Nyár végén érkezik lapunk munkatársa, Sopotnik Zoltán Cigányvég című, hatodik verseskötete. A Kalligram Kiadó gondozásában megjelenő könyv a Tatabányán élő József Attila-díjas költő 2016 óta írt szövegeit tartalmazza. Ízelítőként a Cigányvég két, korábban az Új Forrásban megjelent versét és Pollágh Péter fülszövegét közöljük.
Romvér
Tele van a környék bőre a romantika letagadott
foltjaival, bárhová nézek a szemem szúrja ki, amit
mások talán felejteni akarnak. Delejező romantika-
pontok az avarban, a fákon, a nemrég felújított lépcső
kétes hasábjain. Ebben a Másidőben mintha mindenki
szabadulna tőlük. Levedlette a nép nagy része, azt
hiszem. Nem is értem, miért, nem is értem, miért
nem máshogy. Nekem erőt adnak nagyot lépni. Kimegyek
hát az erdőnkbe a tömeggyilkos nyest szemébe nézni
végre. A múltkor már az ereszcsatornában kapart, egészen
olyan volt, mintha a falban szaladgálna, és szórná átkait.
Rémesen közelít, legközelebb a bőröm alá mászna be.
Sziszegő, kaparó Apokalipszis. Nem hagyhatom a véremet
neki. Mosolyog.
Galambgyász
Már a második döglött galambot viszed le
az ajtótok elől elásni. Most az udvart választod,
az sem érdekel, ha meglátnak a szomszédok.
Fejlődsz. Kicsit megtorpansz, mikor váratlanul
egy hírvivő hullik alá a gödörbe, ahová a szemtelen
madarat gondoltad el. Vagy két percig állsz ott,
mintha imát mondanál, galamb-gyászbeszédet.
Remegsz, hogy ha most elhantolod, istent fogsz
kísérteni a javából. A hírvivő meg csak nem akar
kiemelkedni a privát sötétből. Remegésed mintha
átvennék a házfalak, mintha a kerti bútorok szer-
tartást táncolnának. Valamilyen mintát követve
te is toporogsz tovább, aztán otthagyod a galambot,
a hírvivőt és a gödröt, alakuljon minden talán a
mennyek akarata szerint. Valaki szelíd lámpát
kapcsol az egyik földszinti lakásban. Hibátlan.
Sopotnik Zoltán 50 éves. József Attila-díjas. Visszafogott író. A Kétely Műhely társvezetője. A legszociálisabb munkás. A többit olvassák el a Wikipedián.
Figyeljék, ahogy a Vérszínű Fiat, fáik alá, hangtalan beáll. Nincs benne fake. A furcsanevű Sopotnik a sofőr, az anyósülésen Nagy László, hátul Tarr Béla és Krasznahorkai László. A csomagtartóban pár irodalmi hulla(dék).
Sopotnik a „morális morgás-dúdolás, a tiszta ész feletti kattogás” szakértője. Nem csak igazsága, jósága is van. Ha elengedné igazságát, talán boldog lehetne. De nem akarja. Azt akarja, hogy őt olvassák, s Önök legyenek boldogok helyette. (Pollágh Péter)