2022. május 18. szerda
  • Az Új Forrásról
  • Impresszum
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Új Forrás
Irodalom
Művészet
Társadalom
  • Irodalom
  • Képzőművészet
  • Zene
  • Film
  • Könyveink
  • Galériák
Nincs találat
Minden találat
Új Forrás
Nincs találat
Minden találat

Wes Anderson lerázza a giccset

2018-06-11
itt: Film
Kezdőlap Film

Habár a pop(art) filmet újragondoló rendezőgenerációra (Tarantinóra, Ritchie-re és másokra) alapvetően jellemző a vizualitás megújítása, Wes Anderson mégis egyértelműen generációjának vizuális-pápája. Társaival ellentétben nem csak szemezget, kísérletezik is az elmúlt filmtörténeti korok hatásaival: olyan jól felismerhető, egész munkásságát átívelő vizuális struktúrát hoz létre a kilencvenes évek elején, amely a mai napig meghatározza stílusát. Kubrick első látásra talán megújíthatatlan, életművére mindvégig jellemző kézjegyét emeli át Anderson a saját művészetébe – a szimmetriát. Mégis: ami Kubrick filmjeiben nyomasztó, éles, az őrület pontosságával operáló kompozíciórendszer, az az indie film felől érkező Andersonnál a tündérmesék pasztellvilágába emeli a drámát. Anderson legfőbb erősségévé válik ez az elidegenítő hatásmechanizmus, melyet talán abban a Tenenbaum, a háziátok című filmjében járat a csúcsra, amelyben a filmtörténet egyik legemlékezetesebb öngyilkossági szekvenciáját játszatja el a babaház-díszletben ereit felvágó, vérfertőző Luke Wilsonnal.
Filmjeire a Tenenbaum után egyre inkább jellemző a vizualitás elhatalmasodása a történet felett. A cselekmény és a dialógusok háttérbe szorulnak, az egyre inkább klasszikus bábszínházi egyszerűségre hajazó díszletek és jelmezek, a szimmetrikus fényképezés tolmácsolásában átveszik a hatalmat filmjein. Eddigi pályájának csúcs(és/vagy mély)pontja egyértelműen az A Grand Budapest Hotel c. film, mellyel, amellett, hogy minden addig hiányzó látvány-díjat bezsebel, eléri a rá jellemző vizuális forma határait: a rajzolt és valós terek és karakterek végleg leválnak a történetről, a lélektanról, helyben forgásukkal szinte feleslegessé degradálják a cselekményt.
A fentiek ismeretében könnyen megérthető, hogy milyen várakozás előzte meg a Budapest-film után következő mű bemutatását, mind a szakmai, mind a nézői oldalról. Anderson eszköztára kifulladni látszott, az életmű ismerői pedig joggal számíthattak hangújításra a Kutyák szigetétől. Annál is inkább, mivel a szerző a Kutyákban második animációs nagyjátékfilmje megalkotásának ült neki.
Vannak játékfilmes alkotók, akiknek az animáció, mint zsáner szerepel a palettájukon, így időről időre nekifognak, hogy különböző szempontok szerint megújítsák a műfajt. A hollywoodi rendezők előző generációjában Tim Burton nevéhez főződnek a legemlékezetesebb ilyen jellegű projektek, habár érdemes megjegyezni, hogy legutolsó, A halott menyasszony című stopmotion filmjének kifogástalanul teljesített tétje már csak annyi, hogy mesterien világított díszletekkel és bábokkal el lehet-e készíteni egy olyan bábanimációs musicalt, hogy az számítógéppel rajzolt animációnak hasson. (El, el, de ugye minek?) Anderson első, A fantasztikus Róka úr című animációja bátrabb ennél: a rendező vizuális világát ülteti át egy csavaros állatmesére, egy jellegzetes mozgáskultúrával és formabontó vágói és szinkronmegoldásokkal újítja meg a műfajt. A Kutyák szigetének mégis fenntartásokkal ülhet neki az Anderson-néző: a rendező vajon a Rókaurat kívánja folytatni vagy a Budapestet?
Mindezeket félretéve is nagy vállalás a díjeső és a kifulladás pillanatában az animáció felé fordulnia alkotónknak. Egy egész estés animáció készítése során a játékfilmes alkotók minden esetben plusz egy, csak erre a műfajra jellemző problémakört vesznek a nyakukba: miről és hogyan meséljenek úgy, hogy a kisgyermekeket és a felnőtt közönséget se hagyják cserben? Persze vannak animáció-rajongó felnőttek, és amióta ismeri az egész estés animáció gyártást a filmtörténet, azóta igyekszik a szülőket is szórakoztató tartalmakat csempészni a produktumba, de a Disney Hófehérkéje és Jankovics Az ember tragédiája közötti (önkényesen) kifeszíthető tengelyen belátható, hogy igen vékony mezsgyén helyezkednek el a Macskafogó–Shrek–Chihiro címekkel fémjelezhető filmalkotások.
Most dobpergés: a fentiek ismerete nélkül is kijelenthetjük, hogy a Kutyák szigete műfajában kiemelkedő alkotás. Anderson minden téren pályája csúcsteljesítményét nyújtja. A Roman Coppolával, Jason Schwartzmannal és Kunichi Nomura-val közösen jegyzett forgatókönyv (Nomura nélkül írt, előző közös munkájuk, a kevésbé sikeres Utazás Darjeelingbe) brillírozik. Abszurd, iróniával teletűzdelt drámájuk a diszkriminációról és az elfogadásról mesél, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt; ügyesen emeli az aktuálpolitikai tartalmat örök érvényű népmesévé. Kerüli a didaktikusságot, (amint látni fogjuk, a film minden területéhez hasonlóan) a giccset, a fordulatos történet Andersontól rég látott többízbeni karakterfejlődéssel párosul.
Az előítéleten alapuló kirekesztés témáját alaposan járja körbe: habár a kutyák is üldözöttek, ők is előítéleteket táplálnak az ismeretlen „kannibálkutyákkal” szemben. A diktatúra karikírozott bemutatása mellett az öt kutya között kialakuló demokráciáról is mesél, a falkavezérré váló főhős történetével mégis kimondja: vezetőkre azért mindig szüksége lesz a közösségnek. A groteszk filmben, a már említett Tenenbaum óta talán először, Anderson keresi és szép eredménnyel közelíti az egyensúlyt a humorral elidegenített és a lélektanilag pontos jelenetek között. Ilyen lélek-pontos, menekültdrámába illő, nagy jelenet a fiú és a lány kutya megismerkedése, amelybe Anderson olyan feszesre rendezi Bryan Cranston és Scarlett Johansson szinkronszínészeket, hogy teljesítményük akár egy gyűjtőtáborban játszódó lélektani filmben is megállná a helyét. A szereplőgárdára és a színészvezetésre alapvetően jellemző ez a pontosság, minden hang karakterhez, és karakter hanghoz álmodott, a casting kiemelkedő teljesítményét a film angol-japán kétnyelvűsége pedig csak fokozza.
Az alapmatéria a vizualitás egyensúlya nélkül még nem igazolná Anderson ön-meghaladását. A rendező alapvetően rajzszerű világa a mindent megengedő báb-díszletekkel találkozva akár sosem látott andersoni giccset is eredményezhetett volna. Nem így történt; a díszletek indokoltak, nem túldíszítettek, a fényképezés a térábrázolásra fekteti a hangsúlyt, a diktatúra sötét és nyomasztó, a száműzetés reménytelenül végtelen. (Csupán hab a tortán: a kutyák szemszögéből ábrázolt felvételeken nem találkozhatunk a vörös és a zöld árnyalataival – melyek észlelésére a kutyák fiziológiailag képtelenek.) A látványvilághoz tervezett bábok elemeltek, de nem szürreálisak: a realitásban tartják a történetet.
A Kutyák szigete erőssége tehát abban rejlik, hogy az rendező eddigi legfontosabb tapasztalatait gyúrja össze a vásznon: egyensúlyba kerülnek a vizualitás valótlanító és a történet valóságot leíró motívumai; a cél egyértelműen alátámasztja a bábfilmes platformot, a nyelv és a történet struktúrája remekül illeszkedik az animáció hagyományába. A reményt hozza el azoknak is, akik már rég lemondtak a szürreális drámát megújító rendezőről. Van miért tovább. Várjuk a folytatást.
 
(Kutyák szigete; rendezte: Wes Anderson; írta: Wes Anderson, Roman Coppola, Jason Schwartzman, Kunichi Nomura; főszereplők: Bryan Cranston, Koyu Rankin, Edward Norton, Bob Balaban, Bill Murray, Jeff Goldblum, Kunichi Nomura, Akira Takayama; fényképezte: Tristan Oliver; vágó: Edward Bursch          és Ralph Foster; látványtervező: Paul Harrod és Adam Stockhausen; art director: Curt Enderle; zeneszerző: Alexandre Desplat)

Szabó Márton István

MegosztásTweetMegosztás
Next Post

Füstjelek

Discussion about this post

Keresés

Nincs találat
Minden találat

Kategóriák

  • Archívum (110)
  • Egyéb (20)
  • Film (73)
  • Gyerek/Irodalom (40)
  • Hírek (54)
  • Irodalom (702)
    • Irodalom & Co. (36)
    • óravázlatok (1)
  • Képzőművészet (100)
  • Könyveink (17)
  • Kritika (33)
  • Lapszámok (54)
  • Szerkesztői blog (54)
  • Zene (81)

Facebook

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb
  • Film
  • Gyerek/Irodalom
  • Hírek
  • Irodalom
  • Irodalom & Co.
  • Képzőművészet
  • Könyveink
  • Kritika
  • Lapszámok
  • óravázlatok
  • Szerkesztői blog
  • Zene

További oldalak

  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

Legfrissebb bejegyzések

LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

LegÚjabb Forrás / Északon a helyzet változatlan (egyfecske) – Pétery Dorottya verse

2022-05-15
Förköli Gábor: Létturista (kabai lóránt Moaré [versek és fotók, 2018–2020] című kötetéről)

Förköli Gábor: Létturista (kabai lóránt Moaré [versek és fotók, 2018–2020] című kötetéről)

2022-05-15
Borkovics Péter: Farkas Zsófia üvegszobrairól

Borkovics Péter: Farkas Zsófia üvegszobrairól

2022-05-12
Reggeli Piéta (Dal Csengey Dénesnek) – Holczer Dávid verse

Reggeli Piéta (Dal Csengey Dénesnek) – Holczer Dávid verse

2022-05-10
  • Az Új Forrásról
  • Elérhetőségek
  • Adatvédelmi központ
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Cookie kezelés

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Nincs találat
Minden találat
  • Home
    • Home – Layout 1
    • Home – Layout 2
    • Home – Layout 3
    • Home – Layout 4
    • Home – Layout 5

© 2018 Új Forrás Készítette: WordPress Master.

Login to your account below

Forgotten Password?

Fill the forms bellow to register

All fields are required. Log In

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Log In

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Elfogadom Elutasítom
Adatvédelmi központ Adatvédelmi beállítások Cookie kezelés
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt,  az adatokat tárolhat a számítógépeden. Ezen Cookie-k kezeléséről itt olvashatsz bővebben.

Szükséges Analytics Adatvédelmi központ Adatvédelmi irányelvek Cookie kezelés
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a webáruház működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.

Technikai Cookie-k
Ezek a Cookie-k nélkülözhetetlenek a weboldal működéséhez, ezért nem lehet őket kikapcsolni.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Ezek a cookie-k lehetővé teszik számunkra látogatások és forgalmi források követését, így webhelyünk teljesítményét mérhetjük és javíthatjuk.

Google Analytics
A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük az anonimizált felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _gid
  • _gat

Összes tiltása
Összes engedélyezése