Minél több skandináv filmet látok, annál biztosabb vagyok abban, hogy ezeknek az alkotásoknak nagyobb teret kellene nyerniük Magyarországon is. Dániából, Svédországból, Norvégiából kevés film jut el hazánkba, és azokat is főként csak a művészmozik vetítik. Pedig legyen az történelmi dráma, thriller vagy más műfajú alkotás, a skandináv színvonal megmutatkozik ezekben a filmekben. A már ismert témák és motívumok jelennek meg kliséktől mentesen, üdítően új perspektívából.
Napjaink problémáit, a gyerekek számára szinte korlátlan internet-hozzáférést, az ebből származó esetleges következményeket, a pedofíliát és az alaptalan vádaskodást érinti A vadászat című film. Olyan társadalmi problémákat feszeget, melyek kortól, nemzettől és kultúrától függetlenül jelen lehetnek hétköznapjainkban.
A film főszereplője, Lucas tanárként dolgozott, majd az iskola bezárása után egy kisvárosi óvodában kapott állást. A közösség megbecsült tagja volt, akinek válása után kezdett rendeződni a magánélete is. Munkájával elégedett volt, a volt nejével kezdtek egyezségre jutni fiuk láthatásával kapcsolatban, és egy új szerelem is beköszöntött az életébe. Legjobb barátjának kislánya azonban, akivel nap mint nap együtt volt az óvodában, olyan lavinát indított el, aminek súlyos következményei voltak. A kislány kései gyerek volt a családban, a szülők sokszor megfeledkeztek róla, elfelejtettek érte menni az óvodába, testvérével pedig a nagy korkülönbség miatt nem voltak közös programjaik. Miután bátyja az internetről letöltött pornográf képet mutatott neki, az élénk fantáziájú lány, Klara egy füllentéssel próbálta felhívni magára a figyelmet. Az egyetlen biztos pont Lucas, a család barátja volt a lány életében. Lucas azonban egy alkalommal visszautasította Klara ajándékát, és felvilágosította, hogy nem helyénvaló egy felnőtt szájára puszit adni. Ez az elutasítás sarkallta arra a kislányt, hogy valami rosszat mondjon Lucasról. A bátyja által mutatott kép és az élénk fantáziája éppen elég volt ahhoz, hogy elbeszéléséből az óvodavezető arra következtessen, hogy a kislány szexuális zaklatás áldozata lett.
A pedofília gyanúja futótűzként söpört végig a kisvároson. A film kezdő jelenetei azt hivatottak bemutatni, milyen ennek a kisvárosnak a miliője, milyen az ott élő emberek jelleme. Lucast visszahúzódó, csendes, átlagos férfiként ismerhetjük meg, aki kilóg a filmben bemutatott társaságból. A lusta, tohonya, iszákos középkorú férfiak egyszerre barátok, ivócimborák és vadászok, a főszereplőt bár befogadták, mégsem illik ebbe a közegbe. A társaságnak ugyan teljes jogú tagja, csak habitusban tér el a többiektől. Amint felmerül a szexuális zaklatás gyanúja, a falka azonnal kiveti őt magából.
A visszafogott, szinte védekezésre is képtelen férfi ahelyett, hogy az igazát bizonygatná, csak sodródik az eseményekkel. Látva azonban, hogyan csúszik ki a lába alól a talaj, hogyan veszíti el az állását, fia láthatási jogát, barátnőjét, szelíd és szenvedő áldozatból saját igazáért harcoló férfivé válik. A film legerősebb jelenetei közé tartozik, amikor a boltban – ahol a fiát sem akarják kiszolgálni –, majd szenteste a templomban lép fel az őt vádolók ellen. Erőszakkal az erőszakkal szemben. Feszültségfokozó lassúsággal kezd harcolni igazáért.
A film azonban nem csupán a főhősre fókuszál. Az áldozat jellemváltozása mellett a másik oldal érzelmi viharait is hűen mutatja be a dráma. Nem csupán Lucasról vagy a fiáról, hanem a mindenki által áldozatnak hitt Klara szüleiről is pontos jellemrajzot kapunk. Mindkét oldal bemutatásra kerül, több perspektívából ismerhetjük meg a különböző nézőpontokat, a szereplők tetteinek okait, érzelmeiket. A skandináv filmek egyik erőssége, a hiteles és pontos jellemábrázolás ebben a drámában is jelen van. A szereplők keveset beszélnek, a csendes megvetés és a módszeres kiközösítés, a szavak hiánya azonban csak még inkább kiemeli azokat a jeleneteket, ahol az indulatok hirtelen törnek fel a szereplőkből.
A csend retorikája végigvonul az alkotáson, ezzel is kihangsúlyozva a színészi játékot. Szavak nélkül az arckifejezésre, a mimikára nagyobb hangsúly esik. A mozikedvelő közönség számára ismert színészek, Mads Mikkelsen és Thomas Bo Larsen játéka képes feledtetni a film történetvezetésének kisebb hibáit, a Klarát alakító fiatal lány játéka pedig zseniális. A kamerának nem szükséges premierplánban mutatnia a lány arcát ahhoz, hogy feltűnjenek azok a gesztusok, az a mimika, ami az óvodás arcán jelen van. A Klarát alakító lány arcjátéka, az apró fintorok csak még inkább segítenek árnyalni azt a képet, ami az óvodásról kialakul a nézőben.
A kislány vélt bántalmazása miatt induló vadászat egyéb jelentésrétegei azonban túl gyakran vannak jelen a filmben. A színházi szabály ismert: ha a színpadon feltűnik egy puska, az el is fog sülni. A néző a többször megjelenő fegyverek, a vadászidénnyel, a vadászati engedélyekkel kapcsolatban többször is elhangzó utalások nélkül is képes lenne értelmezni, hogy a filmben nem csupán átvitt értelemben zajlik majd vadászat a pedofíliával vádolt Lucas ellen, hanem a szó denotatív jelentése is érvényre jut ebben a történetben. A lezárás azonban gondolkodásra készteti a nézőt. Az utolsó jelenet bár előre sejthető, mégis elegánsan fejezi be a történetet.
A filmben különleges atmoszféra van jelen, az ismert témákat új szemszögből közelíti meg, kitűnő a jellemábrázolás, ízléses és egyáltalán nem hatásvadász a feszültségteremtés. Ezeken kívül pedig még számos okot fel lehetne sorolni, hogy miért érdemes megnézni ezt a filmet, ami a skandináv filmgyártás egy újabb remeke.
Bucsi-Kovács Anikó
Discussion about this post