2021. március 7. vasárnap
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Túl jónak lenni

2014-09-10
itt: Film
Kezdőlap Film

Ádám és Éva régóta házasok. Szokták mondani, a jó házasság titka a távolság: a férfi Detroitban, a nő Marokkóban él. Ádám zenész és depressziós. Már több száz éve. Egy szomorkásra sikerült skype-beszélgetés után, mikor Éva megsejti, hogy szerelme mélyponton van, az Államokba repül. A szerelmi idillt egy nem várt családtag érkezése töri meg. Amikor Éva húga beleharap a „tiltott gyümölcsbe” mindhármuknak új életet kell kezdenie. Megint.
Jim Jarmusch saját bevallása szerint 10 évet várt arra, hogy elkészíthesse a saját vámpír-történetét. Amikor először hallottam, hogy bemutatják a filmet, meg kell mondjam, kicsit csalódott voltam. Miért akar Jarmusch meglovagolni egy ilyen hullámot? Számoljuk ki, hat évvel ezelőtt került a mozikba az első Alkonyat-film, amit 2011-ig három hasonló követett, miközben a vámpír-mizéria egész iparággá fejlődte ki magát. 2014-re ez az iparág már a hanyatlásának is a vége felé jár: egy, az Alkonyat szériával párhuzamosan íródott könyvből készült film idén már csúfosan megbukott. Hát miért is akar Jarmusch még mindig vámpír-filmet készíteni? Értem én, hogy Lugossy Béla, hagyomány, filmtörténet meg misztikum, nade mégis. És akkor a mozik vetíteni kezdték ezt a kultikus erejű filmet…
A film fő mozgatórugója egyértelműen a főszereplő páros. Ha jobban belegondolunk, a fent felvázolt – viszonylag egyszerű – történet ábrázolása közben egyetlen hatalmas problémát kell megoldani: hogyan fogjuk elhinni, hogy ez a két „ember” ötszáz éve egymáshoz tartozik? Tilda Swinton és Tom Hiddleston olyan egységet alkot a vásznon, amit akár szavak nélkül is órákig figyelnénk. Jarmusch szexjelenet nélkül ábrázol, s habár Swinton pontosan húsz évvel idősebb partnerénél, a köztük lévő összhang mindkettejüket kortalanná teszi.


Ez is a cél, mivel a film összesen egy ötletsorra van felépítve, mégpedig arra, hogy hogyan élte át két ember a modern civilizáció kultúrtörténetét.
A folyamatos utalgatás egy szellemileg túlterhelt rendező néhol már-már erőltetetté váló agymenését tükrözi. Érdemes belegondolni, hogy ha tényleg évszázadok óta együtt élnek, miért kérdezi meg a feleség a férjét, hogy milyen volt kétszáz éve sakkozni Byronnal? Pár százszor úgyis hallotta már. Sokszor van, hogy úgy érezzük, igen Jim, mi is olvastuk, láttuk, ismerjük ezeket a műveket, alkotókat, történelmi eseményeket. Ennek ellenére a gyakorlatlan fülnek ezek a pillanatok – a film jarmuschi lassúságának dacára is – túl rövidek. Az Ádám ágyával szomszédos falon például még sokáig nézegetnénk az „örök-ember” szívéhez közelálló személyek portréit, melyeket csupán két rövid vágókép erejéig van időnk megfigyelni. Alig ismerjük fel Shakespeare-t, Kafkát, Louies Amstrongot.
Jarmusch didaktikus kutlurmisszióját rendkívül szépen kiegyensúlyozza a film zenei világa. A történet szerint Ádám zenei karrierje több száz éve kezdődött. ( ‒ Azon gondolkodom, hogy mikor adtad oda azt a String Quintetet Schubertnek. Emlékszel? Úgy mutatta be, mint a sajátját. ‒ Igen, de én kértem, hogy így tegyen.) A filmzene ehhez igazodik. A középkor zenei hagyományaitól a marokkói népzenéig minden tematikába passzoló hatást felölel, és harmonikusan illeszti az alapvetően a 70-es évek rockzenei motívumára épülő hangzásba. Melankolikus. Mint a film úgy összességében. Ez a végtelen nyugalom és kiábrándultság olyan, amilyet az életük végéhez egyre inkább közeledő alkotók szoktak megfogalmazni: a világ nem változik; olyan amilyen mindig is volt, láthatóan valami soha-be-nem-következő pusztulás felé halad, ami tragikus módon soha sem jöhet el.
A Jim Jarmusch filmek erőssége a jól eltalált, egységes hangulat. Láthatóan Jarmusch pályafutása 34 éve alatt tökélyre fejlesztette ezt a hangulat-központú ábrázolásmódot. A Halhatatlan szeretők kategóriájának kivitelezési csúcsteljesítménye. A már említett erős zenei vonal mellé egy olyan látványvilág társul, ami az előbbivel tökéletes összhangot alkot. A legmodernebb használati tárgyak a hetvenes évek hangstúdió-berendezései mellé úgy illeszkednek, mintha minden detroiti lakás így nézne ki. Miközben a férfi egy képcsöves televízión, a nő egy iPhone-on skype-ol.
A jelmezeket ugyan ez az összhang jellemzi. Az utcán főleg divatos, rövidre szabott bőrkabátban mutatkozó pár otthon a saját örök darabjait hordja. Hol egy népi motívumokkal tarkított poncsó kerül elő, hol egy több száz éves köntös. A rendező rejtélyes módon bőrkesztyűt ad a vámpírokra. Ezek a jól átgondolt vizuális elemek teszik lehetővé, hogy Jarmusch tovább írja a vámpír-történelmet. Főhőseit továbbgondolt és egészen új tulajdonságokkal ruházza fel.
Ilyen például az olvasás, amit Éva a világ szinte minden nyelvén hihetetlen gyorsasággal végez. Csak kinyitja a könyvet, végig húzza az ujját a lapon és már lapoz is tovább. Ilyen a hajlongás, amit főhőseink középkori jelleggel minden találkozáskor megejtenek. Számunkra ekkor derül ki, hogy a vámpíroknál azt is megköveteli az udvariasság, hogy a férfi vegye le a nő kezéről a kesztyűt. Vagy hogy a nem-vámpírokat Ádám egyszerűen csak „zombiknak” nevezi. És végül ilyen az antik kupicából való vérivás is, amit a szereplők a kábítószerfüggőkhöz hasonló ritualitással művelnek. A rendező nem misztifikálja túl a vér beszerzésének körülményeit; se büntetni való bűnözőkről, se irtani való állatokról nem beszél. A vér egyszerűen és illegálisan érkezik, mint a modern szervkereskedelemben általában. Hogy honnan van minderre a pénz, azt nem árulja el. Kimondatlanul is felveti a kérdést, vajon mekkora vagyonra tehetne szert az egyén, ha sosem kéne átadnia az élete alatt felgyűlt földi vagyont?

Egy-egy szál talán gondosabb kidolgozást is megérdemelt volna. Szívesen láttunk volna többet Detroitból. Ahhoz e jelenethez hasonló képeket, amikor a pár a régi Michigan Színházból átalakított parkolót csodálja. Több teret kaphatott volna az a gondolatsor, ami arra épül, hogy a vámpírok hozták létre a művészettörténet legfontosabb alkotásait. Erre utal az az állítás, hogy a Shakespeare-műveket mind Éva mestere, Marlow írta.
Ehhez kapcsolódik Jarmusch tisztán kivehető mondanivalója is. Arról beszél, hogy az alkotásnak sosem szabadna a tömegek kedvtelésére születnie. A nagy alkotónak ebből kifolyólag már-már terhes a befogadó közeg szeretete. Tehát fontos műalkotást, fontos életművet csak teljes ismeretlenségben érdemes létrehozni. A kulcsmondat végül a film vége felé, Ádám szájából hangzik el, miután végignézte egy gyönyörű énekesnő énekét, és pár perc szótlanság után így szól:
– Eve, ez a lány fantasztikus!
– Ő Jasmine. Libanoni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon híres lesz.
– Istenem, remélem, hogy nem! Ő túl jó ehhez.
(Halhatatlan szeretők; írta és rendezte: Jim Jarmusch; főszereplők:Tilda Swinton, Tom Hiddlestone; fényképezte: Yorick Le Saux; látványtervező: Anja Fromm, Anu Schwartz; jelmeztervező: Bina Daigeler)

Szabó Márton István

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

legÚjabb Forrás

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (101)
  • Egyéb (15)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (48)
  • Irodalom (600)
    • Irodalom & Co. (18)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (86)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (20)
  • Lapszámok (42)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (77)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Füstjelek

Füstjelek

2021-03-07
Megjelent az Új Forrás márciusi száma

Megjelent az Új Forrás márciusi száma

2021-03-05
Általút

Általút

2021-03-04
Rádai Márk: Kötelezők röviden

Rádai Márk: Kötelezők röviden

2021-03-03
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése