Anyám modellt ült
Frissen mosdatott arca a haláltól elhajló,
de minden arc félrevezet,
minden arc megtelik egy kevés halasztással,
amit nem palástol.
Ma nem zavar semmi, a modell késik,
ma nincs halaszthatatlan tennivaló.
Azt kell festeni, ami van.
Az első meleggel küszködöm,
érzem a beton alá hatoló homokot,
amit megszépít az emelkedő gaz.
Váratlan fény
A perceket számolom,
és amikor tízig jutok,
benyúl a kék fény.
A kezeim közé fonom magam,
a testem újraformálom,
hogy nyomtalanul eltűnjön a fájdalom,
amely bárányfelhőből született, mi befödi Perzsiát.