2021. március 1. hétfő
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

(Új)hullámzó bizalom-szatíra

2017-11-18
itt: Film
Kezdőlap Film

Christian a stockholmi X-Royal Museum kurátora. A társadalmi bizalmatlanságról szeretne kiállítást bemutatni. Megvan a művész. Megvan a PR-csapat. Megvan a személyes kötődés. Christiannak csupán annyi a feladata, hogy végigvigye a projektet a bemutatóig. Nem számít rá, hogy saját bizalom-keresése közben megfordul vele a világ.
Ruben Östlund (Lavina) ötödik nagyjátékfilmje Arany Pálma díjas lett Cannes-ban. A múzeumigazgató történetén keresztül a művészetről és az azt körülvevő társadalomról kíván beszélni. Az új hullám leporolt eszközei mellé állítja kisrealizmusát: festői beállításaiban esetlen beszégetésekben dadognak a szereplők. Közel enged és elidegenít, miközben a nyugat-európai új hullám szemlélődő festőiségét, a keleti blokk új hullám mozgalmának gondolati optimizmusával keveri.
A történet párhuzamosan fut Christiannal: miután a férfit kirabolják, megpróbálja visszaszerezni a lopott holmikat, közben megbánt egy szegény fiút, akiről nem derül ki, hogy a szülei azért vitték el a városból, mert azt hitték, valóban ő lopott, vagy a család azért költözött el, mert amikor Christian meglökte a gyereket a lépcsőn, az súlyosan megsérült (meghalt). Lehetne csupán ennyi. A film cselekménye azonban ennél mégis összetettebb.
Cristian a saját bizalom-kutatásával van elfoglalva (az ellopott holmik, a kisfiú ügye, a férfi afférja az amerikai riporterrel stb.), közben nem figyel eléggé a kampányra, hibát vét, rábólint egy tervre, amit nem nézett át. A film végső konfliktusa, Christian lemondásának körülményei köré épül. Miután kikerül a „bizalom négyzetében” szétrobbanó kislányról szóló videó, Christiant rákényszeríti a múzeum a lemondásra. A sajtótájékoztatón egy riporteren keresztül ismerjük meg a film központi kérdéskörét: Meddig mehetünk el? Meddig tart a művészi szabadság? Van-e ízlésesség a művészetben? És van-e annak határa?
Östlund egyszerre fogalmaz meg kritikát és keresi a válaszokat kérdéseire filmjében. Mire a fenti kérdéskörhöz eljutunk, addigra Skandinávia és a Nyugati Világ összes pc-problematikájával összeismertet minket: a Tourette-szindrómás beteggel, aki zavarja a pódiumbeszélgetést, akit mégsem küldenek ki a teremből, a majomperformansszal, amely során a nézők csak addig fogadják el a látottakat, amíg nem kell részt venniük benne, a reklámvideó sajtóvisszhangjával, amely nem a tartalommal, a jelentéssel, hanem a formával foglalkozik, amelyben még az a gondolat is felvetődik, hogy hogyan fogja sérteni a hajléktalanok méltóságát a YouTube-on.
Miközben az őt foglalkoztató problematikát járja körül, Östlund pontosan kivitelezett keretek között prezentálja film-nyelvét: szinészeit a realizmus felé vezeti, a dialógusok tempója a valóságot tükrözi, a beszélgetéseknek legtöbb esetben csak a ránk tartozó részét mutatja meg, így az „elvágott” jelenetek nem válnak didaktikussá. A rendező kerüli a kézikamerát, fix beállításaival távol tartja realizmusát a dokumentarista jegyektől. A jelenetek tehát a filmes idő és a valós idő közötti tempóban haladnak: amikor a két férfi elhatározza, hogy fenyegető üzenetet írnak, Östlund érzékelteti a folyamat hosszát, a zavart, a hétköznapok szürrealitását azzal, hogy szereplői hosszabban készülődnek és többet nevetnek annál, amennyit a filmbeli cselekmény ábrázolása alapvetően megkívánna. Így a szexjelenet: hossza, szemszög beállításai, unalma nem válik didaktikussá, s ha a néző fejében kétségek támadnának a jelenet hangsúlyát illetően, a rendező ráköt – a szex csak előkészítése a bizalom-keresés újabb epizódjának, amely a rajongó és a magát közszereplőként definiáló ember közötti harcról szól a használt óvszer birtoklása felett.
Östlund alapvetően ebben a tudatosságban építi filmjét: minden epizód a központi témához kapcsolódik, mind szimbolikában, mind dramaturgiában. Christian bizalom-fejlődésének végül egy-egy elejtett képben lehetünk szemtanúi: amikor nem talál senkit, hogy vigyázzon a csomagjaira a plázában, amíg a lányait keresi, egy hajléktalan személyében talál segítséget, amikor rájön, hogy a kisfiú megvádolásában bűnös, videoüzenetben kér bocsánatot, rábízva közszereplőségét a gyermekre.
A központi majom-jelenet is a bizalomról szól. Elfogadjuk-e a szabályokat? Mikor lépünk ki a konfortzónánkból? A művész performanszának célja, hogy ez a „kimozdulás” megtörténjen, hogy rávegye a nézőit a saját mindennapi dzsungel-életük (aki erősebb, az marad életben) felvállalására. A nézők kezdetben nem veszik komolyan, majd megpróbálnak kívül helyezkedni a játékon, végül megtörténik a „kiszabadulás”, a félelmek elszabadulnak és a művészt agyonverik. (A filmben Terry Notary világhírű koreográfus, az új Majmok bolygója filmsorozat, az Avatar, a Hulk-filmek, a Hobbit-trilógia állati-emberalatti(-feletti?) mozgásainak megalkotója játssza Oleget, az orosz művészt, akit a végén meglincsel a felháborodott tömeg, aki ezzel éri el célját. Östlund „szépíti” a valóságot: Oleg Kulik 1996-os stockholmi kutyaperformansza közben „csupán” rendőrt hívtak, mert az állat több VIP vendég lábát is többször megharapta.)
A rendező cselekményhez kapcsolódó, mégis kilógó gondolatai: a nyitójelenetben a bonyolult esztétikai kérdés párszavas megválaszolásával, a „kavicskupac” kiállítás látogatottságának, véletlen felporszívózásának és kiállításrendezők sajátkezű hibajavításának történetével a kortárs művészetről készít szatírát. Ezek a képek, ha nem is szorosan, de szintén a cselekményhez kapcsolhatóak, így öncélú gondolatpuffogtatást alapos áttekintés után sem találhatunk A négyzetben.
Ruben Östlund munkája előremutató: hagyományokat egyesít egy vérkomoly szatírában. (Új) hulláma nem válik öncélúvá, nem flash-backek és álomszerű szürrealitások sorozata, de nem is hurráoptimista csehszloválk kedveskedés. Pengeélen táncol a történet, a realizmus és a festőiség hármasa fölött. Az irány remek, a hang tiszta. Talán a tökéltes formát kell még megtalálnia. Hiszen az ilyesféle lírából 200 perc nehezen ülhető végig. Ez a tartalom pedig, mint a költészet, lassan dolgozik. Gondolatfolyama talán egy tíz részes mini-szériában felhasználóbarátabb lehetne. Bárhogyan legyen is, reméljük, hogy a jövőben Ruben Östlund (a szintén (új) hullám-határ-feszegető Sorrentinohoz hasonlóan) megtalálja a munkájához leginkább passzoló keretet.
 
(A négyzet; írta és rendezte: Ruben Östlund; főszereplők: Claes Bang, Elisabeth Moss, Dominic West, Terry Notary, Christopher Læssø; fényképezte: Fredrik Wenzel; vágó: Jacob Secher Schulsinger, Ruben Östlund; látvány: Josefin Åsberg)

Szabó Márton István

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

Füstjelek

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (101)
  • Egyéb (14)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (48)
  • Irodalom (597)
    • Irodalom & Co. (17)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (86)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (20)
  • Lapszámok (41)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (77)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

2021-02-23
Forrásponton

Forráspont

2021-02-21
Füstjelek

Füstjelek

2021-02-20
Megjelent az Új Forrás februári száma

Megjelent az Új Forrás februári száma

2021-02-08
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése