Zimándi Pius István: Egy év története naplójegyzetekben (részlet)

Október 23. hétfő

Megnéztem a Horst Wessel-filmet(259) és a hungarista híradót a „hatalomátvételi akcióról”. Kissé késve érkeztem, éppen akkor kezdték, mikor bepréseltem magam a 11-es számú helyemre, azaz a szektor szélére, mert középre már nem kaptam jegyet. Az Uránia nézőtere teljesen megtelt ugyan, de pár perccel a kezdés előtt még lehetett kapni közepes árú jegyet. Az első a híradó. Az első képek a háború parazitái: az aranyifjú, a feketéző, a suttogó, a pénzéért idegen állampolgárságot váltó. Majd, mint az ezekből kivezető megváltó angyal, megjelenik a nyilaskeresztes párt egyik alakja a színen, és kidugják egy ház ablakán a nyilaskeresztes lobogót. Ekkor tört ki az első taps. Erős, lelkes taps. Az Uránia évek óta a hitlerizmus mozija, megvan a törzsközönsége. Ehhez kell számítanunk még a „mobilium turba Quiritium”-ot,(260) a nádszálként a mindenkori hatalomhoz hajló tömeget. A taps sűrűn ismétlődik, közben a vásznon pereg „a hatalomátvétel”-nek a története. Persze, megszépítve. Diákokat, kalauzokat lát az ember, amint egy villaszerű házból(261) golyószóró puskákat, gépfegyvereket hurcolnak ki. Látszik, hogy készültek rá. Kész fegyverraktáruk volt. Kimaradt azonban a filmből az ilyesmi: géppisztollyal koboznak az arra menőktől autót stb. Eszembe jutnak a tegnapi helyszíni közvetítésen hallott mentegetőző szavak: „Mi kértük az autót szépen, és utána visszaadtuk, mert mi nem vagyunk kommunisták.”
A híradó után a hitlerizmus kezdeti harcából egy fejezet: Horst Wessel küzdelme és meggyilkolása. Propagandafilm az ilyen filmek sajátosságaival. Ezt is többször szakította meg a taps. A mellettem ülő fiatalember nyugodtan ült végig, de az a jelenet, amelyben az autó kipufogójával adnak gépfegyverropogás-szerű zajt, és így ijesztik meg a kommunistákat, valósággal eksztázisba hozta, annyira tetszett neki. A film akkor játszódik, amikor még erős volt Berlinben a kommunista párt.
Harcuk és jelszavaik: „Halál a fasizmusra”, „halál a náci kutyákra” döbbenetes erővel hatnak most rám, mert a film mögött kirajzolódik elém a maga monumentalitásával és rideg valóságával Sztálin Berlin felé menetelő, feltartóztathatatlan serege. Az UFA(262) filmhíradó egyik képén Hitler is megjelent. Fáradt, lassú mozgású ember lett belőle. Szimbóluma lehanyatló mozgalmának.
Elgondolkozásra bőven van alkalom. Hát igen, történeti erők dolgoznak itt. Nagy történeti erők. A színen Anglia-Amerika a porondon Németországgal a világuralomért való emberfeletti birkózásban. De mellette egy másik nagy erő: a kisemberek vágya az emberibb életért, a világ szociális vajúdása. Nemzeti színnel a hitlerista Németországban, vörös alapon az orosz bolsevizmusban. A film egyik szereplőjének kijelentése a mai adott helyzetben szinte jóslatszerűen hat: „Szovjet-Oroszország – Szovjet-Németország, és miénk a világ!”
Új világ van születőben. A régi recseg-ropog minden eresztékében. Bennünket is maga alá temet?
A filmnek vége. A villany újra kigyúl. Szemlélődök. A vászon alatt nagy nyilaskeresztes lobogó a középen, mellette kétoldalt hatalmas babérkoszorúk, árpádsávos és vörös szalaggal. Körülöttem a kifelé induló közönség. Egyszerűbb emberek, nem az, amire ezt szoktuk mondani: jobb közönség. A Horst Wessel-Lied akkordjai elvesznek a feldübörgő tapsban. Hogy is mondta Ortega? „A tömegek lázadása”.(263) Ma Hitlernek tapsol, holnap talán Sztálinnak. Mindig annak, aki hatalmasabb.
Vagy ösztönösen megérzi, hogy voltaképpen róla van szó? És önmagát ünnepli?

Kint őszi eső, lucskos aszfalt fogad.

Jegyzetek

259. A Hans Westmar című film elkészítéséhez Horst Wessel életét vették alapul. Az 1933-as náci propagandafilm hivatalos német címe: Hans Westmar. Einer von vielen. Ein deutsches Schicksal aus dem Jahre 1929. Rendezte Franz Wenzler; szereplők: Emil Lohkamp, Paul Wegener. A magyar filmcenzúra (OMB) 1942-ben megvizsgálta a filmet, s egyszeri zártkörű előadásra engedélyezte azt. További vetítésről vagy terjesztésről nincs információnk, de mivel a cenzúrairatok egy része elveszett, elképzelhető a terjesztése, különösen a német megszállás után. Az információt Záhonyi-Ábel Márknak köszönjük.
260. „Az ingatag polgárok tömegét” (latin).
261. A Pasaréti út 10-ről van szó, amely a nyilasok fontos bázisa volt.
262. Universum Film AG. A cég ma is működik Potsdamban.
263. José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása, 1930.