Miért is utazott, váratlanul, a tóvároskerti indián Debrecenbe? Száját frissen műtötték, rossz térdével pedig hetek óta nem kereste fel a gyógyítóját. Előző délután rendhagyó irodalomórát tartottak, utána pedig szerkesztőségi megbeszélést/sörözést. Így a télvégi lemerült állapotra még rápakolt néhány lapáttal csendesen. Ezek után másnap miért indul neki normális ember az ország másik részének esőben, hóban, fagyban? Mert nem az, hanem indián. És kultúrindiánnak lenni őrült szabadságot jelent.
Mire azonban ezen túl sokat morfondírozhatott volna, már a vonaton ült, néhány óra leforgása alatt Debrecenben találta magát. Sietnie kellett, alkonyult, kezdett hideg és sötétszürke lenni minden, barátja pedig várta a színháznál. Mégis le kellett cövekelnie a látványtól, ami az aluljáróból felbukkanva fogadta. Körtér villamossal. Mint huszonévekkel ezelőtt a jazznapokon mindig. Nem volt ideje hosszabban nosztalgiázni, begördült egy egyes számú villamos, ő pedig megkérdezte, hogy jó irányba tart-e, ha felszáll (400Ft-ért). Egy ötvenes, tájjellegű férfi felajánlotta segítségét, el is kísérte a színházig, amit jó nyitásnak értékelt a dunántúli álindián. (Miközben megnyugtatta és le is törte segítőjét, hogy ő nem színész.)
A büfében megvárta barátját, egy másik kultúrtörzs nagyfőnökét, aki becsempészte az előadására. Így részese lehetett a készülődésnek, és remek helyet választhatott, ahonnan jól hall majd mindent, mivel hallókészülékét otthon hagyta a nagy (farkas)hajszában. A színpadkép kapásból lenyűgözte CsT-t, mivel a színpad közepén egy Zsiguli parkolt. Később kiderült, egy fél Zsiguli csupán, fölötte teraszszerűvé emelt kisszínpad. Mintha egy garázsban állna. Így a Hobo nevű emberi lény számára nem jelentett egyszerű feladatot a bepréselődés az anyósülésre. A féljármű után a legszemetvonzóbb jelenség a színpadon Szűcs Nelli színésznő, és előtte a régi, klasszikus telefonközpont. A beregszászi színésznő pillanatról pillanatra képes volt átlényegülni telefonos/lehallgatós kisasszonyból Marina Vladyvá. És vissza. Követhetően és zseniálisan. Miközben Hobo a tőle telhetően legvisszafogottabban adja magát partnerként, hol Potapics nevű részeges bokszolóként, hol Viszockijként visszafojtottan énekelve a zeneileg felturbózott dalokat. Tükör a tükörben tehát Hobo törzsfőnök új darabja, kettős szerepjáték a színpadon és azon túl. Tükör a tükörben Arvo Part gyönyörű (lassú és minimalista) zenéjének címe is, ami halkan követi végig a darabot (diktálva ezzel az előadás ritmusát is egyben).
Két nem átlagos ember élete jelenítődik meg két átlagos szovjet ember életének tükörképében. Viszockij és Marina Vlady tizenhárom évig tartó szerelmének és küzdelmének (politikai rendszerrel, alkohollal, kábítószerrel, impotenciával és a tér-idővel) megjelenítése erősen dokumentum jellegű. Marina Vlady Szerelmem, Viszockij című könyve alapján adaptálta az Érzékeny Szerző. Vologya Viszockij megjelenítése szintén valósághű, hiszen saját dalai révén idéződik meg a színpadon. A dalok Hobo fordításában és végtelenül profi előadásában hangzanak el, zeneileg kiszínezve az egykori szovjet bárd sajátosan egy-hangú és -húrú, kissé karcos szerzeményeit. Fontos megjegyezni, hogy a zenei anyag külön cédén (Farkashajsza, Fonó, 2012) előadástól függetlenül is megjelent, de a dalok igazi helye a darabban van, és a cédé is másként „szól” az előadás után… És ott van a két átlagember, a szótlan és alkoholista volt bokszoló, aki az idegen nyelvű könyvtár magyar részlegébe száműzetett a „gyalázat” után. Ugyanis részegen, verekedés közben úgy a falhoz passzírozott egy komszomolistát, hogy Brezsnyev képe szaros lett. (Hobo főnök ezt a poént nem tudta kihagyni. Ahogy egyéb vaskos politikai humorokat sem. Ahogy a Rolling Stones nyugati turnéjáról való tudósítást is beleszőtte az előadásba.) És a főszereplőről sem szabad megfeledkezni, a zseniális Szűcs Nelliről, aki a szöveg háromnegyed részét mondja és játssza, fantasztikusan. Telefonos kisasszonyként árnyalja, kommentálja és bontja ki a nagy páros szerelmi küzdelmét. És természetesen közben besúg, azaz lehallgat, ha nem felejti el bekapcsolni a magnót. Olyannyira jó választás volt vele játszani ezt a kettős szerepet, hogy gyaníthatóan eredetileg is neki készült…
És ahogy 1967-ben Marina Vlady meglátja Viszockijt a Taganka színházban tartott előadáson, ahol a közönség állva tapsol neki, éppúgy állva tapsol a róluk szóló darabnak, Szűcs Nellinek és Hobónak a stúdiónyi közönség. Egyedül Csendes Toll marad ülve, rossz térde miatt. Tudja, ha hirtelen felállna, ezután a kétórányi szédület(es játék) után, kapásból és feleslegesen zuhanna be a színpadra az első sorból. Ülve marad inkább csendesen örülve a sikernek, és megvárja, amíg üres lesz a pici nézőtér, azután leballag a büfébe, hogy megvárja Hobo nagyfőnököt, és elinduljanak hazafelé a reménytelenül hosszú és reménytelenül zuhogó időben.
(Ballada a két sebzett hattyúról, Csokonai Színház, Debrecen. Zenés dráma, szerző: Földes László Hobo, rendezte: Vidnyánszky Attila)
Discussion about this post