Wehner Tibor: A mű és elemzése*

Kárpáti Tamás Munkácsy-díjas festőművész 1949-ben született Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1969 és 1974 között végezte tanulmányait. 1976 óta szerepel alkotásaival kiállításokon. Műveit rangos köz- és magángyűjtemények őrzik. A reneszánsz mesterek igényességével megalkotott szakrális és profán képekből felfűződő életműve „egyetlen gyönyörű metafora.”

Kárpáti Tamás: Lassan szürkül 2009 (olaj, papír, fa, 71,5×34,5 cm)

Az álló téglalap formátumú képen az uralkodó, barnás-zöldes tónusokban játszó sötétszürke és fekete színek foltjai – amelyek már-már valószerűtlenné, pontosan leírhatatlanná avatják a megidézett teret – csak néhol, a mű felső harmadában engedik felszínre törni az okkerek meleg, világosabb, derengő árnyalatait. A feszült, fojtott színgomolygásból egy bizonytalanul körvonalazódó, álló alak bontakozik ki: viszonylag pontosan felismerhető a jobbra forduló, kissé félrebillentett, sötét hajkoronával övezett fej, a test előtt keresztbe font két kar, de a feltehetően hosszú köpenybe burkolt test már feloldódik, elveszik a színek kavargásában. Az alakban nem nehéz ráismernünk az összekötözött kezekkel ítéletére váró, oly kiszolgáltatott sorsú Krisztusra, aki átszellemült megadással vár tragikus áldozathozatalára. Ezt a várakozásteljes helyzetet, ezt a végtelenné táguló, vészterhes pillanatot sugallja a kép címe is, a „Lassan szürkül”-kifejezés, amely arra utal, hogy a dolgok feltartóztathatatlanul bekövetkeznek, hogy szűkül a fény, hogy hamarosan ránk köszönt az éjszaka, ránk borul a sötétség: a Megváltó áldozathozatalára, halálára, a gyászra kell felkészülnünk. S Kárpáti Tamás kompozíciója azt is sugallja, hogy aztán majd újra felragyog a fény.

Kárpáti Tamás: Hajnal 2009 (olaj, vászon, 40×50 cm)

Kárpáti Tamás az új évezred első évtizedében több, azonos motívumokat megjelenítő, és ezáltal tulajdonképpen egy összefüggő sorozatnak is minősíthető képet festett. E műveken a sötét, szürkés-fekete, vagy zöldes-fekete háttérből előszüremlőn, máskor a vörös-okker izzásból bizonytalanul körvonalazódón egy férfi félalak jelenik meg, aki fejét a ferdén felmagasodó, keresztre feszített Krisztus árnyékszerűen megfestett, komor jelenése felé fordítja. A krisztusi áldozathozatal drámájával szembesülő alakot idéző kompozíciók – mint e mű is – általában természeti jelenségre utaló címet kaptak: Messze a mezőkön, Zsálya, Tél, Felhők. Miként a sorozat többi alkotása, a Hajnal című alkotás is a sejtelmes, a titokzatos – az isteni – természetben játszódó, különös jelenetet ragad meg. Itt a jobb oldali, sötét képtér jelzésszerűen megjelenített növényi vegetációja a képmező bal oldalán megnyíló égboltozattal ellenpontozott, amelynek fényei a megrendült, szenvedélyesen oldalra forduló alakot is kiemeli a sötét háttérből. Talán a megvilágosodás, a hit elnyerésének, tudatosulásának pillanata ez. Az árnyék-kereszt lábánál fehér koponya világít. Ez konkrét jelkép: a keresztény ikonográfiában a kereszt tövében megjelenő koponya a Golgotára utal, s egyúttal a bűnbeesés és a megváltás összefüggését szimbolizálja, vagyis Kárpáti Tamás e „szentképe” a mély keresztény hagyományba ágyazódik, de egyéni látásmódja révén el is emelkedik attól: rendhagyó, sejtelmességekkel átitatott képi példázata a megszokott tartalmakon túl új elemekkel bővül, különös stilisztikai jegyekkel gazdagodik. Kárpáti Tamás Hajnal című képe is – mint az oeuvre minden alkotása – elmélyült meditációra ösztönzi a befogadót.

Kárpáti Tamás: Messze a mezőkön 2009 (olaj, fa, 100×80 cm)

Elmosódott foltokból, derengő formákból építkezik Kárpáti Tamás festőművész Messze a mezőkön című alkotása. A narancs és az okker meleg színei, finom árnyalatai által meghatározott kompozíción a sejtelmesen derengő ég alatt mintegy alulnézetből bontakozik ki előttünk az a fantasztikus jelenet, amelynek egy emberalak és egy keresztre feszített Krisztus-motívum a szereplője, illetve az összetevője. A tekintetét a keresztre feszített Megváltóra emelő alak megrendülten szembesül az áldozathozatal drámájával. Mint a kép címe is jelzi, a meghitt jelenet valahol messze, természeti környezetben zajlik, talán bokrok ágai és lombjai között, az elvadult természetben, de talán pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk, hogy lelki tájakon. A mű nem hagyományos szentkép: Kárpáti Tamás jelképi síkokon fogalmaz, az isteni jelenlétről, a Krisztus-sors által előttünk álló példáról, a hit megtalálásának elengedhetetlen voltáról vall. A rendkívül érzékeny festői eszközökkel előadott jelenetbe foglalt festői vallomással könnyen azonosulhat a befogadó: a mű tartalmi drámáját szépen ellensúlyozza a megjelenítés harmóniája.

*Eredetileg megjelent a Mária Rádió nyomtatott Magazinjában.