2022. május 20. péntek
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Túlélni evidens

2017-05-04
itt: Film
Kezdőlap Film

Lee bérház-gondnok Bostonban. Amikor testvére Joe hirtelen meghal, Leenek Manchesterbe kell utaznia levezényelni a temetést. Vállalnia kell árván maradt unokaöccsének nevelését, abban a városban, amihez a fiún kívül már csak az életét megváltoztató tragédia köti.
Kenneth Lonergant leginkább írói munkáiról ismerhetjük. A Csak egy kis pánik és a Még egy kis pánik című filmjei, melyeket az ezredfordulón alkotott, a filmtörténet valaha írt legsikeresebb maffiafilm-paródiái. Scorsese New York bandái című filmjének megírásáért Oscar-díjra jelölték, csakúgy, mint első rendezésének, a Számíthatsz rámnak a forgatókönyvéért is. A díjat végül harmadik rendezésének könyvével, A régi várossal nyerte el.
A régi város sikerének megfejtéséhez a filmes elidegenítés és a realizmus viszonyát kell górcső alá vennünk. Az elidegenítés, a tökéletes illúzióból, a hagyományból való „kikacsintás” a filmes gyakorlatban más formákat kellett felvegyen magának, mint az irodalomban vagy a színházművészetben. A tökéletes illúzióra és a tömörségre egyszerre vágyik (a másik két művészeti ághoz hasonlóan), de a film természeténél fogva alig hagy valamit a (vizuális) képzelőerőre. Ezért alakulhatott ki a tökéletes mozdulatok, gesztusok, színek filmes kultúrája, amelyben a történések olyan pontosan dramatizáltak, mint életünk legjobban komponált, ritka pillanataiban is alig. Az elidegenítés tehát az ebből a tökéletességből, álrealizmusból való kilengést használja eszközeként, amikor új filmes megoldások technikai megvalósulásában szerepet kap.
Woody Allen korai filmművészete, az elidegenítést a humor eszközeként használja, így a csetlő-botló karakter, aki nem szép, nem pontos, aki nem szerkesztett mondatokban, hanem hebegve-habogva beszél, kilóg a filmes hagyományból – ezzel éri el a rendező a kívánt komikus (és gondolatébresztő) hatást. Ennek a típusú filmes elidegenítésnek eredendően eszköze a már említett álrealizmust feloldó realizmus, a beszéd valósághoz közelítő szakadozottsága. Másik eleme (lehet) a fényképezés realista látásmódja, a „kézikamerás” ábrázolás, mellyel a dráma, a tragédia ábrázolása leválasztódik a finomra hangolt, cukormázas filmkultúráról. Ilyen eleme az elidegenítésnek például Lars von Trier tragikus musicaljének (antimusicaljének), a Táncos a sötétbennek fényképezése, mely a dráma-tragédia-musicalt leválasztja a hollywoodi zenés filmek hagyományáról.
Kenneth Lonergan filmjének sikere nem a csavaros dramaturgiai felépítésben rejlik, (a történetvezetés klasszicizál: expozíciót, konfliktust, a múlt kifejtését, és a megoldás konfliktusait látjuk a múlt tüktrében), hanem az arányokon, a színészvezetésen és a dialógusok kidolgozásán.
A régi város mindenhol pontos, mégsem didaktikus. Az expozíció a közös horgászat ábrázolása, melyben egyetlen egyszerű beállításban kapunk betekintést Lee (Casey Affleck) és unokaöccse, Patrick (Lucas Hedges) viszonyába. A jelenet önmagában is megáll, mégis elengedhetetlen kirakósdarabja a későbbieknek. Ugyanígy a többi visszaemlékezés, a Lee és felesége közötti hálószoba-jelenet, amelyben a szerető, részeg apa hazatér, jókedvében végigcsókolgatja a családot, csípősen beszélget feleségével – ekkor már tudjuk, hogy a jelenben a férfi egyedül él, távol családjától, a feszültséget tehát értjük, a jelenet mégis inkább a család elvesztéséről és az apa mulasztásából bekövetkező tragédia mélységéről mesél előremenően. Ilyen jelenetek a kis Patrick részeges, meztelen anyja látványától való megóvásáról szóló, vagy a Lee és testvére, Joe kapcsolatának megismerését segítő Bostonba költözés jelenete – egyszerre ábrázolnak a múltban, magyaráznak a jelenben (a jövőben), és tagolják a film dramaturgiáját, amely így, közel két és fél órás hosszával sem pukkad ki, miközben hossza ellenére is hagy időt és teret a továbbgondolásra.
Casey Affleck remekül alakítja (az eszköztárához jól illeszkedő) megtört, érzelmeit kommunikálni képtelen férfit, brilliánsan egyensúlyozza ki a visszaemlékezések életigenlő, energikus apájának megformálásával. A feleségét alakító Michelle Williams kevés jelenetében is pontos, kettejük kibékülés-jelenete megrázó. A színészvezetést – ahogyan a dialógusokat is – a filmben alapvetően a fent kifejtett filmes elidegenítésnek megfelelően a realizmusra való törekvés jellemzi. Lonergan észrevétlenül mesél a valóság tragikumáról a „félrecsúszott” mozdulatokban: amikor Lee elindul az autóval Patrick éppen akkor akarna kiszállni, a majdnem-baleset a kettejük közötti feszültséget, értetlenséget szimbolizálja, ugyanígy a temetés körüli telefonbeszélgetések „értetlen” párbeszédei, melyek mellébeszélésnek tűnhetnek (a valóságban azok is), vagy a kép, amelyen Lee feleségét a tragédia után a mentősök alig tudják berakni a mentőautóba. A jól átgondolt, csepegtetett történet truvájok nélkül marad feszült. Valós karaktereket látunk valós szituációkban. Az egyedül maradt Patrick tragédiája, hogy míg a legtöbb kamasznak nincs, neki tökéletes szociális élete van, nehezére esne otthagyni Manchestert, ahova gyámja, Lee viszont képtelen visszaköltözni a tragédia miatt („A barátaim itt vannak, játszom a hokicsapatban, játszom a kosárcsapatban, a hajót is én szerelem, hetente kétszer pedig George hajóján dolgozom, két barátnőm van és egy bandám, te meg gondnok vagy Quincyben. Mi a faszt számít, hol laksz?!”).
A jelenre kiható, „befejezett jelen” dramaturgiája és a realizáló dialógusok mellett harmadik alkotóeleme a kompozíciónak a lírai fényképezés. Holott drámát mesél, a film mégsem kézikamerából, mégsem a szereplők személyes nézőpontjából közelíti meg a történetet. A már említett Trier-i musical egyik legnagyobb erőssége, hogy míg a történést (a musical filmes hagyományaival ellentétben, de a filmdráma újkori tradíciójával egybevágóan) nem fix, hanem kézi felvételekben mutatja be, a koreografált dalokat legtöbbször nem dinamikus, hanem statikus képekben prezentálja. Lonergan ugyanígy emeli ki a festői fényképezés és a szaggatott beszédmód kontrasztját, mellyel egyszerre emeli el a filmet a dokumentarista jegyektől, és tartja dialógusaiban a realitásban – kihasználva ezzel a realista színjátszás és a digitális színes film adta lehetőségek tárházát a tragédia ábrázolásához.
Lonergan a túlélésről mesél. Hogy a főszereplők elváltak volna-e a tragédia nélkül, könnyebben túléltek volna-e, ha nem válnak el, hogy Lee-nek meg kellene-e erőszakolnia magát, hogy maradjon pár évet felnevelni a kamaszfiút, vagy hogy a fiatal Patricknek meg kellene-e értenie, miért nem tud gyámapja a kisvárosban élni – ezekre a kérdésekre nem válaszol a rendező. A finomságokról mesél, filmjében nem kérdés, hogy túl lehet-e élni egy tragédiát, vagy hogy a gyászoló kamaszfiú szeretheti-e a tragédia után segítségére siető pótapát – mindez evidens. A baj az, hogy ez nem elég. Lonergan arról a „kicsiről” mesél, ami a huszárvágásokat működőképessé teszi, ami a létezést elválasztja az élettől. Nem a tragédiákról, hanem az utánuk következő döntésekről. És ez nem is kevés.
 
(A régi város; írta és rendezte: Kenneth Lonergan; főszereplők: Casey Affleck, Lucas Hedges, Michelle Williams, Kyle Chandler, Gretchen Mol; fényképezte: Jody Lee Lipes; vágó: Jennifer Lame; látványtervező: Ruth De Jong; jelmeztervező: Melissa Toth; zeneszerző: Lesley Barber)

Szabó Márton István

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

Megjelent az Új Forrás májusi száma

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (55)
  • Irodalom (703)
    • Irodalom & Co. (36)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (100)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (33)
  • Lapszámok (54)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (81)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

Füstjelek / Christian Oster: Az én nagy lakásom (regényrészlet)

2022-05-20
Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

Az Új Forrás törzs Nyitott Rezervátuma – május havában

2022-05-18
LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

2022-05-15
Förköli Gábor: Létturista (kabai lóránt Moaré [versek és fotók, 2018–2020] című kötetéről)

Förköli Gábor: Létturista (kabai lóránt Moaré [versek és fotók, 2018–2020] című kötetéről)

2022-05-15
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése