtorpanásé, a továbblépésé, és nem baj, ha az elérhetetlen tökéletességre törekszel, állj bele a pillanatba és fújd meg a hangszeredet, vagy hallgass el, az is fontos, hagyd a többieket kibontakozni, az se baj, ha kicsit más az irány, egy német zongoristáé, hol elektromosan, hol akusztikusan bontakozik is, egy brazil-portugál basszerosé, aki öthúroson nyomja, megint csak, nem beszélve a világsztár indiai ütősről, aki a hatás kedvéért még vizesvödrön és vizesvödörben is játszik, és nem baj, hogy nem veri szét a koncertet.
Maradj hát nyitott a váratlanságra, és mindig legyél őszinte, hiszen a pillanat számít csak, amiben teljesen benne állsz, vagyis az élet legyen veled és a te zenéddel (mindörökké, Á)!
Fausztina nővér
