2021. február 25. csütörtök
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Wehner Tibor kisprózái

2017-02-11
itt: Irodalom, Képzőművészet
Kezdőlap Irodalom

A VÍZHATLAN SZEMÉLYES OKMÁNYOK
 
Hiába próbálta meggyőzni a szakbizottság tagjait, hogy a fürdőzők emlékművét életszerűen és értelemszerűen csakis a vízben lehet elhelyezni, a parton semmiképpen sem, illetve ha mégis, akkor az már egy egészen más mű lenne, példának okáért a vidáman labdázó strandolók sekélyes életkép-szobra – a szakértők hajthatatlanok voltak. Azzal érvelt, hogy a vízben kitágulnak, egymásba mosódnak a terek: a víz fölötti közegben, a vízből kiemelkedő felszíni részben, és a víz alatt is fontos szoborelemek jelenhetnének meg illetve lehetnének – ha rejtetten is – jelen: így felülről lefelé haladva az önfeledten lubickolók, az egymással évődve birkózók (a szülők nyakából a vízbe ugrándozó gyerekek), a vízen lebegők, a felszínre bukkanó úszók és a hullámok sodrása alatt búvárkodók. A bizottsági tagoknak hiába beszélt, ők a vízmagasság (vízmélység) gyakran változó jellegére, az eliszaposodásra, a téli jegesedésre, a hajózási szabályokra és az évszázados, a halak teljes kipusztulása ellenére is szívósan továbbélő halászati szokásokra hivatkoztak. Ez egy természetes víz, hajtogatták, ő viszont arra gondolt, hogy a művészet kiteljesedését ismét megakadályozza az az élet, amelynek szolgálatára maga a művészet lenne hivatott. Így – nem először figyelte meg ezt a furcsa konfliktust – újra egy sajátságos csapdahelyzet alakult ki, amelyben elszakadt egymástól, vagy még inkább: szembekerült egymással a két, eredetileg egymásra utalt szféra. Nem volt kiút: a fürdőzőket, az úszókat a felszínen, sőt, a járószint fölött megjeleníteni abszurdum. Legalább egy térdig a vízben álló úszómester-szobormásban reménykedett hónapokig, de aztán szomorúan konstatálta, hogy a bizottság, amely egy kompromisszumokra hajlandó és hajló művésznek adott megbízást a szárazföldi terv megvalósítására, elragadtatva ünnepeltette magát a szoboravatón. A napozók szoborkompozíciójának bronz alakjait a part melletti fűsávban helyezték el, illetve fektették le: a föld felé fordított, illetve a földbe fúródó arccal fekvő fürdőruhás figurák egy összecsukott napernyővel és néhány olajos flakonnal és tubussal kiegészített együttesének avatóbeszédében a bizottság elnöke annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a remekbe szabott mű az e tájékon oly gyakran előforduló vízi tragédiák áldozatainak mementójaként, a gyakran ismeretlen vízbe fúlt fürdőzők emlékműveként is funkcionálhat. Az is hangsúlyozása mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy az immár korszerű, vízhatlan személyes okmányainkat célszerű mindig a fürdőzés, a lubickolás közben is magunkkal vinni. Később már ezen a partszakaszon – a helybeliek csak az Igazolt Vízihullák Fövenyfürdője néven emlegették ezt a környéket, és messze elkerülték – évente csak egyszer, az emlékmű vissza-visszatérő koszorúzási ünnepsége alkalmával volt némi mozgás, de ilyenkor is csak a hivatalos embereket szállító sofőrök mártóztak meg hónuk alatt nejlonzacskókkal felszerelkezve, nagy sietve a hűs hullámokban.
 
A LÁTSZAT FESTŐI VALÓSÁGA
 
A festőművész korábbi, kudarcokkal terhelt munkásságával szakítani szándékozván úgy döntött, hogy lezárva a konvencionális/trendi képek megfestésével terhelt nyomasztó korszakát, megalkotja élete főművét: A kép árnyéka a falon című kompozícióját. Hosszú-hosszú érlelési folyamat, sok-sok félbemaradt előkészítés, tépelődés után határozott úgy, hogy jóllehet e képet akár megfesthetné falképként is, magára a kiállítóterem falára, de a nehezebb utat választva mégis a hagyományos, a maga anyagiságában testet öltő, az önálló képsíkra rögzített művet fogja megalkotni. A legnagyobb problémát az okozta, hogy el kellett szakadnia a piktúráját korábban jellemző, oly gazdag motívumvilágtól és a pazar árnyalatokban tobzódó kolorittól is (általában műveiről értekezve e tényezőket emelték ki, mint festői erényeket az öntelt, képmutató kritikusok). Szisztematikus fényvetítési (árnyékképzési) kísérletek nyomán dolgozta ki azt a koncepciót, amelyet meg kellett valósítania: úgy vélte, hogy a vászon alsó sávjában és egyik (rendezői jobb) oldalán, a képszélekkel párhuzamosan futó sötétszürke csík megfestésére lesz csak szüksége a falsík mindent elnyelő fehérje mellett a festői illuzionizmusok eme totális megteremtése érdekében. Különös gondossággal keverte ki a színeket – közben egyik festő-elődje vélekedését mormolta magában: a fehér maga az Isten –, majd viszonylag gyorsan végzett a hófehér „falfelülettel”, és csak a vetett árnyék két szürke csíkjával szöszmötölt a megszokottnál hosszabban: itt azért éberen figyelt a finom átmenetekre is. Elkészülve munkájával elégedetten lépett hátra a festőállványtól, és úgy vélte, hogy a téli kiállítás egyik szenzációjaként fogják ünnepelni a meglehetősen súlyos szimbolikus mondandókat puritán formarendbe foglaló alkotását. Alig tudta leplezni izgalmát és meglepettségét, amikor a megnyitó előtti percekben a kiállítóterembe lépett, de aztán elégedetten nyugtázta, hogy műve kitüntetett helyen, az első teremben, a bejárattal szembeni főfalon függött. Talán az optimális fényviszonyok, a remek megvilágítás miatt nem volt a képnek a falon árnyéka.
 
ÚJ, REALIZMUS
 
Egy fiatal, az újrealista törekvések szellemében alkotó szobrász az őszi szalonon A kiállításlátogatók szobra című, átlagos, egy középkorú férfit és nőt megjelenítő szobrával jelentkezett: a művész a modern, színes műanyagba öntött, egymással lazán összetartozó, életnagyságú figurákat – az egyik képet nézegették rezzenéstelen arccal – valóságos ruhadarabokba (a változékony őszi időjárásnak megfelelő, könnyű utcai viseletbe) öltöztetve mutatta be a tárlaton. A valóságos tárlatlátogatók maguk ügyet sem vetettek a kompozícióra, közömbösen szemlélődve mentek el mellette – mintha a képek sokkal inkább lekötötték volna a figyelmüket, mint bármi más –, az egyik érdeklődő a falakon függő festményekhez közelebb lépve kissé meg is lökte, vagy legalábbis súrolta vállával a férfi szoboralakját. (Halk, visszafogott pardonnal kísérte a szerencsétlen akciót.) Más különösebb nem történt, hacsak az nem, hogy magányos tűnődései során a sarokban üldögélő teremőrben érlelődött meg a felismerés, hogy a fiatal szobrász alkotása akkor fejti ki elementáris, a teret izzó feszültséggel átlengő hatását, ha egyetlen látogató sincs a kiállítóteremben.
 
A KIÁLLÍTÓTEREM KITAKARÍTÁSA
(korszerű performansz)
 
 
a lassan és kissé tanácstalanul gyülekező megkésett vernissage-közönség lézengői közé megérkezik a művész
 
egyiket a másik után: leakasztja a falról és kihordja, az előcsarnok bejárata mellett egymásnak támasztja a képeket
 
létrára mászva leveszi a képakasztó drótokat, majd összeszedi a falra ragasztott képcédulákat is
 
miután a drótokat különös gondossággal korbács-köteggé fonta és a képcédulákat egy templomi adománygyűjtő perselybe gyömöszölte, kiviszi a raktárba a rekvizitumokat
 
egy a nyélcsúcsán betiltott önkényuralmi jelképekkel díszített (provokáció) partvissal a kezében tér vissza: különös figyelmet szentelve a képek egykori, sötét foltokat hagyó helyére, akkurátusan lesöpri a falakat
 
a falak mentén összegyűjtve lendületes mozdulatokkal kisöpri („kihajtja”) a teremből a morzsalékot
 
kezében egy vödörrel és felmosó pemzlivel tér vissza és körbetekint, még egyszer ellenőriz minden részletet, majd habzó, bő mosószeres vízzel felmossa a termet – ekkor a legszívósabb megnyitóra várók is meghátrálásra kényszerülnek
 
szemkápráztatón csillog a nedves padlózat az erős fehér izzók sugárzásában, ezért a bejárathoz érve lekapcsolja a villanyt
 
a küszöbön állva a vödör alján összegyűlt szennyes lét visszalöttyinti a terembe
 
a félhomályba tekintve egy pillanatra rabul ejti a tócsákba gyűlő piszkos víz festői látványa, de úrrá lesz érzelmein és egy hirtelen ötlettől vezéreltetve a pemzlit az ajtónyílásba támasztja
 
az üres vödröt lehajítja a raktárba vezető betonlépcsőn (a csend fülsiketítő marad, nincs csörömpölés)
 
távozik, miközben átfordítja az ajtón függő táblát, amely az immár néptelen belső tereknek hirdeti: nyitva
 
A MŰVÉSZET HATÁRAIN TÚL
 
A művészet határain túli, megrendítő hétköznapi történet: a szobrász fodrászhoz megy.*
 
* Lehetséges variáció: A művészet határain túli, megrendítő hétköznapi történet: a szobrász (aki régebben fodrász volt) minden eshetőségre felkészülve fodrászhoz (aki eredetileg szobrász volt) megy. (Viszont a fodrászban – aki bármi is volt korábban – soha nem merül fel a gondolat, hogy – ismeretlen előéletű – szobrászhoz menjen.)
 

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

Mindaz, ami a távozás mögött lehet

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (101)
  • Egyéb (14)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (48)
  • Irodalom (597)
    • Irodalom & Co. (17)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (86)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (20)
  • Lapszámok (41)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (77)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

Fehér Enikő: Fekete Izsák leköltözik vidékre

2021-02-23
Forrásponton

Forráspont

2021-02-21
Füstjelek

Füstjelek

2021-02-20
Megjelent az Új Forrás februári száma

Megjelent az Új Forrás februári száma

2021-02-08
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése