“A versszövegek monodrámájában, az ember biológiai létezésének elfogadhatatlan utolsó mozzanatának, a halálnak vigasztalan körbeírása nehezen lenne elviselhető a már említett (ön)ironikus szerzői szemlélet nélkül. Ennek eredménye azonban nem (önfeledt) nevetés, hanem (önkínzó) röhögés. A materiális leírásoknak nincs ellentételezése, a verssorok látszólag részvétlenek (menekülésre biztatnak). A lelket felszabadító kemény kimondás hideg élessége önmagában riasztónak ható gyógymód. A bátrabb (kitartóbb) olvasó azonban megtapasztalhatja, Wehner halálnaplójával pozíciót próbál nyerni, mint Antonius Block (a sakktáblán) A hetedik pecsétben.
[…]
A látszólag szabadon futó vonalak időtlensége mögött fölsejlik a testet tartó váz egy-egy csontdarabja, a földből véletlenül kifordult koponyák üreges tekintete. A kimondhatatlannal és az ábrázolhatatlannal való küszködés kiemeli az esendő lelket, az így kívülről szemlélheti romlékony testi otthonát. Kovács Péter zaklatott, sűrített grafitvonalai, árnyalatai, fölsejlő formái önálló alkotások (a könyvlapokon is). A rajzok dinamizmusa, elsöprő lendülete a versekkel szimbiózisban új dimenziókat nyit meg. A szerzők közös könyvének újdonsága nem csak a halál tabujának föloldozására tett kísérlet. A kötet egyfajta közös alkotói performance (dokumentuma).” (Kakuk Tamás, Műhely)
A kötet postai utánvéttel megrendelhető az info@ujforras.hu címen!
![Förköli Gábor: Létturista (kabai lóránt Moaré [versek és fotók, 2018–2020] című kötetéről)](https://ujforras.hu/wp-content/uploads/2022/05/16252459_1385208878198269_570827988611353771_o-120x86.jpg)
Discussion about this post