#útonanyámfelé

Képi lélegeztetés (39)

Mir träumt`, ich ruhte wieder
Vor meines Vaters Haus
Und schaute fröhlich nieder
Ins alte Tal hinaus,
(Winterlied)
Joseph von Eichendorff (1788-1857)

anyja szerint régen nem ilyenek voltak a felhők de mikor kérdezi milyenek voltak nincsenek rá szavai a tájleírásokról hamar leszokott olyan volt a kor nem az alakzat nem a szín tán csak az változott hogy most tényleg a mellkasba is belógnak ebben a városban anyja csak fiút szült kettőt de csak egyet várt várván lányokra ott volt a lánykori városa hatalmasabb kisemmizettebb csak az tudja mi a szükség ki szükséget lát de csak egyet vár árván honnan is tudná mire van szüksége ki szükséget sosem látott kettőt szül de csak egyet vár árván de ha itt így terem a füge ők miért mindig aszalt gyümölcsként kapták meg mint télbe behurcolt délszakot a lánykori város nagynénjeitől mintha rokonaik csak ott élhetnének és el kellett hinnie hogy ez is gyümölcs ez is terem ezt is szedik hát van olyan fa ami úgy is meddő hogy terem ezek szerint mire fiai lettek anyja már nem ment vissza szülni már elszármazott onnan hol meddő nagynénjei éltek avagy az is meddő akinek csak lányai vannak talán át kell kelni a hegyen hogy fia legyen anyja ugyanazt az utat tette öccseivel a szerpentinen mint ő kamaszként hogy a székesegyházban a betlehemes máriája legyen egyszer csak nem kísért mi kísér jobb bűn mit istenek követnek el
és emberek bocsájtják meg felhőből eső helyett nem leválni lefűződni kell
összeszikrázhat valaha még úgy két árvaság mint anyjáé és nagyanyjáé szavakon és színeken mint az angyalé és máriáé hatalmason és kisemmizetten

Hegedűs Gyöngyi